Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-09 / 85. szám
IH. évfolyam. 85-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. május 9. Kedd. FÜGGETLEN POLITIKÁI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Északkeleti Vidéken: „ „ 16 „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. ______j Sze rkesztőség és kiadóhivatal: Könyvnyomda Szatmár-Németi Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. | Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Nyilttér sora 20 fillér. J Hirdetések a legjutányosabb árért közültetnek. B napídíjasok fizetssrendEzésB. (V.) A május havi rendes közgyűlésnek tárgysorozatában ismét ott szerepelt a városi napidijasok drágasági pótlék kiutalása, illetve megszavazása iránti kérelme s a közgyűlés igen természetesen s igen helyesen a kérelmet teljesitette is s e célra 1000 K-át megszavazott. A megélhetési viszonyok a napidijasok fizetésének rendezése óta megrosszabbodtak, ma már napi 2 koronából megélni lehetetlen, 60 korona havi fizetésből lakást bérelni, ru- házkodni, családot alapítani és azt fentar- tani, ellátni minden szükségletet képtelenség. Épen azért nem a drágasági pótlék megsza- vazÉása ellen vanszavunk, hanem a segítésnek e módja ellen emelünk szót. Ugyanis van mintegy 50 városi napdijas alkalmazott, ha már most azok között felosz- koronát, jut egy-egy városi napidijasnak 20 koronát. Na mármost vájjon ha adunk egy- egy családos embernek egy egész esztendőre 20 koronát drágasági pótlék c-mén, segitünk-e ezzel tényleg a bajon; vájjon az existentialis szükségletek kielégítését ezzel lehetővé tesszük-e? Szerintünk nem! Havonként nem is e- gészen két korona többlet jövedelem sem nem oszt, sem nem zoroz, mert hiszen aki napról-napra kénytelen élni, naponként cirka 6 fillér lényeges körülményt nem eredményezi. Abból legfeljebb egy karé kenyeret tud venni a családfő. A segítésnek ez a módja tehát nem megfelelő. Valamikor réges-régen a közgyűlés elhatározta azt, hogy a napdijasok fizetését véglegesen rendezi s utasította a tanácsot arra, hogy e tekintetben javaslatát készítse el és nyújtsa be a közgyűléshez. Azóta nagyon hosszú idő telt el, de még e javaslatot nem láttuk. Közben elkészittetett és letárgyaltatott a tisztviselők fizetésrendezését tárgyaló javaslat .Örömmel üdvözöltük azt is, mert hiszen minden munka megfelelő dijjazásainak vagyunk a hivei. De szerintünk a fizetésrendezést az e rendezésre leginkábbb rászoruló kisembereknél kellett volna megkezdeni!? . . Ők legjobban reá vannak szorulva a napi 50Ö—100 filléres többlet bevételre. De ha már — szerintünk hibásan — nem ott kezdették meg a fizetésrendezést, legalább ne álljunk meg ott a rendezéssel, ahol a szükség a legégetőbb! Ezek az igazán szerényen díjazott s csak az éhhaláltól megmentett napidijasok, dacára annak, hogy napról-napra tengetik életüket, erős munkát végeznek, egész nap egy helyen ülve, minden mellék kereset nélkül kör- mölnek, hát igazán kívánatos, hogy végre valahára, a hosszú türelmes várakozás után, az ő fizetésük is végleg és megfelelőleg ren- deztessék! S tessék elhinni azt is, hogy korántsem szül jó vért senkiben az a tudat, öogy épen csak a jobban dotált tisztviselők fizetését rendeztük s felemunkát végezve, éppen ott állunk meg, ahol existentiális szükségletek kielégitésésre kellene alapot nyújtani. Szüntessük meg tehát valahára ezen már tarthatatlan állapotot, ne foglalkozzunk minA jó tejelő tehén. A legutóbbi tiszaföldvári vásáron történt. Egy odavaló parasztgazda kiballagott a vásárra egy jóravaló, magyarfajtáju, jó tejelő tehén erányában. A ki tudja, hogy mennyi ideig tart az, a mig egy óvatos, és bizalmatlan ember egy kaszát vesz magának, elgondolhatja, hogy mennyi járásba, kelésbe, töprengésbe, fej- és fülvakarásba kerül, a mig szemet tud vetni egy megveendő tehénre, így aztán megesik a túlságosan óvatos gazdával, hogy annyi időt eltölt az alkudozással, hogy végtére is megvesz egy rossz te- sal.hhenet — szégyenletiben. Röstellvén, azt hogy ne vegye meg, miután már egy fél napig alkudozott reá. Ami gazdánfc, is sokáig nézegette a tehenet közelről, messziről, élűiről, hátulról, kivül-belül. Megnézegette a csülkét, a tőgyét, a fogát, a nyelvét, a szemét s miután befejezte ebbéli tevékenységét, első kérdése ez volt: — Jó-e ez a tehén? A kérdés meglehetősen furcsa mert nincs hazánkban egyetlen tehéntulajdonos se, ajki azt mondaná, hogy rossz. A kérdésre a tulajdonos illendőnek találta megsértődött arcot ölteni és igy felelni: — Jó-e? A koporsójában is áldani fog fog dend engemet ezért a tehénért. — No, no, — felelt a gazda — a koporsóban nekem egyéb gondom lesz. Ezzel a jég meg volt törve és megkezdő dött az alkudozás. Úgy kerülgették egymást, mint a macska a forró kását. Végre következett megint egy kérdés, mely közelebb vitte őket céljukhoz. — Na, aztán mennyiért adná ezt a hitvány jószágot? — Kendnek, de csakis kendnek, mert látom, hogy érti a dolgát, odaadom 450 koronáért. — Nem lesz sok? — Akasszank fel a nevem napján, ha én skallom. Ebből a tónusból haladtak egy jó fél- ! óráig. Mint dijbirkozók, hol itt ragadták meg egymást, hol ott. A tehén meg néha nagy Dusán közDeszolt: bu! —bölcsen tudván, hogy az alku az ő bőrére megy. Végre eredményre jutottak, megállapodván 420 koro- mnában. A gazdának utolsó kérdése ez volt: — Aztán sok teje van-e? — Hogy sok teje van-e? Én mondom kendnek, ha ;ezt p tehenet megveszi tejet vesz. Nagy panama valamint japán, rísz, gyöngyszalma és giradi kalapküldemények érkeztek a — KARDOS-féle Oivatud«arlia. FELTÜRSQ OLCSÓ ÁRAK.
