Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)
1911-07-20 / 143. szám
Szatmárnémeti, 1911. 4. oldal. ÉSZ Ä K KELET Hűiért szenved sok ember kötszerével ? Mert nem tudja, hogy Szatmáron e szakmában van egy specialista, aki több évi, a fővárosban szerzet" tapasztalat szerint mérték után készít és alkalmazza a jelenkor legmegbízhatóbb kötszereit u. m. sérvkötőket, haskötőket, köldökkötőket és egyenfartókat. Nagy raktár az összes betegápolási cikkekben. Eredeti francia gummi külön legességek diserét postai szétküldése tucatonkint 2, 4 és 5 korona. — Elvem lelkiismeretes kiszolgálás-. Unnp? keztyü és mökötszertára Szives pártfogást kér : flul hb UmIImUI Deák-tér 2., a városház mellett. hén papnak volt a Ha s igy minden tisztesség és minden hajbókolás a puszta és alig használt hercegi címnek szólt, amelyet a Sziklamell ükök hagytak. Évszázadok óta szegény emberek voltak a hercegséget is valahol Kisoroszországban kapták és nem használhatták, mert Italországban nem vol érvényes semmi érdek, amijk nem idehaza szerzett az ember. Az összes Sziklamelleket a- zonban tüzes pokolként izzasztotta annak a tudása, hogy valamelyik ősük valahol nagy- dicsősségeket és hercegi címet szerzett. A mi fiatal Sziklamell hercegünk is, bár csak a harmadik osztályban utazott, kellő tekintélyt tudott tartani. Sem a ruházata, sem a pénze nem volt elegendő, az arcán azonban meglátszott, megérzett a föranguak büszkesége. A legnagyobb tekintélyt mégis az aá- ki, hogy bár legtöbbet ivott, még mindég legjoban kivánta az italt, amikor berobogott a vonat a pályaudvarra. Három nap és három éjei fojt itt aztán a dár&ó, az előbb fölszakadt ruthénok ünnepelték a herceget. A negyedik reggel az Orczy kávéház előtt ették az almát a kövezetre letelepedve. Még ki sem józanodott, amijkor a kis józsefvárosi hónaposszobában az ágya szélére letelepedett egy civílruhás pap, s miközben pálinkás jóreggelt kívánt, egyszersmind kijelentette, hogy választásra mennek Egy vidéki kerületben van szüksége a jelöltnek a Sziklamell herceg okiéira. És Sziklamell herceg hadakozott, minden eszköze meg volt hozzá. Besrzélt hatalmas tüdejének minden erejével ivott rettenetes kortyokban, őrült dorbézolások között. Féljózanon félrészegen hirdette a magyar őserőt. Egyelőre ez a nagyság csak silány forrásokat jövedelmezett neki, de az elismerés már is jól esett neki. A szerep- különös volt. Sohanem vezetett — és ez igy maradt élete későbbi folyamán is — sohasem az ö nevével harcoltak a hivei, bár mindenki őt tartotta a legnagyobbnak. ösztövér grófocskák neve szerepelt a zászlón, a nép mindenütt a zászlótartóra esküdött . Lelke nagyszerű küzdelmeibe azonban senki sem látott be. Önmaga parancsolta magára a butaságot, lelkében azonban a szépnek vágya, a jónak akarása, a tudás sze- retete, fényeskedett. A tudás szeretete, amelyet legyőzött a zsarnoki nagyravágyás. Ó- vatlan pillanatokban, részeg tivornyák után olvasott. Nen jó, ha az ilyesmit látják. Ebben az országban letiporják azt as embert, aki nem egyedül való Istennek tiszteli az italt és az úri voltát. Mellékesen megcsodálták, ha valamihez hozzá szólott, megveregették a vállát, ha tudása fegyvereivel is mérkőzni próbált. Fontosságot azonban nem tu- lajdinotottak ennek a »szórakozásnak.« Megtörtént az is, hogy bolond, sőt romantikus Sziklamell herceg könyvet irt. Tudásban gaz- i dag, érvekben helyt álló könyvet, amelyben keshett igazságokat védelmezett. A túlsó párton komollyan kezdet vele foglalkozni vitatkozások indultak körülötte, elismerték, hog ezzel az emberrel számolni kell, És akor leintetek. Hátralökíék. Gyanús szemmel nézték . Annál jobban megbecsülték, hogy fél- kézzel megtudta forgatni balkezében a kétliteres üveget és a maradékot egy hajtásra le tudta nyelni. Meg a nótázását. Ez az egy volt ami engem a belső embert tisztelőt, az ő külső lényege szintén megiudott kapni. Job bál-a diák gyerek voltam, amikor őt ismertem és barátjának fogadott. Kötelességszerüen íisz telnem kellett tehát a népköltési gyűjteményeket. Úgy vélltem azonban már akkor, hogy mindezeknél többet tud, többet ér Sziklamell herceg, aki nagy művészi szépségeket tudott fölfödni előttem.: Nem tartozijk ide, de amikor az ő emlékének áldozok néhány sorban, nem tudom megtenni, hogy föl ne jegyeszek egy csodaszép dalt, vagy ha jobban tetszik balladát, amelynél csodásabbat összes népköltést bogarászó tanáraink nem tudtak találni. A Bozse Mariról, a szegény tót leányról szól, Az ő kicsi tragédiáját mondja el. Bozse Mari libája Beúszott a Tiszába. Egyet lépett uiánna, Sáros lett a Bozse Mari Ici-pici bokája ... Bozse Mari libája Beúszott a Tiszába. Kettőt lépett utánna, Sáros lett a Bozse Mari Piros alsó szoknyája. Bozse Mari libája Beúszott a Tiszába. Hármat lépett utánua, Sáros lett a Bozse Mari Fehér térde kalácsa. Ez a Bozse Mari tragédiája. Nincs tovább. Legalább úgy képzelték az urak, a- kiknek nem volt gondjuk a szegény tót leányra, legfőlebb, ha a libáját ők magukkergették be a Tiszába. De tetszett, hogy egy- egy ilyen bús nótára Sziklameii nagy kortyokban nyelte az italt. Nem pusztán az italért, hanem némi részvéttel a tragikus hősnő iránt. Amikor elszakadtam szegény, nyomorult hercegtől, mert más irányban kergetett a lelkem, mert valahogy ki akartam szabadulni Italországból, már tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Mások azok az emberek, a- kiktet a vállukra emelnek. Az ilyen Sziklamell hercegeknek is csak az a sorsuk, hogy másoknak tartsák a hatalmas, kényelmes ü- lésre berendezett vállukat . Az összes fertőző betegségek, mint stb. ellen a legjobb óvszer az orvos szaktekintélyek ajánlott ka kiéri u mim ent es és szénsavdns JPWÍA!IY| Főraktár a „Szatmári Két eske^cimi rász¥énytár* sasáfj^-nál. Továbbá kapható minden jobb fűszer- és csemege kereskedésben.
