Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-26 / 74. szám
III. évfolyam. 74-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. április 26. Szerda. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak : : Felelős szerkesztő: Dr. V E R É C Z Y ERNŐ. j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Helyben: Egész évre 12 K,fél évre 6 K, negyed évre 3 K Társszerkesztö : DÚSUK LAJOS. 1 Kazinczv-u. 18. (Zárdával szemben). 1 elefon-sz.: 284. Vidéken. „ Szám ára 4 fülér. ” ” Fömunkatársak: Dr. Bartha József, Vajthó Lajos. , Nyilttér sora 20 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők.; Laptulajdonos az Északkeleti Könyvnyomda. Hirdetések a iegjutányosabb árért közöltéinek. A tizenkilencedik század a sok becses technikai vívmányon, felfedezésen s tudományos eredményeken kívül minket — magyarokat — egy átokkal is gazdagított, a melynek súlya alatt sorvadva pusztul államiságunk egysége, akadozik társadalmi életűnk vérkeringése, verességeket szenved nemzeti politikánk. Ez az átok — a nemzetiségi kérdés. A külső ellenséggel vívott küzdelmeink után ez elé állított balsorsunk. Százezer szuronynál ezer ásító ágyutoroknál veszedelmesebb, puszti- tóbb ez az ellenség, mert a közös gyékényt rángatja alólunk. A harcosokat köti a lovagiasság: megbecsülik egymásban a vitézt, de ebben a gyűlölettől izzó, alattomosan gyilkoló harcban nincs lovagiasság. „Békés“ polgárok gverillaharca több pusztítást okoz az ellenségben, jobban tizedeli meg sorait, veszedelmesebben lohasztja le harci kedvét, mint a túlnyomó, de szemtől-szembe sorakozó ellenséges hadsereg. Minket nemzeti ősátkunk valósá- ! gos belső titkos ellenséggel viaskodni kárhoztat. Nemzetiségi polgártársaink; i a béke fehér tógája alól osztogatják tőrdöfései et, rúgásaikat, államfentartó küzdelmeink és áldozataink viszontszolgálata fejében. A leggonoszabb ; gveriilaharc az, amelyik most is folyik ellenünk csendben, titkon a szépséges Kárpátok vadregényes völgyein, zordon fenyvesein, a kis falvak „bé- , kés“ parókiáiban, csendes városok j szelíd pénzintézeteiben, régi ornamen- tikáju templomok szószékein, városházak tanácstermeiben és magyar címeres állami iskolákban. Itt is, ott is agyonszurnak csendben egy ek- szisztenciát, elbuktatnak egy embert, kinek szive merészelt melegebben érezni e nemes, de szerencsétlen nemzet iránt, vagy a kinek lelke visszautasította a nemtelen alattomos harcmodort, mely lovagiatlan, mint az utonállóké. Elnyomatásról panaszkodunk, pártfogók után futkosnak a nagy, müveit, de gonoszul értesült nemzeteknél, pedig lépésről-lépésre szorítják visssza mindenütt a magyart — saját hazájában ! Az egységes Itáliát üdvözölték az elnyomott magyarországi román test- t vérek. Ágenseik vannak a külföldi ] | kormányoknál, a nagy világ lapoknál. Tessék csak a Királyhágón túlra tekinteni. Már ott meglehet huzni a lélekharangot. Temetés van ott. A kié a föld, azé az ország s a föld, — a magyar udvarházak suttogó nyárfái, a jó, vérrel trágyázott erdélyi föld kövér barázdái, a búgó erdők, dús legelők — a magyarfaló románoké. Pénzintézeteik — hivatásuk magaslatán állanak; derekas munkát végeznek: hódítanak. Nem vaskos, rövid karddal, mint az őseik, hanem kacagó csengésű tallérokkal. A megszorult magyart kisegítik — házából, földjéről, ki Amerikába. A hivatalokban, a magyar törvények kezelői, a magyar alkotmány őrei, a magyar jogok sáfárai : ellenségeink, a kik feneketlen dühvei, égő gyűlölettel — szeretik a magyart. Ezt a pert el kell dönteni. Ezt a harcot meg kell vívni. Hadd legyen már itt egyszer világosság. Az tdő a „vagy-vagy“ elé állít. Vagy mi vagyunk itt ennek a hazának örökösei, vagy nem. Vagy tartozunk Messiásként elviselni a szelíd pofonokat, a felebaráti rúgásokat, a melyeket olyan szaporán osztogatnak éppen román polgártársaink, vagy nem. Ilegjobbat és t\€XVcI legolcsóbban beszerezhetünk : fd I rr P/, *4 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „M tíka JÖ0Í1KO OallOör keverék“ Cégem különlegessége 1_ kg. 4-40 korona, villany erővel pörkölve. A félrevert harangok.
