Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-13 / 89. szám
Szatmárnémeti, 1911. május 13. JJÍ. évfolyam. 89-ik szám. Szombat. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ » 16 , „ , 8 , ^ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. «BBgsaaiBMgfcHggariarrTirarrnr'i ...un' n .r—. .... Sze rkesztőség és kiadóhivatal: j Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Nyilttér sora 20 fillér. Kazinczy-u. 18. Teleion-szám: 284. J_Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. ■ Tr, 1 iBaaaagafcs--------Kéts Égbeesett vállalatoh. (V.) Ha a mindennapi élet forgatagában a csekély alaptőkével rendelkező vállalatok életét nézzük s látjuk azt, hogy a financiális zavarokkal küzdő vállalatok a megalakulás pillanatától kezdve minő fegyverekkel küzdenek tisztán csak azért, hogy nem kiméivé egyént, becsületet, zavart csinálva a zavarosban való halászással, valamit megmentsenek, önkénytelenül kétségbe kell esni ipari vállalataink bonitása, fennállási képessége, létjogosultsága miatt. Itt áll előttünk egy példa. Alakul 120,000 korona alaptőkével egy vállalat, amely mindjárt milliós vállalatba fog. Megveszi a város erdőségeit kitermelés céljára. Le kell tenni 100,000 korona cautiót, építtetni kell egy 400,000 koronás vasutat, épfizetni kell vételárat, persze kicsi 120,000 korona. Az alaptőke hamar elmegy! Nincs' pénz! Mit csináljanak, kapkodnak fühöz-fá- hoz, ajánlanak ezt-azt, végül mikor látják, hhogy nem mennek semmire sem, előveszik a már ismert fegyvereket. Megrágalmaznak, meggyanúsítanak mindenkit, a kákán is göböt keresnek, pereinek, veszekednek stb., mind csak azért, hogy mentül nagyobb zavart csinálhassanak, hogy aztán egy adott pillanatban valami engedményt csikarhassanak k.— AZ a fegyver, amit aztán ilyenkor használnak, közömbös, fő a reménybeli eredmény j az anyagi tőnktől való mindenképeni sza- i badulás. Makay Ágost is igy tesz! Perel nyakra- főre. Kereset, 3—4 pótkereset, rágalmazás, a vállalat otthagyása, a város által a birtokba vétel megakadályozása, köztiszteletben álló köztisztviselők meggyanusitása, megrágál- mazáa stb. stb. mind csak azért, mert a csekély alaptőkével alakult vállalatnak nincs pénze a kitermelés folytatásához. Zavart kell tehát csinálni, hátha már nem csurran, legalább cseppen valami. Először az eladásnak minden csinját-binját ismerő föerdészt hívják igazgatónak, csak azért, hogy megszabaduljanak ellenőrzőjüktől, mikor aztán ez nem sikerült, megrágalmazzák, mindennek elmondják, csak'becsületes embernek nem. S még be sem volt fejezve az ellene megindult egyik bünper, már ismét megrágalmazza másodszor a tegnap minden bizottsági tagnak elküldött ellenirattal s az azt kisérő levéllel. S mi mindennek az oka? Az anyagi erő hiánya! Kevés pénz állott már kezdetben rendelkezésre s amidőn csak kicsit esett a fa ára, kimerült a hitel, e nélkül pedig a tisztán csak hitelre alakult vállalat boldogulni nem tudván, előállott az a helyzet, hogy szabadulni kell a vállalatból. Szabadulni, de miként, hiszen ott a szerződés. Miután azonban szabadulni kell minden, még a mások becsülete árán is, látunk sokszor, a mai napon ítélettel befejezett hasonló bűnügyeket. A nagy per befejezése. Két napi tárgyalás után, ma hozta meg a szatmári kir. törvényszék ítéletét ama bünMargit megjött. Irta: Érd ősi Dezső. Este az egész Salzer-család kiment a keleti pállaudvarra. SalZer-mama felöltötte a turniros selyemszöknyáját amit még Miskol- czöncsináltatott a megye bálra. Azóta Salzer papa mélységesen letört, a tőzsde, amely hozta a pénzt, el is vitte és mikor már Miskol- cZon kikoptak minden beczületből, Salzer- papa felhozta a családját Budapestre. Úgy gondolta a szegény embernek itt, ebben a nagyvárosban kínálkozik leghamarabb a szerencse, itt a tőzsde, itt vannak a bankok, itt fekszik az utczán arany, csak meg kell látni. És hogy naphosszat kutathasson az utczán az arany után, Salzer-papa hordári hivatalt vállalt. Amikor miskolczi notabili! fásokkal találkozót, a kezét katonásan a sapkájához emelte. Akik hajdani barátai közül ! kezet nyújtottak neki, azokkal mosolyogva parolázott, akik nem akarták észrevenni s elfordították a fejüket azokat leszamarazta magában. — Pfuj, micsoda buta népség. Mindenkiből, aki a vidéken ur volt, Pesten még lehet hordár. Mit csináltam volna? Fejbelőttem volna magamat, mit egy dzsentri? Ez nem illő egy családapához. Inkább legyen eleven hordár, mint halott gavallér. Szóval Salzer-papa a jó öreg filozófiát hívta segítségül, hogy ekbirálja a nyomorúság kínjait. Ő el is bírta. A falusi zsidók ama csontos, szikár fajtájából való volt, a- mely még átörökölte az ősi elnyomatás érzetét és a nagy csodás szívósságot, mely világok romlását kitudja bőjtölni. De nem igy I a család. Salzer-mama sokat sirt és gyakran átkozódott. Margit, a legidősebb leány a sZi- ! ni pályára lépett, egy-két esztendeig kültelki | színházakban kardaloskobott, aztán kiment Oroszországba. Négy éve hogy kiment. Most várják haza. Salzer-papa minden reggel imájába bele foglalta Margitot. Salzer-mama, ha rólla beszélt, könnyezett és a szemeit törölgette mondogatta: — Ha van Isten, meglátja ezt a lányt. Margit mióta kiment a cár birodalmába, minden hónapban küldött pénzt. Százszor éhen halt volna a család, ha a postás minden hó 5-én az 1-óra pontosságával be nem állít hozzájuk: —- Jó napot! itt a pénz, a finom muszka pénz! Kedves ember volt János bácsi a levélNagy panama valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalapküldemények érkeztek a KARDOS-féle Divatudvarba. FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK.
