Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-09 / 36. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET ______________________________________________ _______________Szatmárnémeti, 1911. Uj j Somlyay próba-terme! W a vesszőnek — mint pedagógia tényezőnek — még mindig tartó szereplésén. Hát az ünnepi nagyszerű humanizmus hirdetése kedves lehet és elbájoló, de a brutális, durva valóság fájdalmasan ráncigái fel az elmerengésből. Külömben is vitás marad: nem épp a lagymatag humanizmus, a kis gonoszságokat elnéző beteg filantrópizmus rombolja, tördeli le az igazi emberszereteten felépülendő jobb társadalom alapépítményeit? A párás kávéházi ablakokon keresztül másképpen festenek az iskolák, mint — belülről: azokon nézve elmosódnak a kis lelkekből előtörő és letörendő bűncsirák. Ezeket pedig nem szabad — cirógatni. Egy-két odadobott nagy kijelentéssel nem lehet e kérdést megoldani. Belenyulik ez a tanítóképzésbe, a lélektanba, a falusi iskolák miliőjének erkölcstanába . . . Tudjuk mi azt, hogy ami tanítóink sem boldog görög istenek, ők is emberek. És pedig a legidegesebb emberek. Nyomorgásban, gondban nem lehet a lélek egyformán derűs, mérsékelt. Nem tudják ők sem leoldani a gondokat lelkűkről az iskolában mint Mózes a saruit a csipkebokor előtt. És nem mindenik bir akkora suggesz- tiv lelki hatalommal, hogy lebilincselje az egy órai nyugodtságra kárhoztatott, mozgékony gyermeki lelket. Sa gyermekek sem mind angyalkák: Fegyelem kell. Ezt pedig fegyelmi eszköz nélkül nem lehet fenntartani. Tessék akkor a csendőrszuronyokat is levétetni, mert nem egyebek azok, mint a nagy iskola tanító pálcái: akkor károsak, ha jogtalanul használják őket. Pedig azok a csendőrszuronyok képezik a kerítést a társadalmi rend mesgyéjén. Szükségünk van reájuk nem az ember ellen, hanem az emberben élő állat ellen. Nos hát ez ellen a kis fejlődő állatocska ellen, mely az iskolás gyermekek lelkében éi, kell' még a tanító pálca! De ezerszerte inkább kell a pálcához emberszerető szív, bölcs, tiszta szenvedélytől mentes fő. Es ezt mi is leszögezzük. Nem gonosz, vagy pillanatnyi indulattól elragadt kézbe való, de akkor is egyelőre nem ki vele az iskolákból, hanem a másik végét kell megfogni! A csendőrszurony használata is felelősséggel jár. A tanitó- pálca is. A fővárosi tanítóknak kijáró ho- zsanát pedig — fenntartjuk. Mert határozatot hozni könnyű, de azt .állani is kell. Ha pedig a nyugalomba helyezett tek. Bot segédtanító urat — úgy titokban — mégis berendelik szolgálattételre, akkor azt a határozatot nem tekinthetjük egyébnek, mint önkendőzésnek s — porhintésnek. Dávid Ödön fogászati műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utca 15 szám. Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készit Telefon 258. Diszgyűlés. A szatmár-németi ref. főgimnázium tanárkara és tanulóifjúsága a szabadság dicső napjának, a felejthetetlen 1848 március 15-ének emlékére f. év március 15.-én d. e. 10 órakor, az istenitisztelet végeztével, a főgimn. tornacsarnokában diszgyűlést tart, a következő műsorral: 1. Megnyitó beszéd. Tartja Mátray Lajos önképzőköri elnöktanár. 2. Honfi dal. Előadja a főgimn. énekkar. 3. Nemzeti dal Irta Petőfi Sándor, szavalja Gönczy Sándor Vili. o. tan. 4. Emlékbeszéd. Tartja Bőd Károly Vili. o. tan. 5. Március Idusán Irta Pinkóczy Gusztáv Vili. o. tan. szavalja Borgida József VIII. o. tan. 6. Petőfi a szabadságharcban. Felolvassa Pinkóczy Gusztáv VIII. o. t. asszony orrából stb. (Ajánlom „A bűvészet titkai dióhéjban“ cimü könyvet). Ha finom érzéke van a fiatal embernek, úgy már az első 'pár óra eltelte után érezni fogja, hogy ideje volna a rövid első vizitet félbeszakítani. Terelje valami ügyes fordulattal a bucsuzásra a beszélgetést s aztán menjen!! — Minél gyorsabaan, annál jobb ! Társaságban. Amit az első fejezetben mondottunk a hajkenőcsre vonatkozólag, azt itt nem tudjuk eléggé hangsúlyozni. Aki szagos folyadékot (parfüm) használ, ajánljuk a kőrisbogarat. Ennek illata átható s mindenütt kedvelt (!). Belépve a szalonba, igyekezzüuk a társaság figyelmét magunkra fordítani. Ajánlatos erre nézve például, ha a fiatal ember ezzel a kiáltással rohan be „Tűz van“! Az ilyesmi rendszerint nagyon tetszik. Mielőtt asztalhoz ülne a társaság, helyesen teszi a fiatal ember, ha megkérdi a szobalánytól, hogy hol kezdi a tele tálakat felhordani. Mikor ezt megtudta, üljön oda s nem sokára tapasztalni fogja ennek az előnyeit. Illetlen dolog a csirke csontokat és alma-csutkákat stb. a tányéron hagyni, mihelyt tehát alkalom nyílik rá, dugja ezeket észrevétlenül a zsebébe a fiatal ember s az est további folyamán szórja szét óvatosan a szoba négy sarkába. Ha észrevennék, tegyen úgy, mintha nem ő volna! Ma pedig leönti a szomszédja ruháját mártással, úgy nyugtassa meg, hogy nem baj, hiszen az a szövet úgy is kiment a divatból s különben sem állt jól. Ha pedig szorítja a cipő, úgy húzza le észrevétlenül az asztal alatt. Aki pedig nem tudja cipőhuzó nélkül lehúzni, okosan teszi, ha óvatosságból már előzőleg a zsebébe tesz egyet. Ha a szobalány — természetesen a borravaló kedvéért — le akar kisérni a lépcsőn úgy figyelmeztesd, hogy a sok lépcsőn való járás veszélyezteti az egészséget. Ha azonban ez nem használ s ő kisér tovább rendületlenül úgy ajánlom a következőket: Végy elő egy kikészített 2 koronást, amely természetesen egy gummi fonállal a mellényed zsebéhez van erősítve. Nyújtsd ezt át s miközben a lány — azt hivén, hogy a borravalót meg kapta — becsukja a kezét, a forint visszaugrik a mellényzsebbe. Megtörténhetik azonban, hogy mások is jönnek le veled a lépcsőn. Ez esetben nem alkalmazható ez a módszer. Ilyenkor kérd meg halkan a szobalánytól hogy : „Hogy van ?“ Mire ő azt fogja felelni: „Köszönöm !“ s igy a többiek azt hiszik, hogy borravalót adtál neki. * * * Körülbelül ennyiből állanak azok a szabályok, amelyeket, ha pontosan betart a fiatal ember, nemsokára azt fogja tapasztalni, hogy — minden ajtó nyitva áll előtte!
