Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-11 / 38. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. Somlyay próba-terme! Ujj magyar nemzet politikai élete. Vér- lázitó, hogy itt mindig ákadnak a hatalomnak pribékjei, akik mindenre képesek azért, hogy ennek a hatalomnak egy kis ágacskáját a kezükben tarthassák. És hogy akadnak emberek, akik azt az alávaló hatalmi politikát tüzön-vizen keresztül támogatják. Hát csak pihenjenek azok az urak, akik a csendőrök szuronyán keresztül feltolták magukat a haza atyjainak. Legyen pihenésük zavartalan. És ha majd kipihenék magukat, újra működni kezd a szavazógép, csak szavazzák meg nyugodtan az egész nemzetáruló programmot. Ez a parlament, ez a sivár, vigasztalan politikai helyzet igazán nem eredményezhet egyebet, mint a nemzet felébredését, ebből a kárhozatos lázálomból. aki két fiával együt az emlékezetes matolcsi sortiiz alkalmával súlyosabb sérüléseket szenvedett. A csendőrök bezárták a községháza ajtaját és azon kérdéssel: magek azok a betyárok? — neki estek a fepyvertelen embereknek és puskatussal, kezzel, ököllel össze-vissza verték őket. A vérlázitó csendőrattakban Madarasi István és Szűcs György súlyosabban megsérültek, mig a többiek kisebb-nagyobb sérülések árán menekültek. Idősbb Madarasi István látletetet vétet fel sérüléseiről és a basáskodó csendőröket a honvédelmi miniszterhez intézett beadványában bepanaszolta. Ismerve a minisztériumi ügykezelés lassúságát, felhívjuk a csendőrparancsnokság figyelmét a középkorba illő brutálitásra és várunk azonali megtorló intézkedést. Csendőr brutálitás. Fehérgyarmati levelezőnk írja: E hó 5-én megjelent Matolcs község községházánál négy ismeretlen — valószínűleg fehérgyarmati őrshöz tartozó — csendőr és Írásbeli intézkedés nélkül a falu kisbirójával mintegy tizenöt embert felhivattak a községházára. Az igy meginvitáltak között volt idősebb Ma- darási István matolcsi gazdálkodó is rideg, számitó prókátor értelmezi. — Maga talán nagyságos asszonyom férjhezment? Azt hitte, szereti a férjét és ebben a tudatban boldogan nyújtotta neki a kezét. Sajnos, ilyenek maguk mindnyájan. A házasság csak a szerelem által lehet boldog — mondják — pedig higyjék el, hogy az annyira kikacagott józan házasságok mindig boldogabbak. Elhallgatott. A fiatal asszony arcán gúnyos mosoly játszadozott, Szaplonczay kezébe vett egy tollszárat s beszédje közben azzal gesztált. — Nem akarom magát meggyőzni folytatta csendesen. — Gyermekkorától ismerem, mint önfejű, akaratos teremtést, a kinek parancsolni nem lehet s mikor látszólag meg van győződve, akkor is az a gondolat motoszkál szép fejében : „csak azért sem“. — Lehet, hogy sokszor igaza van. Kívánom, hogy ma is igaza legyen, amikor a pillanat hatása alatt kijelenti, hogy nem szereti a férjét, hogy válni akar tőle. Pedig a maga házassága csak most lenne igazán boldog. Most már szét foszlott az a csalfa illúzió, amelyen keresztül eddig férjének SZÉLJEGYZETEK. A VÁLASZTÓI jog kérdésének megoldása kemény dió lesz a munkapárt egységét illetőleg. E kérdésben ép olyan differenciák vannak a munkapártban magában, mint a milyen különféle elemekből állott boldogult korában a koalitio. Most is már, amidőn még csak a jövő zenéje a választói jog minden tettét nézte, most már tudná őt nemcsak szeretni, hanem főleg tisztelni. Újra elhallgatott. Feleletet várt az asz- szonytól, de az csak egy halvány mosolyt vetett rá s tovább hallgatott" Kötelességemnek tartottam magát figyelmeztetni, mily nagy boldogságot dob el magától. De nem is felel nekem s igy a legrövidebben azzal válaszolhatnék, amint csakugyan van is, hogy az irodám nem foglalkozik válóperekkel s igy nagy sajnálatomra a magáét sem vállalhatom el. A fiatal asszony egy heves mozdulattal felugrott. — Elég, — mondá. Mondja ki, hogy nem hajlandó engem, a sértett asszonyt védelmezni s én távozom. Szaplonczay megfogta az asszony kezét. Nagy szürke szemeivel hosszan nézett reá, mintha hipnotizálni akarná, egyszerre megváltozott hangon lágyan, szelíden szól- lott : — Berta ifjúkori barátnőm, üljön le kérem, Higyje el, belőlem a hűséges, jó barát beszél. Hosszan nézett reá. — Látja Berta, szólt csendesen — én kérdésének megoldása, mihelyest a választói jogról van szó, oly nagy a kavarodás. A látható és láthatatlan vezérek, miniszterek és közkatonák hivatalos és nem hivatalos tudósításokban cáfolgatják egymást annak jeléül, hogy a nagy, a hatalmas munkapártban csak úgy dúl az a sokszor, olyan kiváló előszeretettel hangoztatot egység. Amint a választói jog kérdése napirendre kerül, a most is látszólagos egység megbomlik a nagy, a hatalmas, az egységes munkapárt szétoszlik, a közkatonák, a vezérekkel együtt távoznak a szélrózsa minden irányában. Óh általános választói jog jöjjön el a te országod minél hamarabb, mig még nem késő. B8 fogászati műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmér, Kazinczy-utca 15 szám. Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készit Telefon 258. A VÁROS. Gazdasági jogügyi szakosztály. Elénk érdeklődés volt a közgyűlést előkészítő e bizottsági gyűlésen. A szemét kihordás kötelezővé tétele tárgyában készített szabályrendeletet nem találtam reá a szivem királynéjára, nem vagyok elfogult, annyival is inkább hallgasson meg. Felhozhasson még védelmemre azt is, hogy válópört csak akkor vállalunk el, ha értjük az ügyfelünk logikáját, ezt pedig én nem mondhatom. De legyen, elvállalom a maga ügyét, elválasztom az urától, ha megígéri, hogy sohasem tesz nekem szemrehányást. Berta lassan felelni akart. — Ne feleljen oly hirtelen — szólt Szaplonczay, — még nincs vége. Arra kérem még, ne felejtse el soha, hogy ellene voltam az elválásának, mert tudom, hogy ez nem szabadítja meg a gyűlölt boldogtalansága láncaitól, hanem igazán boldogtalanná teszi. Megszólalt az asszony halkan hízelgőén. — Nem hiszek magának, amint sohasem hittem, hogy igazán beszél, mikor az asszonyt vádolta s a szerelmet kárhoztatta. Maga most is játsza ezt a prózai, világias életnézetet, oly régen ismerem, oly régen tudom, hogy mennyire idealista, mennyire poéta lélek. Mi nem erre a világra valók vagyunk, a mi világunk más világ. S az a világ engem védelmez, az ideál az én szol. Dávid
