Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-17 / 92. szám
v*‘ Szatmárnémeti, 191 í. május 17. Szerda. \S IH. évfolyam. 92-lk szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Helyben: Vidéken: Előfizetési árak: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K n n IÜ . « . ^ . n n » Egy szám ára 4 fillér. ____ Sze rkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szaímár-Németi Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. .íiuctennemü dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések ai legjutányosabb árért közöltéinek. üt féltek, síi talsyliiíiiek? A törvényjavaslatokat nem a képviselők s a miniszterek csinálják, hanem az — élet. Ök csak lejegyzik. Becsületes jóindulatú törvény csak az lehet, a melyiknek alaptervezetét az élet rajzolta elő. lyen a választójog reformja. A kérdés nem került bele a parlament, a törvényhozás műhelyébe .Még itt van. A miénk. A lelke, arculata még olyanra idomítható, a milyennek jónak látjuk. Éljünk az idővel, Foglalkozzunk ezzel a nagy kérdéssel, mely jövő boldogságunkat, állami életünk egy szebb korát fogja megnyitni, ki fog vezetni a szolgaság, a másnak élés fullasztó levegőjéből. A kormány sajtója közel és távol vész- sipot fuj. Nemzeti veszedelemnek tünteti fel e reformot. Miért? Azért, mert a hazához fűzi az élvezett jogkban rejlő hatalmas ösz- sZekapcsoló erővel épp azokat az elemeket, kiket eddig a meggyanusitás, lenézés és gyűlölet kődobásaival »édesgettünk« el magunktól? Azért, mert elérkezettnek hisszük, I látjuk az időt arra, hogy állami gépezetünk rozzant csorbult kerekeit kijavítsuk s meg- sZaporitsuk? Azért, mert a választások undorító gazságainak, ázsiai kancsukázásairn'k végre határt akarunk szabni? Nem. Oh nem. Nerrt ez fáj a kormánynak és csatlósainak, ügy mondja, hogy a vad nemzetietlen nemzetiségektől s a hazaellenes »hazátlan bitangoktól« félti a hazát. Mit féltek, óh kicsinyhitüek? Az időtől, mely formákat ront, hogy ujjabbakat illesZ- szen egybe? A levegőtől, melyben a megértés lelke végre egybeölelné ezt a statisztikailag húsz millióra becsült svaiéban egy pár szűk százezer emberből álló népét? . . . Hát az egyesítés volna á mi nemzeti katasztrófánk? Egész állami életünk, jogrendünk egyensúlya a kiváltság achát-ágyár. nyugszik? A hamisságot a sánta kutya is utoléri, a megmosott lábú tyuk is kikaparja, önöknek, tiszteit kormánypárti urak egyéb fáj. A hatalom. Ez édesebb az anyatejnél: nehéz elválni föle. Drágább ez az önök szemében I a hazánál, melynek nagysága hitünk, világos | okokon épült meggyőződésünk szerint a jog- ! kiterjesztésében áll. A friss vér még senkinek i sem ártott. De ha tényleg ilyen nemzeti veszedelem reánk nézve a nyugati eszmék felszívása, ak- kon is nem lehet kikerülni. Az idő, melyben szépen virultak, tenyésztek a basáskodó szol- gabírák, a iobbágytartó kis- és nagyurak, vagy midőn a falu lelkiismerete a pópa és a nótárius vala, régen lejárt. Az emberek gondolkodni szeretnek. Most már a saját fejükkel járnak. Ez fáj önöknek, ezt nézik olyan mélyen borús ábrázattal, ez az a »nemzeti katasztrófa«," melyhez Mohács, Muhi és Világos Kis Miska volt. És még valamit! Másoknak ültetjük a fát. A választói reformot önök vállalták, a királlyal megigértették, tessék megcsinálni úgy, hogy a nemzeti érdekek koldusbotra ne jussanak. Mit sivákolnak előre? Még meg se született, máris félrevert harangokkal várják .Ám tessék úgy megalkotni, hogy a nemA Kosstithok földjén. Irta: Milotay István. A Vuróc folyó völgyében, Szentmárton- j tói északnakalig félórára már a Kossuthok földjén járunk. Előttünk a Kis- és Nagy- Kri- vány emeli havas koronáját az égre. Az or- j száguttól jobbra szelíd domboldalnak támaszkodva zsindelytetős házak fehérlenek. Ez a Kossuthfalva, a Kossuthok kirepitő fészke. Nem több az egész egy jókora majornál; a j házak mögött ott van az urasági kert is, ha- I rágósán fenyőfa csoportok sötétlenek benne s a tavaszi szélben fátyolt szaggatnak maguknak a kémények füstjéből. Negyedik Béla király óta, a kitől adó-; mánylevelüket nyerték, okiratok bizonysága szerint is a Kossujhoké ez a darad televény- j föld a Turóc folyó és a Jordán patak szegletében. Nem nagy uradalom volt amit kaptak, az egész kossuthi határ mindösze sincs több négyszáz holdnál. De ne jelejtsük el, j hogy Turócban vagyunk s az adakozó királynak is a turóci méretekhez kellett annak idején alkalmaszkodnia. Mert — Isten mentsen — mi történt volna akkor, ha a király jobb kedvében diktálja meg a Kossuthék adományleveiét. Mijutott volna akkor, mindjárt néhány nyillövésnyi- j re innen Zaturcsán a Zathureczkieknek, aztán odébb Rutkán a Ruttkaiaknak, Raksán; a Raksányiaknak, Lipóczon a Lamoosoknak, Draskócon a Ivánkáknak és Ugóknak, Necpá- • Ion a Justhoknak, Rákón a Rakovszkyaknak, Beniczen a Beniczkyeknek, Lászlófalván a Velicseknek. Hát a többieknek a tarnói Le- hocZkyaknak, a Tomcsányiak, Jurányiak, Buóczok, Keviczkyek, Csepcsányiak és Zábors- kyaknak, nem is szólva a jeszeni Jeszenszky- ekről, a Folkusháziakról, Tomkákról, Buly- ovszkyakról és a többiekről, akiket hiány nélkül fölsorol a turóci regestrum 13880-ból. így esett, hogy az egyik turóci domíniumból át lehetett kiabálni a másikba. Egyébként azonban ezek az uradalmak is csak o- lyanok voltak, mint a többiek s kicsiségükben is lassanként még inkább elaprózódtak, elkoptak, elfogyatkoztak... Még szerencse az, hogy a két-háromsZáz holdas osztályokból legalább nem lehetett két-háromezret elpré- dálni. A turóciak így mégis csak jobban vigyáztak a maguk kevesére s nem mindegyik járt úgy közülök, mint a Huszárok. Ezek kezén nem maradt két faluból, Krepelánból és Szucsányból s a régi vagyon romladékából egyéb, mint a vilagoskávészinü préselt viráNagy panama valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalapküldemények érkeztek a — KARDOS-íéle Divatudvarba. FELTÖRŐ OLCSé ÁRAK.
