Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)

1911-02-15 / 17. szám

Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 3. oldal. Kkvct íefiicsöbban BcnKo Sändor beszt ezlietunk : kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „M Kka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. villany erővel pörköiye. 4‘40 koiona, ellentmondás, amelynek értelme nem világos. (Helyeslés jobbról és szélsőbalon.) Még Ba- ros Jánossal polemizál a nemzetiségi birtok- politika kérdésében. (Tetszés jobbról.) Végül ismét a készfizetésekre tér át és nyomaté­kosan aján ja elfogadásra határozati javas­latát. (Élénk helyeslés.) Lovászy Márton, Kovács Gyula és gróf Batthyány Tivadar szólalnak még fel, elfo­gadásra ajánlva határozati javaslataikat. Részlet Dr. Kovács István beköszöntő beszédéből. Egyedül Istené a dicsőség. így szokta kezdeni Kálvin János prédikációit. Ez volt életének is legfőbb vezérlő elve. Ez tette őt, a törékeny, gyenge embert hatalmas s az egész világ képét átalakító és a történelem folyására századokon át irányitó befolyást gyakorló férfiúvá. Ez a gondolat megtamt bennünket arra, hogy semmik vagyunk, de »rra is, hogy embertársaink is semmik, egyedül Isten minden mindenekben. Ez a nagy gondolat tette a Kálvini reformációt elfogadó népeket egyfelől szabadokká, más­felől a világ leghatalmasabb nemzeteivé. Az Isten dicsőségét sokan keresték, de nem önmagukban, hanem másokban. Öltek, máglyára, gályákra küldtek, börtönbe zártak Szép huszárok táncra kelnek. Az örömnek mámorában A zene bűvös hatalma Mindnyájukat elragadja És forognak szilaj táncban; Balkézbe üvegét kapja Mind s jobbjukban van a szablya. S mint az ének leikeikbe. Ép oly mohón özönlik be Szömjtlhozó torkaikba Tokaj nedvének zamatja. Hangzik a dal ütemére Sarkantyúiknak pengése És a szilaj táncütemre Meg-megcsendül a kardpenge. Mint szokás volt hősvilágba’, Kezüket most felemelik, Kardjaikat összeütik S esküsznek törökhalálra. — Mind vadabb lesz a nóta, Tán dühöngnek a cigányok? A dal bűvös hatalma Kábítón csapott le rájok? Majd tréfálva, majd zokogva, A lelkeket elragadva Zug fel Miska zengő fája; százakat, ezreket, legyilkoltak, kardélre hány­tak százezreket, egész nemzedékeket „Isten nagyobb dicsőségéie.“ Pedig az Isten azt kívánja tőlünk, hogy önmagunkat adjuk néki, hogy mintegy elveszítsük önmagunkat Ő benne. Mint a nagy apostol mondja :„élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus“, kit az atya küldött, hogy lenne nekünk „utunk, igazságunk és örökéletre vezérlőnk.“ A keresztyén élet nem más, mint Krisztus nyomdokaiban járás, Krisztus követése. Krisztus azért szállt alá mnnnyei hazájából a földre, hogy Isten országát meglapozza és hívjon abba mindennket. A századok folya­mán is hivott mindeneket. Egyházunk küz­delmes századaiban is eleinket. Most is itt jár közöttünk s halljuk, amint mondja né- künk: jer, kövess engem ! Ezt mondja külön-külön mindenkinek, azt mondja a gyülekezetnek, az egész ma­gyar református anyaszeptegyhá^pak s ejt mondja pékem, eme gyülekezet uj3 lelkipász- rorának. Szólott nékem már régebben is: „jer, kövess engem s a sötétségből az én csodá­latos világosságomra vezetlek! “ Nem tanakodtam azon, hógy „rókák­nak vagyon barlangjuk és az égi madarak­nak fészkek, de nincsen az ember fiának, holott lehajtaná az ő fejét“ s azt mondtam, követlek téged uram ! Es szólt nékem újból: „hagyd azt a régi világot, mely néked fényt, hatalmat, dicsőséget igér és jer a Sírba, hol hősök hevernek — S holtakat életre keltnek. Reszketése a huroknak Olyan, mint egy híd ingása, Földi üdvre visszavágyva, Melyen szellemek mozognak, Melyen hősök járnak sorban, Kik a dicső hajdankorban Zengő hangjánál e dalnak A hazáért büszkén haltak. Ott lengnek most, lassan, szépen A szobában észrevétlen; A bátor huszárszivekbe Harci vágyat hintenek be, S álmokkal megbabonázva Visszaviszik ősvilágba. A huszárok kirohannak A szobából hirtelen S felkiáltnak lelkesen : „Hej! A törökök hol vannak?“ És vagdossák a leget. Nem hallatszik felelet. Csak a Tisza van még ébren, Annak hullámai zugnak S a part bokrai susognak És a hold ragyog — békésen. Németből fordította: Kiss Endre. magyar Kálvinista Sión elhagyatott, küsz­ködő őrállói közé.“ Nem sirattam, nem te­mettem a múltat, hanem eljöttem, hogy hirdes­sem az Isten országát. Majd hivott, hogy jöj­jek a magyar Sión eme régi bástyájának falai oltalmazni és erősíteni. Nem tanakodtam, hanem szólottám: követlek téged Uram 1 Kezemet az Isten országának földjét haso­gató eke szarvára vetettem s nem nézek azokra, amelyek jobbra, balra, vagy utánam vágynak, hanem egyenesen előre, Krisztusra. Krisztus hiv engem: jer velem a pusz­tába, a templomba és a hegytetőre a kisértő­vel. Megyek Uram és véled együtt mondom néki: távozz tőlem Sátán. Hiv engem a té­kozló, fiú az atyai házhoz visszahívni, a bűnbánó Magdolnát megvédelmezni, az el­veszett századik juhot a hegyszakadékok között megkeresni. Fárasztó munka után az anyák kis gyermekeit keblemre ölelni, éjszaka is virasztani, ha uj élet után vágyódó Nikodémusok jönnének hozzám az éjszaká­nak leple alatt. Megyek uram, bárhová hisz, bárhová menéndesz. Hiv, hogy amikor a tömeg hozsannát kiált, én véle együtt hul­lassak égő könyeket, gyöngülő, pusztuló hazám, én nemzetem felett, fonjak os­tort, hogy az Ur szent hajlékát megtisztítsam, yirasszak vele a szenvedések éjszakáján a Gecsemáné-kertjében, cirenei Simonnal se • gitsem vinni keresztjét. Megyek Uram, mert tudom, bárhányszor feszitik is meg az igaz­ságot, mindannyiszor diadalmasan feltámad. Jertek ti is, ne nézzetek jobbra, balra, vagy hátra. Csak az öreg ember tekintget vissza a múltba, csak az melengeti zsibbadt tagjait a múlt hamujánál. Nem az az öreg, kinek egy század hava csillog a fején, ha­nem az. aki egyedül csak a múltba tekinget, ha hollófeketék is a fürtjei. A magyar Kálvinista egyháznak legke­vésbé sincs oka, hogy szégyenkezzék múltja miatt, sőt büszke önérzettel gondolhatunk arra, hogy vallásunk szabadságáért vívott harcaink a nemzet szabadságáért vívott har­cok voltak s magyar kálvinista egyház nél­kül ma alig beszélhetnénk független magyar hazáról. Ez a nemzeterősitő, nemzetmeg­mentő szerep vár reánk a jövőben is, ezért mondom, hogy ne nézzünk azokra, amelyek hátunk mögött vannak, hanem csak előre : a Krisztusra s ő diadalról-diadalra visz minket, ha sohase feledjük, hogy egyedül Istené a dicsőség! Ámen. A kritika joga. A tegnapi napon az alábbi nyilat­kozatok közlésére kérettünk fel: Nyilatkozat. Alantirott kijelentem, hogy arról a rögtönzésről, melyet Heltai Hugó társulatom komikusa a „Cigány­szerelem“ legutóbbi előadásán im­provizált, s amelyet Bendíner Nándor űr magára nézve sértőnek talált elő­zetes tudomásom néni volr. Hangja a szivet átjárja. Hej, talán csodás dalának Akkordjai le is szállnak legújabb és legizlésesebb úri divat cik­keket u. m. frack és Smocking inge­ket, niellényeket, nyakkendőket, kézelő és mellgombokat, glacekeztyüket stb. stb. legelőnyösebben beszerezhetjük Deáktér 8. Gillyén-ház. ä Telephon 296. sz. llr A báli idényre kézelő és mellgombokat, glacekeztyüket sí Ragályinál ©

Next

/
Thumbnails
Contents