Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)

1911-04-21 / 70. szám

Bámulatos az a sok újdonság, ami Győry üweg-íizletéfce érkezett. Az árak feltűnően olcsók. TÁJÉKOZTATÓ : Megjegyzem az összes áruk legújabb fazonban gyönyörű festéssel és aranyozással. 6 db kávés-teás vagy mókás csak 6 K — f 6 drb sörös, vizes, vagy boros- vizes pohár kristály üveg csak 72 fill. 6 „ étkező csak — — 16 „ — f készlet csak — — — 5 K — f| boros pohár kristály üveg csak 54 „ 6 pár kávés vagy teás csésze csak 2 „ 40 f 1 db likőr vagy konyak készlét csak 1 „ 50 f j Vidéki postacsomagolás 50 „ Tisztelettel Győry Károly. Szatmárnémeti 1911. ____ ÉSZAKKEL ET___________________ 3. oldal. fog ja látogatni a magyar királyt. És pedig Budavárában. Még alig rázták le a port ma­gukról a behívott póttartalékosok, kiket vo- j natok öntöttek Szerbia határaira, már is ün­nepi éljenzést várnak tőlünk. Megtennék. De az ildomtalanság ne továbbja az, hogy ilyen fejedelmi barátkozás nyitányát lent Belgrád- ban éppen nem a legbarátságosabb hangok­ból kottázzák meg a szerb lapok és politiku­sok. Már pedig az udvariasság legelemibb követelménye, hogy a vendéglátót ne szid­juk uton-utfélen. Pedig ezt csinálják szerb szomszédaink. Igaz, hogy a szerbek csak az osztrákokat szidják, de mikor Budapestre jön Péter király, ez az osztrákszidás — nekünk künk fáj. 15 al ÜU - : . , i városi kutmester. Kútfúrási vállalata. Szivattyú és vízvezeték felszerelést elfogad. Majláth-utca 9. Telefon 233 TÁVIRA T 0 K. — Saját tudósítónktól. — Meglincselt éjjeli őr. Madrid, ápr. 20. Kordovában egy éjjeii őr agyon­lőtt egy munkást, aki pityókosan bo­Sirva bolyongott az utcákon. Ä város nevezetességei nem ^érdekelték, rsupán egyet­len barátságos arcot keresett, de az embe­rek oly büszkén néztek le rája s annyira siettek, hogy senkit sem mert megszólítani. De mi ragyog ott fenn a napfényben a pad­lásablakban? Sárgán és kéken lobog s sár­gán és kéken simul rudjához, ha eláll a szél. Oh, az a rennesletti lobogó! Sven Peter, mint üldözött vad, bero- | hant a házba, felsietet a lépcsőn, berontott j egy pompás szobába, itt átölelte egy finom ! ur térdét s zokogva igy szólt:-— Oh, ha ön Renneslettből való, segít­sen rajtam, az ég szerelmére! A finom ur nem volt ugyan Renneslett­ből való, hanem svéd-norvég főkonzul volt Koppenhágában. A király nevenapja tiszte­letére tűzte ki a svéd lobogót s kicsiny föl­dijét, aki ösztönszerüleg a honi lobogó alak keresett védelmeit, a legbarátságosabban fo­gadta és minden lehető módon támogatta. Ez idő óta {'imádta Sven Peter 'a svéd lobogót. torkált hazafelé és széies jókedvében danolt. A véres esetnek több szem­tanúja volt és ezek majd hogy dara­bokra nem tépték a baktert, de a rendőrök megvédték és elcipelték a fogházba. Másnap reggel a nép a rendőr­ség fogháza elé csődült és lármásan követelte, hogy adják ki a gyilkost. A kisszámú rendőrség tehetetlen volt a felbőszült tömeggel szemben, amely betört az épületbe és kihurcolta az éjjeli őrt. Néhányan hurkot vetettek nyakába, a sokaság körütfogta, aztán megindult az utcákon végig. A gyil­kost a kötélnél fogva vonszolták ke­resztöl a városon és mire a rendőrök kiszabadították, már meghalt. Beteg a pápa. Róma, ápr. 20. A pápa beteg, könnyebb kösz- vényes rohama támadt, udvari orvosa azonban nem tulajdonit jelentőséget a bajnak. A tegnapi általános kihallga­tások után az egyik résztvevő elbe­szélte, hogy amikor kezet csókolt a szent atyának és lehajolt á papucs­csókra, a pápa igy szólt hozzá: — Hagyd el, barátom, nagyon mélyen le kellene hajolnod, én pedig nem emelhetem fel lábamat, mert fáj. A kéksárga szin felkeltette benne annak tudatát, hogy mit jelent ez a szó: haza s ; mikor néhány évvel később otthon beállt katonának és a renesletti síkon gyakorlato- j zott, elment egy hozzá jóindulattal viseltető I kapitányhoz s megkérdezte tőle, hogy nem szolgálhatna-e a lovasságnál, mert lovagol- j ni akar a kéksárga lobogó alatt a hazáért és a királyért. A doiog nem ment nehezen és Sven Pe­ter a lovasságnál az 57-es számot kapta. To-| vábbá egy lovat és vadonatúj egyenruhát. Hatalmas bajuszával ragyogó dolmányban és j büszke barna paripáján remekül festett. Csak­hamar legjobb, legvakmerőbb lovasa lett a. csapatnak s egyik paripa a másik után dűlt ki alatta. Harminc évig lovagolt a gyakorlótere­ken. De a vége fele már mindketten megme­revedtek egy kissé. Sven Peter is és utolsó lova is, melynek Kalle volt a neve. • — Ali az ördög van veled? — kérdez­te a kapitány már a múlt gyakorlaton. Agyonszurt újonc. Zalaegerszeg, ápr. 20. Ma délelőtt a sorozás után To­kaji Ferenc újonc betért egy korcs­mába, a hol belekötött Fércéi István bérkocsisba. Fércéi az újoncot agyon- szurta. Apját meggyilkolta. Paks, ápr. 20. Schönecker József hatvan éves gazdálkodó reggel kiment a szőllőbe tizenkilenc éves Ferenc nevű fiával. Az öreg, magas kora dacára, fürgén dolgozott, inig fia csak immel-ámmal kapálgatott. Rászólt tehát az öreg fiára, hogy iparkodjék, de a fiú most már dacból is jobban húzta az időt. Az öreg még egyszer figyelmeztette, hogy fogja erősebben a dolgot, mire ez odavágta : — Hallgass, mert agyonváglak! Az öreg méregbe jött és fiát ar­cul ütötte, erre ez kapával oly erővel vágta fejbe atyját, hogy az rövid kín­lódás után meghalt. A kapa éle egész az agyvelőig hatolt. A gyilkos fiút a csendőrség letartóztatta. Gyilkos boszu. Esztár, ápr. 20. A községben bált rendezett az — Hisz egész mereven ülsz a gebéden! Mikor pedig legutóbb ordináncszolgáia­tot teljesített, a zászlós nevetett és igy szólt; — A fickó kezd vénülni. A vén huszár hallgatott, büszkén bele­harapott bajuszába s fájdalmas tekintetet ve­tett a kék sárga lobogóra, mely egykor meg­védelmezte s most nemsokára elfogja dobni magától, mert már túlságosan vén ahhoz, hogy tisztességgel szolgálhassa. Mikop a naga Mustra napja elérkezett, Sven Peter megkapta a végelbocsátó levelet és a katonai érdemkeresztet. Ajka remegett, mikor a tábornok néhány meleg szóval meg­dicsérte a vén katonát, aki oly hűségesen szolgált s akinek neve egyetlen egyszer sem került bele a büntetéskönyvbe. Aztán orrán csókolta paripáját, vén baj­társát, kiment a mezőre és sirt, mint egy gyermek s nagy, súlyos könycseppjeivel áz­tatta a kék-sárga egyenruhát. A. o. Hedestjerna.

Next

/
Thumbnails
Contents