Északkelet, 1911. június (3. évfolyam, 104–126. szám)
1911-06-29 / 126. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET GALLÉROK GÖZMOSASA TűKÖBFÉKNYEL HÓFEHÉRRE : üzletek: Kossuth Lajos-utca 10. szám, Kazinczy-uica 17., Atiiia-utca 2. b. és Nagykároly Széchenyi-utca 43. szám. Alapítva 1886-ban Há Stájer Pál 3. oldal. KÉZI MUNKÁK GL ÁS S É KEZTYÜK, BÚTOROK SZŐNYEGEK TISZTÍTÁSA képviselő ur ezen politikai csizmaiisztogatás- nái ezentúl a hamisítatlan tiszta fekete nép- j párti fénymázt fogja használni. (Derültség.) AÁmde bátor vagyok figyelmeztetni a t. néppártot, hogy Polcnyi képviselő ur még a régi mód szerint vikszol, ő előbb beleköp a su~ bickba és csak azután mázol vele. (Nagy de- | Tültség.) Polónyi képviselő ur az antiszemitizmus- j nak ebből a látószögéből azután szemrehá-1 nyásokat tesz a zsidóságnak, a miért nem | mutatkozott hálásnak a recepcióért .Tény az, j t. képviselőház, hogy a múlt század derekán I az emberiesség nagy és nemes eszméjétől ve- ! zettetve és a nemzetnek jól felfogott érdeké- J tői indíttatva ez a nemzet megszüntette a ( történelmi igazságtalanságokat, széttörte a ma j gyár parasztságnak jobbágybilincseit, és leszakította a magyar zsidóság hátáról a sárga foltot. Hock János: Helyes! Kelemen Samu: De én soha nem hallottam, t. képviselőház, hogy ezért bárki is a magyar parasztság számára külön hálakö telmeket irt volna elő. A magyar paraszt ép úgy, mint ennek az országnak zsidó lakosa részesévé vált a nemzet jogainak, és részesévé lett egyúttal a nemzeti kötelességeknek is. (Helyeslés balfelől.) Ezekhez a kötelességekhez semmi külön kötelmet hozzáadni nem kell, épp úgy, mint a hogy azokból semmit | elvenni sem1 szabad. (Helyeslés balfelől.) Természetes, t. ház, hogy ezért mind- j nyájunknak szivében kiolthatatlanul él a há- j Iának érzete azok iránt, a nagy férfiak iránt, I kik ezt az eszmeáramlatot megindították, a j kik ezeket a nagy alkotásokat létesítették. — j Ámde nekem semmi tudomásom arról, hogy Polónyi Géza ur ezeknek akár lemenő, akár oldalági rokona, akár jogutóda volna, és igy felette csodálatosnak kell tartanom, hogy e- zéknek a nagy férfiaknak és nagy jogászoknak óriási alkotásáért Polónyi képviselő ur állítja össze a maga ügyvédi költségjegyzékét és prezentálja azt a magyar zsidóságnak kifizetés végett. Erre t. képviselőház, már hajlandók nem vagyunk. Felhozta még Polónyi t. képviselő ur a magyar zsidóságnak belső életéből annak legkülönbözőbb dolgait, foglalkozott a rituálékkal, fürdőkkel, metszésekkel, a tartózkodás parancsaival, oly alapossággal, hogy nekem az a meggyőződésem, hogy igen t. képviselő- j társam' ezéket (az (adatokat ‘nem kaphatta inás-; honnan, mint attól a Budapestről pár év előtt ] kitiltott hithü izraelita bárónőtől, a kivel pár évvel ezelőtt közös bánatba vonultak a nemzet sorsa fölött, a kinek t. képviselőtársaim a hazájáért önfeláldozó Monna Vanna szerepét szánta. (Derültség.) és mielőtt az osztrák Princivaile sátorába elkülöötte volna, maga rendezte köpenyének redöit, hogy annál biztosabban győzhesse le az ellenséget. Vita Apponyival. a ■ A mi azokat a komolyabb jellegű és a vita gerincét képező felszólalásokat illeti, melyek közé sorozom Apponyi Albert, And- rássy Gyula és a t. miniszter ur felszólalását, most már ezekkel kötelességem foglalkozni. Apponyi Albert t. képviselő ur a középiskolai kongregációkról szólva azt mondotta, hogy ezek csak a vallási devoció érzését szói gálják, hogy nem érintenek semmiféle felekezeti és voltaképeni céljuk nem más, mint a hitélet mélyítése. Ezen az állásponton azután az igen isztelt képviselő ur azt a kérést és azt a kérdést intézte hozzám, és képviselő társaimhoz, hogy hajlandók vagyunk-e arra, hogy a politikai té'let porondjáról a vallásos élet belső mozzanatait kiküszöböljük. Erre a kérdésre őszintén, határozottan és egyenesen azt felelhetem, hogy igen. Ha azonban az igen tisztelt képviselő ur ezt úgy értelmezi, hogy a közoktatásnak égető problémáit egy szellemi virement segítségével átutaljuk a vallásos élet belső területére, a hová azok sem természetük, sem lényegük szerint nem tartoznak, (Zaj.) hogyha az oktatásügy nagy feladatai fölé bármely egyháznak lobogóját is tűzi ki abból a célból, hogy ezeket a kérdéseket elvonja a parlament ellenőrzése és bírálata alól, akkor ennek a megengedi! etőségéve! szemben époly őszintén, époly határozottan és ép annyira íentar- tás nélkül azt mondom, hogy nem! A mi már most ezeknek a fejigetéseknek érdemi részét illeti, annak a devotiónak árnyékában, melyről igen t. képviselőtársam megemlékezett, a legbujább üzleti spekulációk tenyésznek. Bemutatom például a pannonhalmi kongregáció hivatalos jelentését. Előrebocsátom azt, hogy én a kongregáció erénygyakorlataival, a mi azoir vallási részét illeti, söl azoknak még esetleges túlzásaival sem óhajtok egy pillanatra sem foglalkozni, azonban arra fel kell hívnom a t. ház figyelmét, hogy itt az erénygyakorlatok közt szó szerint fel van sorolva a »buzdítás keresztény cégeknél való vásárlásra.« Hogy a gazdasági, ipari és kereskedelmi kérdéseknek i- lye nfelekezetek szerint való szétbontása meg felel-e a magyar állam és a társadalmi egyI ség kívánalmainak, hogy szabad-e ezeket az 1 ifjúság számára erénygyakori átokként felál-' | litani, jennek elbírálását nyugodtan bizhatom' í a í. házra. De vannak itt még érdekesébb dolgok is. j . Aél tóz tat nak azt tudni, hogy ezeknek a kö- I népiskolai kongregációknak egyik feladata a í propaganda csinálás. A nagyszombati középiskolái kongregáció ezt akként értelmezte, j hogy annak vezetősége a várost kerületen- i ként és utcánként osztotta fel a középisko- j lai ifjúság között, még pedig olyformán, | hogy minden utcába kiküldött két tanulót mint utcai biztost abból a célból, hogy előfizetőket gyűjtsenek az »Uj Lap« és az »Alkotmány« számára. (Mozgás a néppárton.) Itt fekszik előttem a hivatalos jelentés, a melyből az tűnik ki, hogy ezek a fiatal fiuk, a kiket az évi előfizetés bekövetkezése előtt december havában küldtek ki erre a misszióra, beszámolnak többiek között arról, hogy egyik helyen sikerült nekik olyan csatádnál, a mely évek óta a Budapesti Hírlapot járatta, ezt onnan kiküszöbölni és az Alkotmányra fizettetni elő. Baross János: Fáj neki a Budapesti Hírlap. Kelemen Samu: Szóról-szóra igy van. átadom t. képviselőtársamnak. Ez egy véletlen baleset. (Derültség balfelől.) A másik azzal számol be, hogy egyes helyeken kedvezőtlenül fogadták, de azzal vigasztalja magát, hogy azt, a mit ő e címen szenvedett, a vallásért szenvedte. Az ifjúság lelkeségének, az ifjúság kedvességének és fiatalos energiájának ilyen üzleti célokra való kihasználását megengedhetőnek tartani nem lehet. Én meghiszem azt, hogy ez igen jó üzleti gondolat, igen sikerült üzleti fogás, annál is inkább, mert az Alkotmánynak kiadóhivatala az e címen szerzett előfizetők után még ügynöki dijat sem fizet, hanem hogy a vallásos érzetnek bármily j spekulativ üzleti célokra való kihasználása | megengedhetetlen, azt a magyar képviselő- | házban, azt hiszem, tovább fejtegetnem nem I kell. Szmrecsátuji György: Ez nem is a parlamentbe való! Kelemen Samu: Ne méltóztassék az é- letben megcsinálni és akkor a törvényhozás, melynek az a feladata, hogy az életnek a bajaival foglalkozzék, nem is fog velük foglalkozni. Szmrecsányi György: Ki bízta meg őket? Haller István: Az élét bajai között sok van, amiről nem szeretik, ha beszélnek! Menyasszonyi kelengyék, főzőedények, képkeretek, kész aklakok, épület üvegezés, hibás ÍÜkPÖh újbóli foncsorozása legolcsóbban szerezhető be RÉFOi? ÖSSgllBrtSfcdéSÍben
