Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-24 / 73. szám
UL évfolyam. 73-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. április 24. Hétfő. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉG! PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztő: DUSZiK LAJOS. Egy szám ára 4 fillér. I Főmunkatársak: Dr. Bartha József, Vajthó Lajos. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők, j Laptulajdonos az Északkeleti Könyvnyomda. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3K Vidéken: „ „ 16 ,, . „ 8 „ „ „ 4 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. ÜÉ3SÜÉ köztisztasága. (V.) Ha hatalmas arányokban fejlődő városunkban a természet újra ébredésekor egy sétát teszünk s látjuk azt, hogy városunk minden részén mintegy gomba módra szaporodnak a szebbnél-szebb épületek, látjuk azt, hogy a terület, amelyen északkelet leghatalmasabb városa, gócpontja elterül, mily hatalmas méreteket ölt, jóleső érzéssel tölti el az ember szivét az a tudat, hogy e városnak polgára. Dagadó kebellel nézi minden polgára a városnak, hogy 30 év alatt a kis Szatmárnémetiből, mint lett egy véd bástyát képező hatalmas nagy Szatmárnémeti. Dobogó szívvel látja e városnak apraja, nagyja, hogy a város lassanként mint lesz hatalmas központjává egy nagy kiterjedésű vidéknek, Magyarország egész északkeleti részének. Örömmel látja mindenki, hogy mint lesz a város egy hatalmas, terebélyes fává, amelynek árnyékában annyi ezer ember talál otthont, megélhetést és nyugalmat! S mégis e hatalmas arányokban történő fejlődés aggodalommal tölti el a gondos szemlélő szivét, mert a nagy arányú fejlődéssel kapcsolatosan rohamosan esik a tisztaság ! ügy hogy ma már egyes, azt lehet mondani: a központban levő utcákon igazán tarthatatlanok az állapotok! Nem akarunk kicsinyesek lenni, csak a bajnak, nyavajának, betegségnek csiráit magában hordozó dolgokat említjük fel! Itt van például Árpádutca ! Ez a városnak egyik legnagyobb forgalmú, legszebb utcája. Van ezen az utcán annyi, de annyi piszok felhalmozva, hogy éppen elég ahhoz, hogy járvány idején városunk lakosságát megtizedelje. Teleky-uíca, a vasúttal összekötő utca, talán soha sem látott utca-seprőt ! Petőfi-utca csak akkor lát utca-seprőt, ha sétál ; benne, mert hiszen másképen a Petőfi- utca sarkán nem lenne bokáig érő sár s nem hevernének az utcán a mészárosok által kilökött patkányok ! Eötvös- utca sem marad el a többitől! Kossuth Lajos utcáról nem is beszélünk, mert hiszen az már csakugyan nem kívánható, hogy még ez a távol levő utca is tisztán legyen tartva! A mellék utcákról beszélni sem szabad. Ezek az utcák csak akkor vannak takarítva, ha nagy eső van, Nászuíon. (Folytatás.) A fiatal asszony várta, hogy az ura megszólaljon. Várta, hogy keresse a tekintetét. De az meg sem mozdult. Az asszony véréből lassan-lassan elillant a mámor, vad harag lépett a helyébe. Utál, gondolta magában és csak a pénzemért vett el. Ez a pondolat nem volt uj neki. Amikor mint menyasszony, a daliás férfi karján büszkélkedett a korzón, vagy a színházban, sokszor jutott az eszébe, hogy tulajdonképpen megvásárolja magának ezt az embert. De ebben semmi különöset nem talált. Valahány leányismerőse, rokona volt, mind igy mentek férjhez s egészen boldogok lettek, még gyermekeik is voltak. Igaz., hogy azok a férjek nem voltak daliásak, sem gavallérok. Egyszerű kereskedők, hivatalnokok, akik agyan- ugy gondolkodtak a házasságról, mint az asszonyaik. Teljesitették kötelességeiket a házasságban éppen úgy, mint a boltban, vagy hivatalban. Húzták a jármot s nem tudták, hogy jármot húznak. Oh, ez a Lukatich nem volt ilyen ember. Jobb lett volna boltos, vagy hivatalnok. S miközben mindezeket elgondolta az asszonyka, idegessége, haragja mindinkább úrrá lett felette. Végre is nem türtőzhette magát és megszólalt: — Mondja, Andor, mennyi pénzt kapott a papától? Lukatich nem volt nagyon meglepetve. Mintha várta volna ezt a kérdést, vagy ilyesmit, amiben tudtára adatik, hogy ő pénzért hitvesi kötelességeket vállalt. Mégis egy pillanatra elkábult, az ökle összeszorult s úgy érezte, hogy be kell zúznia a kupé ablakát. De mihamar ur lett maga fölött s arra gondolt, hogy mennyire trenírozta magát már a képmutatásban s a hazugságban. Arra gondolt, hogy most le kell tennie a vizsgát. I\CÍVlegolcsóbban Benkő Sándor beszerezhetünk : kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „M *ka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
