Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)

1911-03-14 / 40. szám

Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 4. oldal. ván hangulatokat, ilyetén őngyujtásu görögtüzekben sütkéreznek. Most még­is engedtessék meg nekem, hogy pár sort írjak magamról, illetve erről a mesterségről, amit ujságcsinálásnak szokás nevezni és amelyet én oly igen szeretek. Akik nem ismerik közelről ennek a munkának apró kis nyomorúságait, nem is sejtik, hogy mennyire távol áll ez a vidéki újságírás azoktól a hangulatképektől, amelyeket köztünk megrögzött novellisták erről a témáról a vonat alatt festegetnek. Aprólékos­kodó, szinte kicsinyes dolgok roboto­lása párosulva kényszeritett humori- zálással, — egy-egy dörgedelmes po­litikai vezércikk kiszorítása és szükség esetén lantpengetés muskátlis ablakok alatt, állandó félő gond, hogy helyet foglalhassunk a művelt családok asz­talain, de ne emelkedjünk túl a két krajcáros politikát igényló malomaljai fogalomkörön: ez a magyar vidéki hirlapirás. Aki nem éli bele magát ebbe a világba, aki nem tud szeretettel ra­gaszkodni ezekhez a kicsinyes robo­tokhoz, az a legjobb esetpen doktri­nerje lesz ennek a pályának és a foly­ton forrongó, lihegve élő újságírás csak holt tőkét fog bírni benne. Én szerény munkása vagyok az újságírásnak és az ambícióm sohasem terjedt túl azon, hogy az elénktáruló igényeket erőmtől telhetőleg lelkiisme­retesen kielégítsem. Nem ábrándozom arról, hogy a közvélemény bennem a nyolcadik nagyhatalom trónáilóját tisz­telje. A külsőségekre nem helyezek súlyt és eddig sohasem jutott eszembe, hogy arcképes igazolvánnyal kívánjam bizonyítani hírlapíró voltomat. Ma délután városi közgyűlés volt — nekem örvendetes esemény, mivel témát ad az eseménytelenség sivárságában a megírásra. c,n örvendve ragadok ceruzát és rohanok a város­házára. Az ajtóban azonban elém áll a különben szeretetreméltó Bartha őr­mester és közli velem, hogy csak újságírói igazolvánnyal léphetek be a közgyűlési terembe. Ez az elmés reu- delet a rendőrfőkapitány szorgalmát dicséri. Mindig elismerője voltam annak, ha valamelyes köztisztviselő fölös buz­galommal intézi a rábizottakat. így méltányolni kívánom a rendőrfőka­pitány odaadását is, aki időt és elme­élt nem kiméivé megszérkesztette ama rendeletét, amelynélfogva én — mint, akit senki sem figyelmeztetett az iga­zolvány beszerzésének fontosságára — nyájas olvasómat a közgyűlésen tör­téntekről nem tájékoztathatom. így hát nem elég, ha derék Bartha őrmester rég tudja rólam, hogy! ujságiró vagyok, ha ismer az egész város, mint újságírót, ha nincs a tör­vényhatósági bizottság tagjai között egésenvaki ne ismerne és ne tudna ujságiró voltomat: nekem, szegény nyakravalótlannak távoznom kell a csatatérről. Isten veled újságírás, szép csata­térem ! Immár belátom: nyakravaló nélkül nem lehet győzni és nem lehet elvérzeni terajtad. Bus megadással veszek búcsút tőled és együtt sirom a silókkal: éljen /Mészáros, éljen a nyakravaló. D’or. Naptár. Március 18. A Lorántffy-egyesület tea­estélye a ref. főgimnázium tornacsarnokában. Személyi hir. Városunk országgyűlési képviselője, dr. Kelemen Samu beteg. Teg­nap este Budapestre utazott, hol a szent- Lukács fürdőben keres gyógyulást leumati- kus bántalmai ellen. Hymen. Tóth Lajos fehérgyarmati ref. s. lelkész e hó 12-én jegyezte el Brilla Sán­dor leányát, Jolánkát Fehérgyarmaton. Március 15-iki istentiszteletek. A márciusi nagy napok emlékére a szatmári ref. templomban szerdán d. e. 9 órakor is- tentiszjelet lesz, melyen dr. Kováts István lelkész mond alkalmi imát. Március 15. az evang. egyházban. A nagy március emlékét az evang. egyház d. e. tizenegy orakor tartandó istentisztelet­tel ünnepli meg, melyre a hatóságokat és intézeteket ez utón hívja meg az egvház elnöksége. Városi közgyűlés. Szatmár- Németi sz. kir. város törvényhatósági bizottsága tegnap délután tartotta már­cius havi közgyűlését. Illő bocsánat­kéréssel fordulunk olvasóinkhoz, amiért a különben nagyon közérdekű köz­gyűlésről nem közlünk referádát. De a magunk igazolására tartozunk annak kijelentésével, hogy e részben ben­nünket mulasztás nem terhel. Munka­társunk megjelent a városházán a köz­gyűlési terem előtt azonban az e célra kirendelt közeg feltartóztatta annak kijelentésével, hogy a rendőrfőkapi­tány rendelete szerint a terembe csak bizottsági tagok és arcképes igazol­vánnyal ellátott újságírók léphetnek be. Miután e rendeleteket velünk senkisem közölte, igy nem állhatott módunkban előzetesen gondoskodni az igazolvány megszerzéséről. Amikor a felelőséget magunkról erre a külön­ben többféleképpen bírálható rendőr- főkapitányi rendeletre hárítjuk — a közgyűlési tudósítás elmaradásáért 01- j vasóközönségtinktől ismételten bocsá­natot kérünk. Egy tanár balesete. Súlyos baleset érte Fölkel Bélát a róni. kath. főgimnázium tanárát. Egy szerencsétlen esés következté-! ben lábát két helyen eltörte. Vasárnap este j szükebb társaságban a Pannónia éttermében i ült Fölkel tanár. Már éppen el akartak tá-! ! vozni és a társaság felállott. Ekkor történt, hogy Fölkel tanár véletlenül hanyatt esett és jobb lába a súlyos zuhanás közben eltört. A szerencsétlenül járt tanárt a mentők szállítot­ták lakására. Hir szerint Budapestre viszik a megsérült tanárt, mivel kezelőorvosa, dr. Gőbl úgy véli, hogy műtéti beavatkozásra lesz szükség. Városszerte élénk részvéttel tár­gyalják az érdemes tanár balesetét. A németi polgári társaskör hazafias ünnepélye március 15-én este 8 órakor veszi kezdetét. Kamarai választások. A szatmári ügyvédi kamara vasárnap délelőtt tartotta tisztújító közgyűlését. A választás eredménye a következő: Elnök Korányi János, helyettes elnök dr. Keresztszeghy Lajos, titkár dr. Schönpflug Jenő, ügyész Savanyu János, pénztárnok dr. Szűcs Sándor. Választmányi tagak: dr. Antal Sándor, dr. Böszörményi Emil, Daróczy Endre, dr. Farkas Antal, dr. Fejes István, dr. Frieder Adolf, Helmeczy József, Uray Géza. Póttagok: dr. Adler Adolf, Koroknay Károly, Nagy József, Stoll Béla. A választás eredményét az egész ügy­védi kar megnyugvással fogadta. Hawel Edith zongoraművésznő f. hó 25-én tarja meg önálló hangversenyét, ame­lyen a szatmári zenekedvelő és zeneértő kö­zönségnek első ízben lesz alkalma Hawel Edith szólójátékában gyönyörködni. Részle­tes műsort a művésznő a lapokban fogja i közölni. í i | 1 "r Gépmester tanulóul egy 6 elemi iskolát sikerrel végzett fiút jó fizetéssel felvesz az Északkeleti Könyvnyomda Szatmár. REGÉNY. A holt város. 27) — Irta Georges Rodenbach — IX. A két asszony különbözősége napról- napra élesebben tűnt elő. — Nem, a halott nem ilyen volt! Ez a kézzelfogható bizo­nyosság gyökeret vert benne s elnyomott mindent, amit eddig kalandjának mentségéül fnlhozott. — Kezdte belátni annak teljes csúnyaságát. Szégyenérzet, szinte bűntudat fogta el; nem mert többé arra gondolni, akit úgy siratott és ő vele szemben mind­jobban és jobban érezte hibáját. Az emlékeket őrző szobába alig ment már be és sohasem zavar nélkül. Az elhunyt képei nyugtalanná tették; úgy érezte, mintha szemrehányó pillantással néznének reá. És a haj épugy mint azelőtt ott feküdt üvegszek­rényében por vékony, szürke porréteggel bevontán. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents