Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)

1911-04-23 / 72. szám

Szatmárnémeti, 1911. 2. oldal. ÉSZAKKELET Ujj Somlyay próba-terme! Ujj A szociálizmus nem az a köny- nyen megfélemlithető, vagy könnyen elkápráztatható naiv balek, a kivel a gesztenyét lehet kaparni, a kit sar- kanytyuba lehet kapni s meglovagolni, a kis ellenzéket, ezt a becsületesen küzdütt tömör sereget megnöveli, nagygyá, súlyossá teszi ennek a nagy­hatalomnak támogatása. A szabadelvűség, az emberi jo­gok teljesebb megszerzése, a lelkiis­mereti szabadság védelme, a nép el­hallgattatott jajainak gyógyító elcsen- desitése, a nemzet vagyonának a bel­ső beruházásra fordítása, kulturális in­tézmények szaporítása, ezek szociálista törekvések. De igazi nemzetépitő tö­rekvéseket szolgáló párt nem lehet, a melyiknek ezek nincsenek program in­jában ! A sötét reakció bilincsbe akarja j verni a lelkeket, szervezett seregével hódítja birodalmába a kultúránkat, a feudális hatalmas basák embernyája­kat vonultatnak fel korteszászlaik alatt társaik segítésére, pénzzel, hatalommal szolgáikká kényszerítik a megvásárolt törpe lelkeket; a kormány nemcsak verejtéket, gondot, munkát követel si­lány éhbérért hivatalnokaitól, de lelki­ismeretüket, honpolgári meggyőződé­süket is: rabszolgákat tart, kiknek korbácscsal — áthelyezéssel, nyugdí­jazással — adja tudtul ellenmondást nem tűrő, Ielkiismeretbe vágó s épp; ezért jogtalan parancsát. . . Ezek ellen csatavonalba állani,: ez ellen a rabszolgaság ellen harcot indítani s a százezrek lelkét visszaadni önmaguknak, minden szabadlelkü és tiszta szivű embernek forró óhajtása, kötelessége! tudta csókolni a kezét, hoszan simogatni a | haját, mélyen, tűzessen a szemébe nézni. Ö, akit pénzen vásárolt nő is kélyes, szerelmes hangulatba tudott ringatni, nem bírt fölen­gedni a mennyasszonya oldalán és értelme­sen, udvariasan diskurálgatott vele közöm­bös dolgokról. Rendszerint csak a leány szü­lei jelenlétében csókolóztak s az első csóknál összeborzongott Lukatich, mert hidegnek, jéghidegnek találta a leány ajkát. Pedig ezt boldoggá tette a csók, minden vére a szivére tolult, feltámadt a neme, mely eped a férfi után, a vézna karokba erőt öntött a szenve­dély és minden csók után vad hévvel ölelte meg vőlegényét. De ha más lett volna a vőle­génye, nem olyon szép, nem olyan erős, azt is hasonló hévvel ölelte volna meg . . . A tüzes napsugár beszökkent a kupé ab­lakán, beragyogta Lukatic arcát, aki behuny­ta a szemét. Ebben a pillanatban megjelent előtte Julia arca, a szépséges asszonyé, aki utolsó szeretője volt. Szőke haja tündökölt a napsugárban, piros ajkán kihívó mosoly ült, mint öt nap előtt, amikor utoljára talál­koztak s vad szerelemmel bucshztak egy é- des, szilaj viszontlátás neményében. Óh, ha ha Júliát elvehette volna! De Julia szegény volt. Aluszik? Rossz ember, hát illik most aludni? Lukatich felvetette a szemét. A felesége mellette ült és simogotta gyér haját. Forró lehellete a fülét csiklandoztata. Lukatich na­gyot nyelt és szólt. — Oh, nem aludtam. Gondolkoztam, tud­ja-e, mire gondoltam? A mai éjszakára. Ez lesz a mi első éjszakánk. Az asszony a férfi mellére hajtotta fe­jét s ez simogatta a szeplős, kipirult arcot. Közbe kinézett az ablakon, ráncba szedte homlokát, mint amikor valaki valamit keres. Pedig nem keresett semmit, nem látott sem­mit, csak nagy, végtelen nagy ürességet. Nem látta a hegyeket, a sziklákat, hajmeresztő sza­kadékokat, amik fölött a vonat végigrohant, csak a maga üres, eljátszott, elpocsékolt é- letét. — Óh, bár már éjszaka lenne, suttogta A szocializmus „vörös“ jelszavai elkopnak ebben a nagy szabadság- harcban. A nemzetköziség tulsága át­finomul a szabadlelkiismeretű haza- fiságba. A függetlenségi párt erős nem­zeti lelke átformálja ezt a „vörös“ közszellemet. Az lesz a szocializmus a gyakorlatban, a mivé lennie kell, a jogaikért küzdő dolgozó milliók érde­keinek bátor zászlóvivője, törekvései­nek előcsatárja. A szövetkezés csak kezdete az erjedésnek, mely közszellemiinkben megindult. Az erjedés pedig mindig — tisztit! Nem félünk a szocializmustól. Sőt örömmel üdvözöljük közeledését a legnemzetibb párt törekvéséhez. A kölcsönhatás üdvös eredménye lesz az asszony. Megszorította a férfi kezét s fe­jét a lábára fektette. — Szertsz? Szertsz? kérdezte s átölelte a férfi lábát. — Igen 1 Lukatich, anélkül, hogy tudta volna mit I mivel, cigarettet vett elő és rágyújtott. Ide­gesen lepreckelte a hamut a cigarettáról s a I forró pernye ráesett a fekvő asszony ar­cára. — Juj! megégetsz, kiáltotta duzzogva az asszony és felült. Megnyálazta a helyet, a | hova a hamu hullott, majd odatartotta arcát ! Lukatich ajkához. — Csókold meg! Itt! — Igen, a szerelem az éget, szólt Lu­katich és odacsókolt. Aztán megint hallgattak nehány percig. A nő piros arccal izgett-mozgott a helyén, a férfi mozdulatlan volt, mint a kősziklák, amik szédítő sebességgel tűnnek fel és el a szemei előtt. (Folytatása következik.) Utazási különlegességeit bőröndök casettákból. Halászati cikkek: valódi angol horgok és selyem spárgák. Teljes tennis felszerelés. Rakettek, azok ja- _ vitása és teljes hurozása labdák, sprések, szél és középhálók. Tavaszi gyermekjátékok, kerti bútor, hinták, függő ágyak. Vívó felszerelések párbaj pisztoly, kardok kölcsön is. Gyermekkocsik és székek nagy választékban R a g á 1 y í 11 a 1, Szatmár, Deák-tér 8. sz. (Gillyén-ház.) Telefon-szám 296.

Next

/
Thumbnails
Contents