Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)

1911-04-22 / 71. szám

II|, évfolyam. 7í-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. április 22. Szombat. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K,fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztő: DUSZIK LAJOS. Főmunkatársak: Dr. Bartha József, Vajthó Lajos. Laptulajdonos az Északkeleti Könyvnyomda. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.. 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Programmbeszéd képvi­selőválasztás nélkül. (V.) Ha figyelemmel kisérjük po­litikai, általában közéletünk külöböző fázisait, arra a kétségtelenül szomorú következményre jutunk, hogy minden téren olyan dermedtség, zsibbadás, nemtörődömség uralkodik, amihez még fogható nem volt. Ki törődik ma a politikai élettel? Ki veszi most ma­gának azt a fáradságot, hogy a poli­tikusok szerepléseivel foglalkozzék ? Ki őrzi ellen a képviselők működé­sét? S általában hallanak-e va mai időben még csak politizálni is? Pedig régen, mikor még nem halt ki a re­mény, mennyit, de mennyit politizál­tunk? S ha ennek az okát keressük, azt nem lehet másban találni, mint a politikától való undorodásban s en­nek mi az oka? A mi tehetetlensé­günk s kétségbeesésünk. E mellett oly csúnya és kétségbeejtő dolgokat látunk mindenütt, de mindenütt, hogy elmegy az embernek a kedve még az újságolvasástól is. Hitegetés, ámí­tás, amelynek még mindig felül va­laki, simítása, tisztítása magasabb ember piszkos dolgainak, programm- beszédek, melyek be nem tartatnak, mézes madzag husosfazék, pactumok, nem tudom, hogy még mi minden oly dolgok, amelyek az ember lelkét két­ségbeeséssel és undorral töltik el. A minap kaptam meghívót prog- rammbeszédre, azt hittem, hogy a kép­viselőnk tart az országház nagy és fárasztó munkájáról beszámolót: még gondolkodóba estem, hogy a sok sem­miről még ő is hogy fog tudni egy hosszú beszámolót, összekovácsolni s midőn jobban megnézem, látom, hogy egy jelentéktelen állás betöltéséről van szó. A programmbeszéd eddig a kép­viselőjelöltek privilégiuma volt. Újab­ban hallunk programmbeszédeket fő­ispánoktól, polgármesterektől, ami ter­mészetes is, mert hiszen ők egy oly közt töltenek be, hivatásuk oly tág mezőre szállítja őket, hogy röviden vázolják azokat az irány elveket, a melyek működésükben vezérelni fog­ják őket. De hogy mi szüksége van arra pl. egy bizottsági tagnak, nem tudom megérteni. A városnak érdeke pl. annyira össze van forrva a magunk érdekével, hogy ipso jure következik az, hogy mindazt, ami a város érde­két viszi előre, támogatjuk, az ellen­kezőt nem támogatjuk. A csatornázást és vízvezetéket, ha lehet, megcsináljuk. A Pannóniát nem bontjuk le, mert a városnak jö­vedelmet hajt stb. Idővel, ha igy ha­ladunk, az adóvégrehajtó programm- beszédet mond, hogy nem fog na­gyol* nyúzni; a rendőr, hogy nem fog a páciensekkel nagyon komiszul bánni; az utcaseprő, hogy tőle telhetőleg tisztán fog seperni; a tűzoltó, hogy nem a sörcsarnokban, hanem a lak­tanyán fog tartózkodni s veszély esetén azonnal ki fog vonulni stb. Idővel nem fogunk egyébből ki­áltani, mint programm beszéd bői. Uton- utfélen szónokemelvények fognak ái- lani s a város minden részén hallani fogjuk, hogy „Polgártársaim . . . — én nem azért .........— de ha megvá­la sztanak ! . ..“ Igaz ugyan, hogy az eszmecseré- lés szükséges, de tisztelet a kivétel­nek s hiszem, hogy kivétel volt e programmbeszéd is, sajnos a mi sa­játos természetünk miatt a programm- beszédet rendesen a borkóstolás szokta követni, úgy, hogy ismét tisztelet a kivételnek, legtöbben nem azért men­nek a programmbeszédre, beszámoló­ra, hogy azokat meghallgassák, okul­janak s esetleg irányt adjanak a jelölt­nek, hanem abban az édes remény­ben, hogy hát ha lesz utánna egy kis dáridó, lesz utánna egy kis, a szó Kávét legj'obbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „MoKka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, : : : villany erővel pörkölve. ;; •

Next

/
Thumbnails
Contents