Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)

1911-07-26 / 148. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. IH. évfolyam. 1.48 ík szám. Szatmárnémeti, 19! 1. julius 26 Szerda. Előfizetési árak: : Szerkesziőseg és kiadóhivatal ! Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: lő K.! Északkeleti Kő&yvayomca Szalmár-Németi ■ Nyilttér sora 20 fillér. szám ára: 4 fillér. Kazinczu-u. 18. Telefon-szára: 284. Hirdetések a legfutányosabh árért közöltetnek *7 I Irta: SZIKLA. t y :/i Nagy beszédeit hatása alatt áll az or- j szag. Egy nagy per véd- és vádbeszédei : csomózzák össze a céljuknak megfelelő ar-1 gumentokat, melyek a per vádlottját — a i véderőjavaslatokat — vagy halálra vagy é-; leire szeretnék Ítélni. Ebben a perben a hall- | gatóság a szabad nemzeti közvélemény a ! vádbeszédeket tapsolja meg. Apponyi, Andrássy és Tisza beszédei j állanak egymás mellett. Három vezére a po­litikai életnek. Az első kettő súlyos, meggyőz, i hetién vádakkal paskolta meg a vádlottat s i ez utóbbi — mint a császári udvar prókátora ' - megpróbálta szédelgő ingadozásaiban meg j állítani s egy kicsit megtámogatni. Maga is i érezhette, tudhatta, hogy nem sikerült. Azok a kiszálló sziklák, a melyek az Ap-; ponyi és Andrássy beszédéből ráhullanak a i közvéleményre, ma már itt is, ott is perzsel-! nek, gyújtanak. Az elalélt óriás ébred. Nem i halt meg a leányzó, csak aluszik. i Mintha letűnt nagy, daliás idők lelkei térne vissza. A kiábrándultnak kiáltott nem-j íXt lelke ismét melegedni kezd. Mintha e két j beszéltből tárogató riadója zendülne ki, hang- j >ára ébredeznek, megcsörgetik kardjukat a csüggedt kurucok. így volt ez mindig. A mi nemzeti éle­tünk egyszer a függetlenségi eszmék napkö­zeiébe, máskor naptávolába jut. Olykor mint­ha valami átok nehezedne a lelkekre, bé­nító, lenyűgöző közömbösség fojtogatja meg törekvéseinket, útvesztőbe jutunk. De a lel­keket nem lehet megcsalni, mert feleszmélnek, felébrednek. Az osztrák, nemzetsorvasztó politika a múlt választásokon okulva ismert dőregégé- ben azt hitte, hogy itt az egész világ mungó. A kurucgerincek, mint a nagymajtényi zász­lók, lehajoltak a földre. Szabad a vásár. És jött, hogy megadja a kegyelemdöfést, beve­gye a régen vívott bástyákat és reánk te- j ritse a kétfejüsas átkos fekete szárnyait — halotti szenfedőül. jött a választási harminc í millió. Judás-pénzí kamatostul visszacsikarní. | jött, hogy megfojtsa, békóba verje a sötét j labancoktól elárult, hűtlenül eladott Magyar- országot. De él még az Isten, a magyarok Istenei! Tüzosziopok világosodnak meg előttünk. Régi j nagy történelmi nevek, mágnások állanak a nemzeti önvédelmi harc zászlói alá. Olyan ajkakon szólal inog pz igazság, a melyek fiúd­nak Ischlig kiáltani s az agg, félrevezetett csá szár lelke megdöbben. Neki azt mondották/ hogy halott a magyar, most rátaposhat arany sarkantyus lakcipőjével a lebukott zászlóra, régi óhaját császári parancscsá szigorusit- hatja s minden engedmény nélkül követelheti a milliókat ettől a jóhiszemű, jámbor ésmeg- okositott nemzettől, Andrássy visszaüzent a császárnak, hogy él magyar, áll Buda. És nem oda Buda. Le­leplezte a császári politikát s figyelmébe a- jánlotía a koronának, hogy a többség jogait ne hangoztassa, mert ezt a kártyát már ki­játszotta a koalíciónál. Az is többség volt;) de csak egy hibája volt, nem volt rásütve \ a bicsi patent jegy. Nemzeti szinü volt. És rámutatott ezzel arra a régi, de nem hangos igazságrÉa, hogy a mi parlamenta­rizmusunk tulajdonképpen egy leleplezett, be- ostyázoít absolutízmus. Az! A legátkosabb fajtájából, mert a kritikában lelkeket meg­tudja téveszíen i.Többséget nem népakarat szül, nálunk, hanem a császári parancs, Bécs pénze, Jeszenszky embervására! De megüzente a császárnak, hogy az obstrukciót ne becsülje le, mert ezt is a csá­szártól tanultuk. Ez volt jelszava: wir kön­nen warten, mi tudunk várni. És kibőjtölte a rnuit többséget. Nos hát ezt az összevásá­rolt, szégyent hozó és pusztulást óhajtó la­ké jtöbbséget a nemzet nem' tekinti annak! Most már a nemzet tud várni! És fnost jjön ;az öreg fcgyu. Most próbálja hangját felemelni a tévÉedt nagyság, Tisza és megdöbbentő cinizmussal, makacs és el­vakult csökönyösséggel mond egy beszédet, a mit akár Lobkovitz herceg, akár valamelyik kabinetirodái tiszt is elmondhatott volna. Pél­dátlan, hogy egy nemzet történelmében ilyen sötét típusok legyenek. Esküdt ellenségei min­dennek, a mi nemzeti fellendüléshez vezetne. Zsarnokok, keményszivüek, hajiithaíatlanok, mint egy római cézár, A Tiszák lelke most sem tagadta meg magát. És ennek a beszédnek tapsoltaák. Per­sze a jobboldalon. Hát csak tapsoljatok! Tapsoljatok a bi­lincseknek és a sirgöröngyöknek. Tapsolja­tok, hsiz ma még a császári mosoly ragyog reátok. De mi lesz, ha az öklök a levegőbe e­continentál Cirkisz Ren Isi® jö n! ““ v‘“a' Saját zenekara. Villamos világítás. Julius 27«éu Attriakció 14. Csütörtökön r megnyitó előadás. TM száíf: Ino bibh a sál? atoaia!

Next

/
Thumbnails
Contents