Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)

1911-05-05 / 82. szám

ÉSZAKKELET 4. oldal. Szatmárnémeti, 1911. Életunt fiatal leány. Tegnap délelőtt Budapesten a Pajor-féle szanatóriumban meghalt Siegel Berta, Siegel Henrik budapesti kereskedő 18 éves szépsé­ges leánya. Halálát s^ublimátmérgezés okoz­ta. Ä szerencsétlen leány öngyilkos szándék­kal vette be a mérget. Egyedül volt szobájá­ban s amikor a hatást érezte, sikoltozni kez­dett. Testvére és'környezete dönnyiteni pró­bált rajta, de késő volt. Az orvos tanácsára a sZantorimba, ahol tegnap délelőtt szörnyű kí­nok között meghalt. Azt mondják: szerelmes volt. Ravasz. — Ön hirdetést tett közzé az újságok­ban, hogy nem fizeti ki a fiai adósságait. — Csak azért tettem, hogy ne legyen valami hitele szegénynek. — Hitele? — No igen. Mert igy legalább az uzso­rások azt hiszik, hogy gazdag apja van! Sándor Jónás kárpitos és díszítő Szatmár, Petőfi-utca 9. Készít mindennemű diszmü kárpitos munká­kat. Javítást gyorsan, pontosan és olcsón esz­közöl. — Kéri a m. t. közönség nagybecsű pártolását. Félmilliós lopás. Hurokra kerüli tolvajbanda. Konstantinápolyban a város nagy- kereskedői már régóta panaszkodtak, hogy raktáraikat vakmerő tolvajok dézsmálják s hiába kettőztették meg az éjjeli bakterek számát, rengeteg mennyiségű holmi tünedezik el. A rendőrség szemmel tartotta a károsult nagykereskedők üzlethelyiségeit, de heteken át nem tudott a tolvajok nyomára akadni. Most aztán hurokra kerültek a veszedelmes fosztogatók és kiderült, hogy úgy van megszervezve a tolvaj­banda, akár csak a katonaság. A „tisztek“ nemzetközi betörők, a „le­génység“ pedig az üzleti alkalmazottak közül volt toborozva. A zsákmányt a banda vezérei osztották föl, de a nagy- kereskedők alkalmazottai rejtegették. Hozzávetőleges számítás szerint körül­belül félmillió márka értékű holmit dézsmált ez a szervezett banda. REGÉNY. A holt város. — Irta Georges Rodenbach — Jána szótlanul ment le a lépcsőn. Mi­kor a földszintre ért, hirtelen megállóit s a nyitott ajtón át belépett a két nagy szo­bába. Szokott indiszkrét modora szerint für­késző pillantásokat vetett mindenfelé. A fa­lakon a szekrényeken mindenütt női képe­ket látott meg; a halott fényképei éspasz- tel-képei voltak ezek. »Ohó, hát te női képeket tartogatsz?« — kérdezte bántó kacagással. A nagy kályhához ment. »Nini!« — micsoda. »Ez hasonlít hoz­zám«. S ezen egyik kép után nyúlt. Hugó szemeivel követte őt. Kinos érzés volt ez reá nézve és szive vérzett öntudatla­nul kegyetlen megjegyzésén, azon a rettene­tes gúnyon, mellyel halottjának szent emlékét illette. »Hagyd azt« — kiáltá parancsoló han­gon. Jana hangosan felkacagott; nem tudta mit jelentsen ez az egész. Hugó hozzá ment' és kiragadta a képet kezéből. Erre Jána ironikussá lett. Alacsony lelke mulatott Hugó felháborodásain és titkos vágyat érzett arra, hogy őt még jobban meg- jobban megbántsa. A mellékszobában ment át, mindenhez hozzányúlt, összevissza szórta a csecsebecséket összegyrte, a szöveteket. És hirtelen kitörő kacagással állott meg. Meglátta a zongorán a drága üvegszek­rényt, felemelte tétjét, folytonos kacagás kö­zött kivette a hosszú hajfonatot s a levegőbe csapott vele. Hugó halálsáppadtra vált. Ez már szent­ségtörés volt. Ő évek óta nem mert ehhez ehez a holt tárgyhoz nyúlni. És ez az egész ereklyekultusz, melynek naponkint annyi fájó könnyel adózott, most azzal végződjék, hogy egy asszonyszoba játékszerévé alacsonyittas- sék? Ez a nő már nagyon régóta okoz neki súlyos fájdalmakat. Egész dühe, a hónapok óta nyelt szenvedések árja, gyanúja az abla­kai alatt volt esőverte leskelődések emléke: ez mind, mind egy csapásra felforrt benne . . . Igen, ki fogja kergetni ezt az asszonyt. De Jána, mikor reá rohont, az asztal alá menekít, aztán az asztal mögé, mintha kerge- tősdit játszanék vele. Incselkedve tartottadé messziről a hajfonatot, majd ismét saját aj­kaihoz szorította azt és boaként tekerte nya­ka köré. »Add ide! add ide!« — üvölté Hugó. De Jána forgószél módjára futkosott az asztal köri jobbra-balra. E viharos kergetőzés, e gúny és kacagás közepette végkép elveszté Hugó türelmét. — Végre sikerlt elfognia Jánát, akinek a haj még mindig nyaka köré volt csavarva s aki védekezett, nem akarta a fonatot odaadni, majd dhösen szitkozódott, mert a Hugó uj- jainak szpráifása alatt fájdalmat érzett. »Add!?« »Nem!« — válaszolta félig elfuladva.És idegesen kacagott. Erre már őrjöngeni kezdett Hugó. Fü­leiben mintha tz durozsolt volna; szemei vér­ben forogtak. Szédlés futott át fején és ujjai görcsösen összekapcsolódtak; megragadni és fojtogatnia kellett valamit, virágokat szétti­pornia; egy csavargép erejét érezte a kezei­ben, karjában. Megragadta a hajfonatot, melyet Jána még mindig nyaka köri tartott és el akarta tőle szakítani. Dühöngve, eszét vesztve csa­varta köri nyakát a fonattal, amely megfe­szült, mint egy kötél. Jána megszűnt kacagni. Néhány halksó- halyt, egy sikolyt hallatott, mint mikor a tó tükrén szétpattan egy buborék. Aztán meg­fulladva esett össze. (Folytatás.) Kiadóhivatal üzenete. Ungcr Béla urnák Mátészalka. Előfize­tési diját köszönettel vettük. A hiány azon­ban, ami a postaköltség 50 fillér. Kérjük ezen összeget majd a jövő havi előfizetés­sel beküldeni. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Társszerkesztő: Buszik Lajos. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. lesért szenved sok ember ketiier kel! Mert nem f- ija, hogy Szatmáron e szakmában van egy specialista, aki több évi, a fővárosban szerzett tapasztalatát szerint mérték után készít cs alkalmazza a jelenkor legmegbízhatóbb kötszereit u. ni. sérv- kötőket, haskötőket, köldökkötőket és egyenfaríókat. Nagy raktár az összes betegápolási cikkekben. Eredeti francia gunnni külön­legességek discrét postai szétküldése tucatonkint 2. 4 és 6 korona. — Elvem lelkiismeretes kiszolgálás. Ifsinrn Cánrfnn keziyii- és műkötszertára Szives pártfogást kér :: líuf Sib yiilillui Deák-tér 2., a városház mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents