Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)

1911-05-13 / 89. szám

Szatmárnémeti, 1911. május 13. JJÍ. évfolyam. 89-ik szám. Szombat. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ » 16 , „ , 8 , ^ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. «BBgsaaiBMgfcHggariarrTirarrnr'i ...un' n .r—. .... Sze rkesztőség és kiadóhivatal: j Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Nyilttér sora 20 fillér. Kazinczy-u. 18. Teleion-szám: 284. J_Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. ■ Tr, 1 iBaaaagafcs--------­Kéts Égbeesett vállalatoh. (V.) Ha a mindennapi élet forgatagában a csekély alaptőkével rendelkező vállalatok életét nézzük s látjuk azt, hogy a financiális zavarokkal küzdő vállalatok a megalakulás pillanatától kezdve minő fegyverekkel küz­denek tisztán csak azért, hogy nem kiméivé egyént, becsületet, zavart csinálva a zavaros­ban való halászással, valamit megmentsenek, önkénytelenül kétségbe kell esni ipari válla­lataink bonitása, fennállási képessége, létjo­gosultsága miatt. Itt áll előttünk egy példa. Alakul 120,000 korona alaptőkével egy vállalat, amely mindjárt milliós vállalatba fog. Megveszi a város erdőségeit kitermelés cél­jára. Le kell tenni 100,000 korona cautiót, építtetni kell egy 400,000 koronás vasutat, épfizetni kell vételárat, persze kicsi 120,000 korona. Az alaptőke hamar elmegy! Nincs' pénz! Mit csináljanak, kapkodnak fühöz-fá- hoz, ajánlanak ezt-azt, végül mikor látják, hhogy nem mennek semmire sem, előveszik a már ismert fegyvereket. Megrágalmaznak, meggyanúsítanak mindenkit, a kákán is göböt keresnek, pereinek, veszekednek stb., mind csak azért, hogy mentül nagyobb zavart csi­nálhassanak, hogy aztán egy adott pillanat­ban valami engedményt csikarhassanak k.— AZ a fegyver, amit aztán ilyenkor használ­nak, közömbös, fő a reménybeli eredmény j az anyagi tőnktől való mindenképeni sza- i badulás. Makay Ágost is igy tesz! Perel nyakra- főre. Kereset, 3—4 pótkereset, rágalmazás, a vállalat otthagyása, a város által a birtok­ba vétel megakadályozása, köztiszteletben ál­ló köztisztviselők meggyanusitása, megrágál- mazáa stb. stb. mind csak azért, mert a cse­kély alaptőkével alakult vállalatnak nincs pén­ze a kitermelés folytatásához. Zavart kell tehát csinálni, hátha már nem csurran, legalább cseppen valami. Elő­ször az eladásnak minden csinját-binját is­merő föerdészt hívják igazgatónak, csak az­ért, hogy megszabaduljanak ellenőrzőjüktől, mikor aztán ez nem sikerült, megrágalmaz­zák, mindennek elmondják, csak'becsületes embernek nem. S még be sem volt fejezve az ellene megindult egyik bünper, már ismét megrágalmazza másodszor a tegnap minden bizottsági tagnak elküldött ellenirattal s az azt kisérő levéllel. S mi mindennek az oka? Az anyagi erő hiánya! Kevés pénz állott már kezdetben rendelkezésre s amidőn csak kicsit esett a fa ára, kimerült a hitel, e nélkül pedig a tisz­tán csak hitelre alakult vállalat boldogulni nem tudván, előállott az a helyzet, hogy sza­badulni kell a vállalatból. Szabadulni, de mi­ként, hiszen ott a szerződés. Miután azonban szabadulni kell minden, még a mások becsü­lete árán is, látunk sokszor, a mai napon íté­lettel befejezett hasonló bűnügyeket. A nagy per befejezése. Két napi tárgyalás után, ma hozta meg a szatmári kir. törvényszék ítéletét ama bün­Margit megjött. Irta: Érd ősi Dezső. Este az egész Salzer-család kiment a ke­leti pállaudvarra. SalZer-mama felöltötte a turniros selyemszöknyáját amit még Miskol- czöncsináltatott a megye bálra. Azóta Salzer papa mélységesen letört, a tőzsde, amely hoz­ta a pénzt, el is vitte és mikor már Miskol- cZon kikoptak minden beczületből, Salzer- papa felhozta a családját Budapestre. Úgy gondolta a szegény embernek itt, ebben a nagyvárosban kínálkozik leghamarabb a sze­rencse, itt a tőzsde, itt vannak a bankok, itt fekszik az utczán arany, csak meg kell látni. És hogy naphosszat kutathasson az utczán az arany után, Salzer-papa hordári hivatalt vállalt. Amikor miskolczi notabili­! fásokkal találkozót, a kezét katonásan a sap­kájához emelte. Akik hajdani barátai közül ! kezet nyújtottak neki, azokkal mosolyogva parolázott, akik nem akarták észrevenni s elfordították a fejüket azokat leszamarazta magában. — Pfuj, micsoda buta népség. Minden­kiből, aki a vidéken ur volt, Pesten még lehet hordár. Mit csináltam volna? Fejbelőt­tem volna magamat, mit egy dzsentri? Ez nem illő egy családapához. Inkább legyen eleven hordár, mint halott gavallér. Szóval Salzer-papa a jó öreg filozófiát hívta segítségül, hogy ekbirálja a nyomorú­ság kínjait. Ő el is bírta. A falusi zsidók ama csontos, szikár fajtájából való volt, a- mely még átörökölte az ősi elnyomatás érze­tét és a nagy csodás szívósságot, mely vi­lágok romlását kitudja bőjtölni. De nem igy I a család. Salzer-mama sokat sirt és gyakran átkozódott. Margit, a legidősebb leány a sZi- ! ni pályára lépett, egy-két esztendeig kültelki | színházakban kardaloskobott, aztán kiment Oroszországba. Négy éve hogy kiment. Most várják haza. Salzer-papa minden reggel imájába bele foglalta Margitot. Salzer-mama, ha rólla be­szélt, könnyezett és a szemeit törölgette mon­dogatta: — Ha van Isten, meglátja ezt a lányt. Margit mióta kiment a cár birodalmá­ba, minden hónapban küldött pénzt. Száz­szor éhen halt volna a család, ha a postás minden hó 5-én az 1-óra pontosságával be nem állít hozzájuk: —- Jó napot! itt a pénz, a finom musz­ka pénz! Kedves ember volt János bácsi a levél­Nagy panama valamint japán, risz, gyöngy­szalma és giradi kalapkülde­mények érkeztek a KARDOS-féle Divatudvarba. FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK.

Next

/
Thumbnails
Contents