Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)

1911-05-14 / 90. szám

III. évfolyam. 90-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. május 14. Vasárnap. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidékeni „ „ 16 »» », 8 „ » »4» Egy szám ára 4 fillér. _______ Sze rkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Vlindennemü dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a| l_egjutányosabb árért közöltetnek. Vasárnapi cikk. A szocializmus nemcsak társadalmi és igy politikai, hanem filozófiai elv is. Ez utóbbi alakjában csatavonalba fej­lődik a gondolat rabszolgatartó zsar­nokai ellen s az emberi szellemek i lekötött szárnyait feloldozza, a hamis tekintélyek bálványait ledöntögeti és az elvakitott, lesiilylyesztett tömegek leikéről leveszi a szemkötő kendőt. Aj gondolat jogaiért küzdő szabadelvű j szocializmus elé minden tiszta fejül ember pálmaágakat dobál: ám halad­jon előre s tisztítsa meg az emberi kultúra templomát a farizeusoktól s a kufároktól. Csakhogy az elv és a gyakorlat, az eszme s a kivitel között legalább Halmas gránitoszlopnak, mely támasztó is akkora az ellentét, mint a pálma j gerendája egész erkölcsi világunknak, és a foghagymaszár között. A gondolat-; annyira, hogy a legnagyobb emberi szabadság tiszta fehér lepedője alá (javak ezen az oszlopon nyugosznak s búvik minden szellemi nihilista, ki kőműves kalapácscsal belecsapni, hátha bombákat vet valamennyi templom alá összeroppan ? — ez csakugyan vak- s valamennyi vallást szellemi zsarnok- merészség. Elvakultság és öngyilkos Ságnak kiált ki, valamennyi felekezetet merészség, mert csak a saját fejét egy kalap alá fog — a lélekcárizmus zúzza be, ha neki szalad. A gondolat- vaskalapja alá. szabadságból tábort építeni a hit ellen ­Ez ellen az általánosítás ellen fel-1 ^ mi korunk legnagyobb aberrációja' emeljük tiltakozó szavunkat. Ám lehet; yogesáméjk Talán azért is, mert mint tetszetős hanga publikum előtt minden!a rögeszÄ‘e rabu, ejti a lelket s ne_ „szabadgondolkozas“, mely kontári hezen ereszti ki Öleléséből, ügyetlenséggel, de annál telibb szájjal Hát itt valami rettentő igazság­kiált halált a hitre. Merészség kell talanság történik. Ebből az igazság- hozzá — valljuk meg, sőt egyenesen talanságbó! nőnek ki a mi vérsze- vakmerészség. Nekidőlni annak a ha-Igény erkölcseink, a mi a véres nyo­Kinai mesék. L Ä baracktolvaj. Mikor még kisfiú voltam, kimentem egy­szer a vásárra. Rengeteg nép volt ott s a lárma, mivel mindenki teljes erelyéből kia­bált, verte a dobot vagy zenélt, csaknem megsüketítette aZ embert. Minden Zűrzavar közepette, ott, ahol a tömeg egy kis szabad helyet hagyott, hir­telen megláttam egy férfit. Fiúcskát vezetett kezén s azt kiabálta, hogy bárkinek bemu­tat valami bűvészmutatványt, aki erre fel- szöllitja. Már most hideg nap volt s a talajt magasan borította a hó. Mikor tehát a tö­megből valaki azt követelte tőle, hogy te­remtsen elő néhány barackot, sZemmellátható volt, hogy a bűvész nincs elragadtatva ettől az ötlettől, mormogott és dörmögött egy ide­ig, aztán hirtelen felvidult és felkiáltott: — Am jó! Ebben a fagyos időben nem | tudok barackot teremteni. Azt azonban tu- 1 dóm, hogy az most hol nő: a nagy Menyor- j szág kertjében. Meg kell kísérelnünk, hogy i onnan hozzuk. E szavakkal kivett a ládájából egy ha­talmas köteg zsineget. Legombolyított belőle jó nagy hosszúságút, aztán feldobta a leve­gőbe, ahol megakadt valamin, amit nem le­hetett látni. A férfi gyorsan forgatni kezdte a köteget, miközben a kötélnek a levegőben lé­vő vége mind magasabbra szállt, mignem elérte a felhőket, melyek mögött eltűnt. A férfi kezében csak rövid vége maradt, melyet fia köré csavart, meghagyván ennek, hogy menjen fel a magasba, mert ő maga túlsá­gosan súlyos ehhez. A fiú kérdezni kezdte az apját, hogy ne küldje fel mert a kötél el szakadhat s ő le­bukik a magasból és összezúzza magát. Az apja azonban nem halgatott a szóra és un­szolta, hogy csak siesen. A fin kúszni kezdett a kötélen felfelé, egyze magasabbra, mignem ő is eltűnt a felhők mögül. Néhány perczig én és a körülöttem ál­ló tömeg szájtátva bámultunk felfelé. Aztán egyszerre a lábunk elé hűlt a legnagyobb ba­rack, melyet valaha láttam, Az apa mosolygó arcai felkapta s épp mutogatta a legközelebb állónak, hogy valóságos barack s felszólítot­ta, hogy tapogassa meg, mikor a kötél nagy robajjal lefelé lövelt s éppen a lába előtt a földre hűlt. — Jaj, jaj! — kiáltott fel a bűvész — Mit fog most tenni a fiam? Hogy jön majd vissza. ? Nagy panama valamint japán, risz, gyöngy­szalma és giradi kalapkülde­mények érkeztek a — KARDOS-féle Divatudvarba. FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK.

Next

/
Thumbnails
Contents