Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)

1911-03-09 / 36. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET ______________________________________________ _______________Szatmárnémeti, 1911. Uj j Somlyay próba-terme! W a vesszőnek — mint pedagógia té­nyezőnek — még mindig tartó sze­replésén. Hát az ünnepi nagyszerű humanizmus hirdetése kedves lehet és elbájoló, de a brutális, durva va­lóság fájdalmasan ráncigái fel az el­merengésből. Külömben is vitás marad: nem épp a lagymatag humanizmus, a kis gonoszságokat elnéző beteg filantró­pizmus rombolja, tördeli le az igazi emberszereteten felépülendő jobb tár­sadalom alapépítményeit? A párás kávéházi ablakokon ke­resztül másképpen festenek az isko­lák, mint — belülről: azokon nézve elmosódnak a kis lelkekből előtörő és letörendő bűncsirák. Ezeket pedig nem szabad — cirógatni. Egy-két odadobott nagy kijelen­téssel nem lehet e kérdést megoldani. Belenyulik ez a tanítóképzésbe, a lé­lektanba, a falusi iskolák miliőjének erkölcstanába . . . Tudjuk mi azt, hogy ami taní­tóink sem boldog görög istenek, ők is emberek. És pedig a legidegesebb emberek. Nyomorgásban, gondban nem lehet a lélek egyformán derűs, mérsé­kelt. Nem tudják ők sem leoldani a gondokat lelkűkről az iskolában mint Mózes a saruit a csipkebokor előtt. És nem mindenik bir akkora suggesz- tiv lelki hatalommal, hogy lebilincselje az egy órai nyugodtságra kárhoztatott, mozgékony gyermeki lelket. Sa gyer­mekek sem mind angyalkák: Fegyelem kell. Ezt pedig fegyelmi eszköz nélkül nem lehet fenntartani. Tessék akkor a csendőrszuronyokat is levétetni, mert nem egyebek azok, mint a nagy iskola tanító pálcái: ak­kor károsak, ha jogtalanul használják őket. Pedig azok a csendőrszuronyok képezik a kerítést a társadalmi rend mesgyéjén. Szükségünk van reájuk nem az ember ellen, hanem az em­berben élő állat ellen. Nos hát ez el­len a kis fejlődő állatocska ellen, mely az iskolás gyermekek lelkében éi, kell' még a tanító pálca! De ezerszerte inkább kell a pálcához emberszerető szív, bölcs, tiszta szenvedélytől men­tes fő. Es ezt mi is leszögezzük. Nem gonosz, vagy pillanatnyi indulattól elragadt kézbe való, de ak­kor is egyelőre nem ki vele az isko­lákból, hanem a másik végét kell megfogni! A csendőrszurony haszná­lata is felelősséggel jár. A tanitó- pálca is. A fővárosi tanítóknak kijáró ho- zsanát pedig — fenntartjuk. Mert ha­tározatot hozni könnyű, de azt .állani is kell. Ha pedig a nyugalomba helyezett tek. Bot segédtanító urat — úgy ti­tokban — mégis berendelik szolgálat­tételre, akkor azt a határozatot nem tekinthetjük egyébnek, mint önken­dőzésnek s — porhintésnek. Dávid Ödön fogászati műtermét Budapestről áthelyezte. Szatmár, Kazinczy-utca 15 szám. Műfogak, aranykoronák, csapos fogak, amerikai hídmunkákat jutányosán készit Telefon 258. Diszgyűlés. A szatmár-németi ref. főgimnázium tanárkara és tanuló­ifjúsága a szabadság dicső napjának, a felejthetetlen 1848 március 15-ének emlékére f. év március 15.-én d. e. 10 órakor, az istenitisztelet végeztével, a főgimn. tornacsarnokában diszgyűlést tart, a következő műsorral: 1. Megnyitó beszéd. Tartja Mátray Lajos önképzőköri elnöktanár. 2. Honfi dal. Előadja a főgimn. énekkar. 3. Nemzeti dal Irta Petőfi Sándor, szavalja Gönczy Sándor Vili. o. tan. 4. Emlékbeszéd. Tartja Bőd Ká­roly Vili. o. tan. 5. Március Idusán Irta Pinkóczy Gusztáv Vili. o. tan. szavalja Borgida József VIII. o. tan. 6. Petőfi a szabadságharcban. Felolvassa Pinkóczy Gusztáv VIII. o. t. asszony orrából stb. (Ajánlom „A bűvészet titkai dióhéjban“ cimü könyvet). Ha finom érzéke van a fiatal ember­nek, úgy már az első 'pár óra eltelte után érezni fogja, hogy ideje volna a rövid első vizitet félbeszakítani. Terelje valami ügyes fordulattal a bucsuzásra a beszélgetést s aztán menjen!! — Minél gyorsabaan, annál jobb ! Társaságban. Amit az első fejezetben mondottunk a hajkenőcsre vonatkozólag, azt itt nem tud­juk eléggé hangsúlyozni. Aki szagos folya­dékot (parfüm) használ, ajánljuk a kőris­bogarat. Ennek illata átható s mindenütt kedvelt (!). Belépve a szalonba, igyekezzüuk a társaság figyelmét magunkra fordítani. Ajánlatos erre nézve például, ha a fi­atal ember ezzel a kiáltással rohan be „Tűz van“! Az ilyesmi rendszerint nagyon tetszik. Mielőtt asztalhoz ülne a társaság, helye­sen teszi a fiatal ember, ha megkérdi a szo­balánytól, hogy hol kezdi a tele tálakat fel­hordani. Mikor ezt megtudta, üljön oda s nem sokára tapasztalni fogja ennek az előnyeit. Illetlen dolog a csirke csontokat és alma-csutkákat stb. a tányéron hagyni, mihelyt tehát alkalom nyílik rá, dugja ezeket észrevét­lenül a zsebébe a fiatal ember s az est további folyamán szórja szét óvatosan a szoba négy sarkába. Ha észrevennék, tegyen úgy, mintha nem ő volna! Ma pedig leönti a szomszédja ruháját mártással, úgy nyugtassa meg, hogy nem baj, hiszen az a szövet úgy is kiment a divatból s különben sem állt jól. Ha pedig szorítja a cipő, úgy húzza le észrevétlenül az asztal alatt. Aki pedig nem tudja cipőhuzó nélkül lehúzni, okosan teszi, ha óvatosságból már előzőleg a zsebébe tesz egyet. Ha a szobalány — természetesen a borravaló kedvéért — le akar kisérni a lépcsőn úgy figyelmeztesd, hogy a sok lépcsőn való járás veszélyezteti az egészséget. Ha azonban ez nem használ s ő kisér tovább rendületlenül úgy ajánlom a következőket: Végy elő egy kikészített 2 koronást, amely természetesen egy gummi fonállal a mellényed zsebéhez van erősítve. Nyújtsd ezt át s miközben a lány — azt hivén, hogy a borravalót meg kapta — becsukja a kezét, a forint visszaugrik a mellényzsebbe. Megtörténhetik azonban, hogy mások is jönnek le veled a lépcsőn. Ez esetben nem alkalmazható ez a módszer. Ilyenkor kérd meg halkan a szobalánytól hogy : „Hogy van ?“ Mire ő azt fogja felelni: „Köszönöm !“ s igy a többiek azt hiszik, hogy borravalót adtál neki. * * * Körülbelül ennyiből állanak azok a szabályok, amelyeket, ha pontosan betart a fiatal ember, nemsokára azt fogja tapasztalni, hogy — minden ajtó nyitva áll előtte!

Next

/
Thumbnails
Contents