Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)

1911-03-10 / 37. szám

ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, ISII. 2. oldal.,---------------------------:— UH Somlyay próba-terme! Ujj szavazatok megállapításának pillanatán zökkent-é ki a mi sorsunk rozzant szekere? Ki tudja: ez az elnöki enun- ciáció nem volt-é egy nemzet önbi- lincsbeverése ? .... Ki tudja ? . . . Egy nemzet legnagyobb átka — a rövidlátás. Ha nem veszi észre az óramutató tovább siklását, talán azt sem veszi észre, ha szépen ráteritik a szemfedelet? . . . A bankügyből a történelem szava csendült ki. Nem hallottuk meg. Alud­tunk és — elkényelmesedtünk. Jobb volt lepihenni, mint síkra szállni. Ez | az apátia, ez a közönyösség épp olyan hóhérja volt a mi pénzügyi és gaz-; dasági önállóságunknak, mint azok, a kik a kegyelemdöfést megadták néki. Talán még nagyobb. Elhervadt a Tulipán. Elhervadt a szabadság re­ménye. Ez az ítélet, a mit ebben az ügy­ben önmagára mondott ki az a nem­zet, aláírása volt a halálos Ítéletnek. Idegen állam érdeke, idegen nép ha­lálos gyülelete volt az áttörhetetlen akadály: a nemzet megtorpadt előtte. Félve, gyáva békeszeretettel, aggódó elhatározáshiánnyal raktuk le a fegy­vert s mondottuk ki: szabadokká lenni gyávák és haszonlesők vagyunk. Félünk a kockázattól. Béke keli nekünk, fázunk a küzdéstől. Nos ez — ez a lemondás a — fegyverletétel! Ez pedig átkozott. Szé­gyenletes. Nem tapsolni való. Dávid Ödön fogászati műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utca 15 szám. Müfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készit Telefon 258. SZÉLJEGYZETEK. Mint mikor a farsang után beáll a böjt s a bál termek kapui bezáródnak, a báli ruhák szekrényekbe záródnak, a cigány zene csak a füstös kávéházakban játszik, olyan csendesség, olyan néma egyhangnság vert tanyát legnagyobb bálteremünkben a parla­mentben. A bank javaslat részleteiben is is letárgyaltatván, egy kis görögtüz, taps s a kortina lebocsáttatott. A Just-párt, a me­lyik igazán kivette a részét a küzdelemből, kifáradt s pihenni vágyik s miután a füg­getlenségi párt másik árnyalata olyan se hideg, se meleg eljárást tanúsít, a most tár­gyalás alá kerülő ujoncjavaslat pár nap alatt törvényerőre fog emelkedni. Az újonc javas­lat különben is rendes állami szükségletet képezvén, nem lenne célszerű, a teljesen magára hagyott Justh pártnak erejét elfecsé­relni. Hadd gyűjtse az erejét a véderőtör­vény revíziója ellen folytatandó küzdelemhez. Ez a javaslat már évtizedekre fogja meg­szabni az állami teherviselés méreteit. Így tér nyílik nemzeti vívmányok kicsikarására s reméljük, hogy a küzdelemben a Just párt minden tagja titáni küzdelmet fog folytatni. Habár előre láthatólag a küzdelem nem is görögtűz, taps, kortina ieengedés a javaslat elfogadása lesz a vége, mert a munkapárt hű 'marad elveihez. A „Kölcsey Önképző Kör“ emlék- ünnepélye. A szatmár-németi ref. főgim­názium tanárkara és tanulóifjúsága az inté­zet „Kölcsey Önképző Kör“-ének huszadik évi fennállásának alkalmából 1911. márcigs 28.-án d. u. 5 órakor az intézeti tornacsar­nokban emlékünnepélyt rendez, a következő műsorral: 1. Megnyitó beszéd. Tartja Mátray Lajos önképzőköri elnök tanár. 2. Őszi harmat után. Előadja a főgim­náziumi énekkar. 3. Alkalmi beszéd. Tartja Bőd Ká­roly Vili. oszt. tanuló. 4. „A füredi bálban“. Irta Mátray La­jos, szavalja Borgida József Vili. oszt. tanuló. 5. „Lariletto“ Bokor. Sold Beeth „Ga- M. Fall, votte“ Előadják Dr. Hantz Jenő tanár vezetésével Kormány Lajos, Netler István, Szabados Ede, Papp Árpád, Nagy Frigyes, Békéssy István, Veress Miklós, Hantz Aladár, Dobos Andor, Vajay Kálmán, Halász keserveket, milliók szenvedését beszéli a nádas. Az asszony azonban a nagy káoszból csak a saját keservét érti meg, csak a sa­ját bánata szaggatja szét a szivét. Hisz azt regéli néki, hogy kevéssel, ezelőtt még oly egészséges férje most kó­rágyhoz szegezve fekszik odahaza, — hogy szegény satnya kis gyereke sírva nyöszörög bölcsője fenekén. Az asszony ugyszeretné, ha mindez nem volna igaz... Szeretné, ha a való csak rémképpé változnék át, érzi, hogy szívesen dolgozna, ha nem volna — muszáj. De a nádas igazat beszél. Igazat, hiszen nem finom női kéz öntözte virágöntöző cserépből, de durva mun­kás testnek keserű verítéke. Az asszony könnyei most már elapad­nak. Visszaszorítja őket a fájdalom. Atalics­í kát meg nem tolja tovább hanem megáll. A mellette elhaladó talicskák nyikorgása a munkások elfojtott sóhaja, átkozódó nyö­gése aztán uj érzelmeket fakaszt benne. Eszébe jut, hogy gyermekét, férjét senkisem gondozza odahaza, a nyögésben férje nagy tusáját hallja, a sóhajtásban kis gyermeke visitását. Nem bir tovább dolgozni. Elfelejti, hogy hol van. És végzetére megszólal a fa- lujokban a déli harangszó. Az asszony egészen megnyugodik. Érzi, hogy nagy a keserve, sok a bánata, tudja, hogy nélkülöz­hetetlen odahaza. A harangszó meg olyan nyájasan hívogatja hazafelé. Megindul szép lassan, otthagyja a talicskáját, a munkát. Aztán még hallja a nádas beszédét. Most már mást beszél. Most már nem vá­dolja, nem is kinozza, — valami gyenge, lanyha szellőcske szaladt felé s az igazsá­gokból nagyon keveset birt el a szár­nyain. Csak a kötelességeire emlékezteti az asszonyt. Belebeszéli a fülébe, hogy ha most otthagyja a munkát, elveszti kenyérkeresetét. Csak alig észrevehetően kezd a jövőről be­szélni, amikor nem lesz betevő falatjuk, a mikor a férje éhen vész el a kórágyán, a gyereke meg száraz emlőjén, — karjai kö­zött, — pusztul el. Az asszony lerázza magáról a szomorú képeket. Újra hallja a gyerek sírását, a férje nyögését és a megerősödött szél inkább fe­léje hozza a harangszó hivó zúgását. Nem törődik már a munkával, nem nézi a szo­morú jövőt, az eszén győzedelmeskedik az asszonyi meg anyai szive és gyorsan elkezd szaladni a falu felé. Matolcsy Sándor. Kiivét Benkő Sándor beszerezhetünk : ■ •: :T VV*-:' kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „MoKka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: - • villany érővel pörkölve. ::: ■M

Next

/
Thumbnails
Contents