Északkelet, 1911. június (3. évfolyam, 104–126. szám)

1911-06-29 / 126. szám

Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET GALLÉROK GÖZMOSASA Tű­KÖBFÉKNYEL HÓFEHÉRRE : üzletek: Kossuth Lajos-utca 10. szám, Kazinczy-uica 17., Atiiia-utca 2. b. és Nagykároly Széchenyi-utca 43. szám. Alapítva 1886-ban Há Stájer Pál 3. oldal. KÉZI MUNKÁK GL ÁS S É KEZTYÜK, BÚTOROK SZŐNYEGEK TISZTÍTÁSA képviselő ur ezen politikai csizmaiisztogatás- nái ezentúl a hamisítatlan tiszta fekete nép- j párti fénymázt fogja használni. (Derültség.) AÁmde bátor vagyok figyelmeztetni a t. nép­pártot, hogy Polcnyi képviselő ur még a régi mód szerint vikszol, ő előbb beleköp a su~ bickba és csak azután mázol vele. (Nagy de- | Tültség.) Polónyi képviselő ur az antiszemitizmus- j nak ebből a látószögéből azután szemrehá-1 nyásokat tesz a zsidóságnak, a miért nem | mutatkozott hálásnak a recepcióért .Tény az, j t. képviselőház, hogy a múlt század derekán I az emberiesség nagy és nemes eszméjétől ve- ! zettetve és a nemzetnek jól felfogott érdeké- J tői indíttatva ez a nemzet megszüntette a ( történelmi igazságtalanságokat, széttörte a ma j gyár parasztságnak jobbágybilincseit, és le­szakította a magyar zsidóság hátáról a sárga foltot. Hock János: Helyes! Kelemen Samu: De én soha nem hal­lottam, t. képviselőház, hogy ezért bárki is a magyar parasztság számára külön hálakö telmeket irt volna elő. A magyar paraszt ép úgy, mint ennek az országnak zsidó lakosa részesévé vált a nemzet jogainak, és része­sévé lett egyúttal a nemzeti kötelességeknek is. (Helyeslés balfelől.) Ezekhez a kötelessé­gekhez semmi külön kötelmet hozzáadni nem kell, épp úgy, mint a hogy azokból semmit | elvenni sem1 szabad. (Helyeslés balfelől.) Természetes, t. ház, hogy ezért mind- j nyájunknak szivében kiolthatatlanul él a há- j Iának érzete azok iránt, a nagy férfiak iránt, I kik ezt az eszmeáramlatot megindították, a j kik ezeket a nagy alkotásokat létesítették. — j Ámde nekem semmi tudomásom arról, hogy Polónyi Géza ur ezeknek akár lemenő, akár oldalági rokona, akár jogutóda volna, és igy felette csodálatosnak kell tartanom, hogy e- zéknek a nagy férfiaknak és nagy jogászok­nak óriási alkotásáért Polónyi képviselő ur állítja össze a maga ügyvédi költségjegyzékét és prezentálja azt a magyar zsidóságnak ki­fizetés végett. Erre t. képviselőház, már haj­landók nem vagyunk. Felhozta még Polónyi t. képviselő ur a magyar zsidóságnak belső életéből annak leg­különbözőbb dolgait, foglalkozott a rituálék­kal, fürdőkkel, metszésekkel, a tartózkodás parancsaival, oly alapossággal, hogy nekem az a meggyőződésem, hogy igen t. képviselő- j társam' ezéket (az (adatokat ‘nem kaphatta inás-; honnan, mint attól a Budapestről pár év előtt ] kitiltott hithü izraelita bárónőtől, a kivel pár évvel ezelőtt közös bánatba vonultak a nem­zet sorsa fölött, a kinek t. képviselőtársaim a hazájáért önfeláldozó Monna Vanna szere­pét szánta. (Derültség.) és mielőtt az osztrák Princivaile sátorába elkülöötte volna, maga rendezte köpenyének redöit, hogy annál biz­tosabban győzhesse le az ellenséget. Vita Apponyival. a ■ A mi azokat a komolyabb jellegű és a vita gerincét képező felszólalásokat illeti, me­lyek közé sorozom Apponyi Albert, And- rássy Gyula és a t. miniszter ur felszólalását, most már ezekkel kötelességem foglalkozni. Apponyi Albert t. képviselő ur a közép­iskolai kongregációkról szólva azt mondotta, hogy ezek csak a vallási devoció érzését szói gálják, hogy nem érintenek semmiféle fe­lekezeti és voltaképeni céljuk nem más, mint a hitélet mélyítése. Ezen az állásponton azu­tán az igen isztelt képviselő ur azt a kérést és azt a kérdést intézte hozzám, és képviselő társaimhoz, hogy hajlandók vagyunk-e arra, hogy a politikai té'let porondjáról a vallásos élet belső mozzanatait kiküszöböljük. Erre a kérdésre őszintén, határozottan és egye­nesen azt felelhetem, hogy igen. Ha azonban az igen tisztelt képviselő ur ezt úgy értel­mezi, hogy a közoktatásnak égető problé­máit egy szellemi virement segítségével át­utaljuk a vallásos élet belső területére, a ho­vá azok sem természetük, sem lényegük sze­rint nem tartoznak, (Zaj.) hogyha az okta­tásügy nagy feladatai fölé bármely egyház­nak lobogóját is tűzi ki abból a célból, hogy ezeket a kérdéseket elvonja a parlament el­lenőrzése és bírálata alól, akkor ennek a megengedi! etőségéve! szemben époly őszin­tén, époly határozottan és ép annyira íentar- tás nélkül azt mondom, hogy nem! A mi már most ezeknek a fejigetéseknek érdemi részét illeti, annak a devotiónak ár­nyékában, melyről igen t. képviselőtársam megemlékezett, a legbujább üzleti spekulációk tenyésznek. Bemutatom például a pannon­halmi kongregáció hivatalos jelentését. Előre­bocsátom azt, hogy én a kongregáció erény­gyakorlataival, a mi azoir vallási részét il­leti, söl azoknak még esetleges túlzásaival sem óhajtok egy pillanatra sem foglalkozni, azonban arra fel kell hívnom a t. ház figyel­mét, hogy itt az erénygyakorlatok közt szó szerint fel van sorolva a »buzdítás keresz­tény cégeknél való vásárlásra.« Hogy a gaz­dasági, ipari és kereskedelmi kérdéseknek i- lye nfelekezetek szerint való szétbontása meg felel-e a magyar állam és a társadalmi egy­I ség kívánalmainak, hogy szabad-e ezeket az 1 ifjúság számára erénygyakori átokként felál-' | litani, jennek elbírálását nyugodtan bizhatom' í a í. házra. De vannak itt még érdekesébb dolgok is. j . Aél tóz tat nak azt tudni, hogy ezeknek a kö- I népiskolai kongregációknak egyik feladata a í propaganda csinálás. A nagyszombati közép­iskolái kongregáció ezt akként értelmezte, j hogy annak vezetősége a várost kerületen- i ként és utcánként osztotta fel a középisko- j lai ifjúság között, még pedig olyformán, | hogy minden utcába kiküldött két tanulót mint utcai biztost abból a célból, hogy elő­fizetőket gyűjtsenek az »Uj Lap« és az »Al­kotmány« számára. (Mozgás a néppárton.) Itt fekszik előttem a hivatalos jelentés, a melyből az tűnik ki, hogy ezek a fiatal fiuk, a kiket az évi előfizetés bekövetkezése előtt december havában küldtek ki erre a misszióra, beszámolnak többiek között arról, hogy egyik helyen sikerült nekik olyan csa­tádnál, a mely évek óta a Budapesti Hírla­pot járatta, ezt onnan kiküszöbölni és az Al­kotmányra fizettetni elő. Baross János: Fáj neki a Budapesti Hír­lap. Kelemen Samu: Szóról-szóra igy van. átadom t. képviselőtársamnak. Ez egy vélet­len baleset. (Derültség balfelől.) A másik az­zal számol be, hogy egyes helyeken ked­vezőtlenül fogadták, de azzal vigasztalja ma­gát, hogy azt, a mit ő e címen szenvedett, a vallásért szenvedte. Az ifjúság lelkeségének, az ifjúság ked­vességének és fiatalos energiájának ilyen üz­leti célokra való kihasználását megengedhe­tőnek tartani nem lehet. Én meghiszem azt, hogy ez igen jó üzleti gondolat, igen sike­rült üzleti fogás, annál is inkább, mert az Alkotmánynak kiadóhivatala az e címen szer­zett előfizetők után még ügynöki dijat sem fizet, hanem hogy a vallásos érzetnek bármily j spekulativ üzleti célokra való kihasználása | megengedhetetlen, azt a magyar képviselő- | házban, azt hiszem, tovább fejtegetnem nem I kell. Szmrecsátuji György: Ez nem is a par­lamentbe való! Kelemen Samu: Ne méltóztassék az é- letben megcsinálni és akkor a törvényhozás, melynek az a feladata, hogy az életnek a ba­jaival foglalkozzék, nem is fog velük foglal­kozni. Szmrecsányi György: Ki bízta meg őket? Haller István: Az élét bajai között sok van, amiről nem szeretik, ha beszélnek! Menyasszonyi kelengyék, főzőedények, képkeretek, kész aklakok, épület üvegezés, hibás ÍÜkPÖh újbóli foncsorozása legolcsóbban szerezhető be RÉFOi? ÖSSgllBrtSfcdéSÍben

Next

/
Thumbnails
Contents