Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)

1911-05-05 / 82. szám

2. oldal. Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKEL El Ujj Somlyay próba-terme! Ujj ébreszti a demokratikus, emberegyen- lőségi (krisztusi) eszmék hatalma. Arad a példa reá. A mesterségesen erősitelt bizalmatlanság reakciós választófalain keresztül nyúlt az idők lelke s össze­hozta a demokratikus eszmék oltáránál a haladni akaró liberális gondolkozásu lelkeket; szocialisták és nemzetiségiek éltették az uj Magyarországot. Most már látjuk: hol van a jövő csirája. De látjuk azt is, hogy ennek az ébredező népnek öntudatát kik narkotizálják, erejét kik hajtják a saját érdekeik jármába? A nagyszerű párviadal megkez­dődik. Egyelőre nem a választójogért, hanem a nép leikéért. Az a kérdés; felismeri-e igazi barátait, vagy elbó- dultságában tovább fogja csókolni a pórázon vezető kezet? Ha megérti a nagy ébresztő ki­áltást : meglesz a sokat Ígért, de sokat is elhallgatott reform. De akkor a poklok mélyére fog visszahúzódni minden ármányos reakció ! Ez lesz a mi jelenleg uralkodó „kisisteneink“ götterdämerungja! De egy uj, szebb, békésebb élet biztató hajnala is! Az Eszme örök piedesztálja marad a Golgotha, örök útjelzője a bitó, a kereszt. Az aradi bitók tövében virágok nyílnak. Hóvirágai egy közelgő nap­fényes tavasznak!. .. Lakásváltoztatás. Fogorvosi műtermem és lakásom Rá- kóczy-utca 7. szám alatt van a ref. eggház tráz a emeletén, a láncos templom mellett. Fogorvosi tudományom — mint 29 év óta — most is a nagy közönség rendelke­zésére áll. Szatmár, 1911. május 1. Albisi BAKCSY DOMOKOS orvos-fogorvos. FORGÁCSOK. 9? A t. Ház mostanában a földmirelésügyi tárca költségvetésével foglalkozik. — Érdekes volna, ha valami földmivelésügyi panoptiku­mot csinálnának, a melyben szemléleti utón győződnénk meg a mi őstermelő jellegünk gyakorlati megnyilatkozásairól. Csodálatos,— vagy nem: csodálata! — hogy nálunk min­den minisZteriumi-tárca tárgyalása olyan egy­forma, mint ahogy az egyik tojás hasonló a másákhoz: felhajitják fehér, leesik: — sárga. Kifelé és befelé egyformán hazug, mond­vacsinált félrevezetések szövögetik a színes kalotaszegi lepedőt a mi rothadó közéletünk­re. Az iskolában azt tanultuk, hogy mi őster­melő állam vagyunk. Ebbe gyereki naivsággal bele is nyugodtunk. Nem is értettük. Ősterme­lők vagyunk. Pont. Most látjuk, hogy mi az aZ őstermelés: egy csomó sociális nyavalya kitenyésZtő-telepe. Egy pár ezerholdas ma­gyar parasz'tsarkantyuzása, nyuzása. Élősdik hájjal kenegetése s vabszölgák verejtékezése. És — a mi legelszomoritóbb — rablás. Ra- bÉolja mindenki a közös tolvajlási alanyt — a természetet. Befektetés, okszerű és szociá­lis érdekeket szem előtt tartó földmfvelési po­litika a modern korba, szakadt fehér rabszol­gatartás megszüntetése, a munkaadó nagyur és a munkás paraszt közötti ellentét kiegyen­lítése; talán ezek behegesztenék a sebeket, melyeken át folyik szakadatlanul a mi élet­erőnk, vérünk fifelé :— Amerikába. as A föídmivelésügyi tárca azonban — a fentiekben megállapított testvérisége mellett — egy kis eltérést mutat a többiektől. Érde­kesebb. A bőrkabátos mandátumbirtokosok is egymásután nyújtogatják leckére ujjaikal.még a mungók padjain is. Olyik még panaszra is nyitja hallgatag száját. A másiknak — hogy egy homéri szóllással éljek — méznél éde­sebb beszéd röppen el fogainak sövénye mö­gül, midőn a bérgazdaság nagy-nagy előnye­it hoZsánnázza. S mint az Aeneisben Írva vagyon — feszült figyelemmel csüggnek be­szédein. A kérdés érdekes. De — tetszik tudni — miért? Mert az embereknek még a szivüknél is érzékenyebb a — zsebük Ez a kérdés — a földmivelésügy a mos­tani parlament kilencvenkilenc százalékánál— Zsebkérdés. Innen a nagy figyelem. A múltkor pl. — május 2. —egy Lati- novics Pál nevű mungó humorizált boldogan arról a kedves eszméről, hogy miképpen vol­na legkönnyebb a nagy urak urizálása. És — fején találta a szöget. Ugymondtá — ha a pÉarasZtvagyonosodást elősegítjük. Én nem- pcsak azt kivánoÉm, amit XIV. Henrik, a franciák királya, hogy minden parasztnak — tyuk főjjön a fazekában, hanem azt is, hogy pénz legyen a bugyellárisában. Ha ezt telje- sitettük igazán, eleget tettünk törvényhozói kötelességünknek. Ugy-e megható. De ne tes-. sék a Zsebkendő után nyúlni. Valamitől bűz­lik ez a mélyen megható atyai gondoskodás. Az önzéstől. Gonoszabb a nyíltnál, mert meg­tévesztő. Az önzetlenség, a szociális gond­viselés köpenye alá bújik. Mert — kérem szeretettel — nem egyéb ez a »paraszt«-simogatás mint mikor a gaz­da belemélyeszti körmeit a juha bozontos, göndör bundájába s imigy énekel: ez is az enyém, ez is az enyém! A parasztbugyellá- láris a nagy urak takarékperselye: tartalma csak a zsebükbe vándorol a földbér fejében. Egészen logikus, de egészen átlátszó önzéssel teljes, igazi magyar nemzetgazdasági morál 1 Különben ez a szó — paraszt — is ele­get sejtet. Ez a mi nemzeti szótárunk szerint annyit jelent — mint kétlábú, négytögyü fe­jős tahén. 26 Itt említjük meg, hogy az udvar Magyar- ország nevű vadászterületére érkezett. Erről — azt hisszük — elég ennyi. Tessék ráve­zetni: »tudomásul szolgál.« Pont. A hitel mértébe bizalom.—A bizalom értéke hitei. Ha az ország bármely részében lakó keres­kedő, iparos, hivatalnok, gazdálkodó, avagy más foglalkozású égvén hitelképességéről, vagyoni viszonyairól, megbízhatóságáról" ala­pos értesülést akar szerezni, forduljon ^s<~* szatm™ általános ke­li IIÍJfll I HU reskedelmí tudakozó inté­zethez. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. TÁVIRATOK. — Saját tudósitónkíól. — Hieronyml Károly keresk. miniszter, szatmárnak volt országgyűlési képviselője tegnap délután meghalt. 26 \ Az ;jj püspökök. Csernoch János kalo­csai érsek és Glattfelder Gyula Csanádi püs­pök tegnap vették kézhez a pápai bullákat, melyek a királyi kinevezést igazolják. Ä kolozsvári dohánygyári sztrájk még mindig tart, a munkások nem vették figye­lembe az igazgatóság felhívását. 26 Munkások tűzhalála. Berlinben a Bis­marck Hütte egy olvasztókemencéjében a tar­tály repedése kövezkesztében kiömlött a meg­olvadt vas. Tíz munkás úgy összeégettett a tüzes folyékony vas, hogy hárman menten

Next

/
Thumbnails
Contents