Északkelet, 1911. június (3. évfolyam, 104–126. szám)
1911-06-28 / 125. szám
Szatm árnémeti, 1911 ÉSZAKKELET 5. óidul Megállapodás a termelendő kukorica fajtában. Az egyes embert a fajta megválasztásában mindig a saját zsebe irányítja. És ez a (leghelyesebb. Mert ha pH. valaki a városhoz közelíekvő földjén piacra korán vihető és jói értékesíthető csemegekukoricát termel, annak hiába fogjuk dicsérni és magasztallni a sertéshiz- laiásra vagy egyéb célra való másfajta kukoricát. Tudja ő, hogy miért teszi. Épen igy ha valakinek tehenészete van és a llegjobb fajta csalamádéval akarja tartani a jószágát, az a Sapusnyaki fajta mellett marad. Ha azonban nagy tömegek termeléséről van szó, akkor a bő- termősép az irányadó szempont. Hiába van azonban vallamelyik fajta a legbővebb termőnek kihiresztelve, ha | az a mi föfidünkön, a mi viszonyaink között nem bizo- j nyull be annak. És ha be is bizonyul, mit érünk vele, j ha nem érik be időre? Az egyes ember élete azonban sokkal! rövidebb, semhogy ráérne a folytonos próbálgatásra. Azér; vodna áldásos minden vidéken a kukorica termeBök szövetkezése, azért volna szükséges az éven- kint és vidékenkint tartandó kukoricakiállitás, mert igy többeknek, sokaknak a próbálkozásából és beszámolójából! hamarabb találná el az egyes ember is a helyes irányt. Igen örvendetes, hogy a folyó évi január hó 23-án megtartott <fső országos kukoricaértekezlet már elhatározta egy ilyen kiállításnak ez idén való rendezését. Lelkes férfiak rnár jutalomdijakat is tűztek ki. Kívánatos volna azonban, hogy akár az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, akár pedig az egyes vármegyei gazdasági egyletek segítenék elő a kukoricatermelő szövetségek mielőbbi megalakulását. Hiszen nálunk még a bőtermőség fogalma sincs tisztázva, mert némelyek a j bőtermőséget a többcsövű tőben, mások ellenben a többszemü csőben keresik. Én pl. az utóbbi mellett foglalok állást, mert csak ezen az alapon végezhet az em- j bér reális számítást. Mert nézzük csak az egy csőter- i mésre alapított számítást mind a két formájában annál j a fajtánál, amelyet én több év óta termelek. Ez az úgynevezett Kozma-tengeri, amelyet néhai Tanfi Gusztáv földmivelési minisztériumi osztálytanácsos állított elő ke- j resztezés utján tóíoguból és székely tengeriből s amelyet tiszteletből a mezőhegyesi ménesbirtok egykori igazgatójáról, Kozmáról nevezett el. A vetőmagot Mezőhegyesről kaptam, de csak a múlt évben jöttem reá, hogy a kukoricám fajtája majdnem teljesen azonos a bánkutivai, ami különben nem is olyan meglepő, ha j figyelembevesszük, hogy Mezőhegyes és Bánkút igen közel esnek egymáshoz. Ennek a kukoricának a csövei 14, 16, 18 sorosak. Minden sorban számítani lehet; 40—45 szemre. Okszerű művelés mellett számíthatunk tehát átlagban 16X40=640 szemre egy csövön. Ez még nem is fele az Illinois Champion legfelsőbb határának (24X60=1440), hanem azért meglehetünk elégedve vele még akkor is, ha 640 helyett csak 500 szemet veszünk még biztosabb átlagul. Amely kukorica tehát ötszázszo- rosan adja vissza a vetőmagot, azt már csak el lehet fogadni bőtermőnek. Szoktunk azonban máskép is számítani. Ha figyelembe veszem, hogy a törés idején nádiam is akadtak 450 grammos csövek, ebből a fajtából akkor a termés egyenletességét tekintve nem vélek túlozni, amidőn a csövek átlagos súlyát 300 grammal veszem számításba. Ha minden tő megtenni a maga csövét, akkor egy • kvadrátöinyi tenyészterületröl, amelyen négy hármastövü fészek, összesen tehát 12 tő van, számíthatok 12X300=3600 grammra, vagyis 3.6 kilogrammra. Ez kitesz a mi 1100 kvadrátöles holdjainkon közel 40 métermázsa, a katasztráiis holdakon pedig közel 58 métermázsa csöves tengerit. Olvastuk, hogy Bánkuton, Baross László már az első évi kísérletnél elért 43 métermázsát. Azt hiszem, ő sem adja fel a reményt, hogy még többre viszi. Ha ezekhez az eredményekhez hozzá vesszük még azt, hogy nálam a tengeriszár mennyisége kát. holdakra átszámítva 50 métermázsára rúgott, hogy a morzsolásnál a szem 85?o-ot adott és hogy a hektolitersuly 71—72 kilogramm között ingadozott, akkor alaghanem megtaláltuk a magunk vidékére való kukoricát, nevezzük azt akár Kozma-, akár pedig bánkuti kukoricának. Az első évben próbaképen termesztett Illinois Champion csövei szebbek is, nagyobbak is voltak, a termés kat.-holdanként körülbelül 2 métermázsával haladta túl a Kozma fajtáét; de nálunk még nem állapodott meg az eredeti jellege vagy már is csorbát szenvedett;. Most csak az volna a kívánatos, hogy a fentebb I ismerteti nekünk való fajtát tovább nemesítsük és mégt ; bővebb termővé tegyük. A terméseredményekben még' sokáig az amerikaiak mögött maradunk, de a simaszemül 8 soros magyar kukoricát mégis messzire elhagyjuk. Szólanom kell némelyek aggodalmának eloszlatása végett még a lófogu beéréséről is. — A Kozmatengeri az ; előző években a honi művelés mellett mindig korán I beérett. A múlt évben, lehet, hogy a késői vetés miatt j (április 20); lehet, hogy a hűvös, nedves nyár miatt as I lehet, végül, hogy a bokros, tehát ritkább és bujább ■ nevélés miatt körülbelül két hetet késett és csak szep- j tember végén kerülhetett törésre. A szomszédságomban ! termesztett bánkutit még későbben törték, de azért bő- | ven volt idejük elkészíteni a földet a búza alá. Ha majd eljön az ideje a Kőszegi-féle talajmüvelőgépnek, amely különösen arra Látszik hivatottnak, hogy a kukorica- tarlókat gyorsan készítse elő a búza alá, akkor a bővebben termő, de későbben érő kukoricafajtákkal szemben sem lesz olyan nagy a tartózkodás. Ábra! Lajos. Kétezer lakás az ipari munkásoknak. Ismeretes, hogy a budapesti nagy lakás drágaság leginkább a munkásosztályt sújtja. E baj orvoslására az állam Kispesten nagyszabású munkáslakótelepet létesített, a melyen 2000 munkáslakás a magánüzemekben alkalmazott ipari szakmunkásoknak jut. A lakásokra a jelentkezés a budapesti kereskedelmi és iparkamarában már folyik1 is. Hogy pedig a lakások szétosztása november 1-ére S megtörténhessék, szükségesnek mutatkozott a jelentkezés) határidőnek lezárása e hónapban. Ez okból a kamara fölhívja az érdekelteket arra, hogy jelentkezést csak junius hónap 25-éig fogad el. Jelentkezni mindig a munkaadók utján kell, íőltüntetvén azt, hogy a munkás minő szakmában dolgozik, jelenleg hol lakik és hány szobás lakásra tart igényt. A legtöbb lakás kétszobás. kisebb számban vannak egy- és háromszobás lakások is. Az egyszobás lakások évi bére 160 korona; a kétszobás lakásoké földszinten 220 korona, e- . meleten 260 korona; a háromszobásoké pedig 330 korona. Minden lakáshoz konyha, kamara s egy kis udvar (kert) tartozik. Az „ÉSZAKKELET“ legalkalmasabb hirdetések «feM. :k .. •>. v . _ ______ közzétételére. I * "' ■■■■ i ______________ __ ________________ _ ______ _ . . „ ___________ i
