Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)

1911-02-11 / 14. szám

Szatmárnémeti, 1911 3. oldal. indítványozza, hogy az értekezlet keressen j módot arra, hogy a megsértett újságírói kar a kritika jogának indokolatlan megsértéséért méltó elégtételt kapjon. Az értekezlet a maga részéről is hoz­zájárul ahhoz a megállapításhoz, hogy az inkrimintált szavak éle minden burkoltság dacára is a helyi sajtó egytk tagja s az ő személyén keresztül az egész újságírói kar és a jogos kritika ellen irányult, ennek kö­vetkeztében Seress Imre, a „Szamos“ fő­szerkesztője indítványára egyhangú határo­zattal kimondja, hogy a szatmári újságírói kar megbotránko­zását fejezi ki Heltai Hugónak a „Cigány­szerelem“ előadása alkalmával a „Szat- már és Vidéke“ cimü .hetilap szinirefe- rensével szemben elkövetett ízléstelen és a kritika jogát mélyen sértő inzultusa felett. Kijelenti, hogy úgy Heves Béla színházigazgató, mint Heltai Hugó színész részéről elégtételt vár és amennyiben ezen elégtételt meg sem kapná, kész jogos kí­vánságának erősebb eszközökkel is érvényt szerezni. Kijelenti az értekezlet, hogy az elégté­teladás módját az említettek részéről hír­lapi utón közzéteendő boesánatkérő nyilat­kozatban látja. Miután a sértés nyilvános és félrenemmagyarázható volt, kijelenti az értekezlet, hogy elégtételül is csak nyil­vános és félrenemagyarázható bocsánat­kérést vár és fogad el. Ezen határozatát az értekezlet Heves Béla színházigazgatóval közölni rendet!. Kmf. Seress Imre sk., Dénes Sándor sk., Ferencz Ágoston sk., dr. Veréczy Ernő sk., dr. Biky Andor sk., dr. Bartha József sk., Rupprecht Sándor sk. Varjas Endre sk., Világossy Gás­pár sk. Riszdorfer Imre sk., Barna Samu sk- Csomay Győző sk. ÉSZAKKELET A fenti határozatunkhoz megjegyzése­ket fűzni nem kívánunk. De tartozunk an­nak kijelentésével, hogy a kritika jogát, a véleménynyilvánítás szabadságát minden tá­madással szemben megvédelmezni köteles­ségünknek ismerjük. A SZÍNHÁZ. Heti műsor : Szombaton „Móric bácsi“ (A. bérlet). Vasárnap délután „A peleskei nótárius“ este „Móric bácsi“ (B. bérlel). A VÁROS. Gazdasági és jogügyi szakosztály. A gazdasági szakosztály letárgyalta az átdol­gozott lakbérleti szabályrendeletet. Igen sok üdvös ujjitás van benne, ami mindenesetre alkalmas arra, hogy a bérleti kérdések ren­dezetté tétessenek. Különösen fontos köz- tisztasági intézkedések vannak benne, amire már igazán égető szükség volt. Elhatározta a szakosztály a piacra kerülő széna és szalma megmérésére és egy 1500 K.-ba ke­rülő hídmérleg beszerzését. Tárgyalta a szakosztály a kültelki gazdakör azon kérel­mét, a melyben ingyen telket kér a kör céljaira s hosszabb vita után arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a zsadányi ut mellett a szükséges területet átengedi. Ki­utalta a szakosztály á rendőrök drágasági pótlékát. Elfogadta a szakosztály a közrend elleni kihágásokra vonatkozó szabályrendelet módosítását, viszont nem járult hozzá a né­meti részi birtokosság szervezési szabályren­delet módosításához, mert az a miniszteri renpeletbe ütközik. Hosszasabban foglalko­zott a szakosztály a városi tisztviselők azon kérelmével, hogy a jóváhagyás bevá­rása nélkül utaltassák ki a 95—1910. számú határozattal megállapított fizetés 1910. jan. 1-től kezdődőleg. Indoka a kére­lemnek az, hogy tekintettel arra, misze­rint nincs kétség az irányban, hogy a se- géiyt a minisztérium is megadja s Így a fedezet biztosítva van. A szakosztály erre való tekintettel javasolta a pótlék kiutalását előlegképen, de a VII. osztályban a szolgá­lati idő beszámításával. Veress Lajos ref. kántor failletménye kiutatása iránti kérelmét pártoló javaslattal terjeszti a közgyűlés elé. Harkányi Ede kérelmezi a kőfaragó telep céljaira átengedett területet tulajdonjogi át­engedését a közgyűlés állal megszabott áron. A kérelmet visszaadta a szakosztály a ta­nácsnak azért, hogy vizsgálja mag azt, hogy eleget tett-e minden kötelezettségének. A szakosztály elhatározta azt, hogy a polgári iskola céljaira szükséges-e Patay, Hajnal s Weisz-féle telkeket 74,000 K vételárban megveszi. Itt lenne elhelyezve az iparos ta­nonciskola is. Tárgyaltatott a Halmy-féle Árpád-utcai telek megvételének tervezete s elhatározta a szakosztály, hogy a közgyűlés­nek javasolja a telek megvételét 90.000 K-ért. Elhatározta a szakosztály, hogy miután most már az újabb beruházások miatt más­fél millió korona kölcsönre van szükség, újabb ajánlattételre hivatnak fel a pénzin­tézetek. Elhatározta szakosztály, hogy 8400 K előirányzati ár mellett díszlet raktárt épit a színház mellé. Hozzájárul a szakosztály a hordójelző hivatal felállításához. Utolsó tárgy a Verbőczi-utca rendezése volt, a mely sze­rint 57000 K egységi ár mellett a kisajátítási eljárást megszüntettetik. halk, egyenletes, ütemes hangfolyammal volt tele és a szeme előtt nőtt, terjengett, folyt a fényáradat. A lassú mozgás, enyhe séta valami szépséges, álomba ringató harmóniát simí­tott rá lágyan összes érzékeire. Nem látott, nem hallott, nem érzett, csak ment, vitte a lába és egész valóját az aranyló esteli fé­nyesség hálk zsongással töltötte el. Nem gondolt semmire, valami puha, álmodozó, most született melódiát zümmögve lépdelt. Maga volt . . . Többen álltak az utcasarkon. A kétes irodalmi műveltségű Egyik szólt: — Hová merült el szép szeme világa ? És a másik odavetette: — Valami buta falusi . . . És Gáthy csak ment tovább szó nél­kül. A gyönyörű fényesség pedig összeka- varodott, mint mikor kristályos pohár vízbe kövér tintacsepp pottyan. A halk, zsongó zugás pedig zavaros, ideges lármává fajult. Nem hallotta ő tulajdonképpen, hogy mit be­széltek azok a sarkon, nem, de az iménti felséges közérzést mintha elfujták volna. Mintha valami kegyetlen karmesteri kéz ezer szerteszét hangolt harsonát szólaltatott volna meg ugyanegy pillanatban. Elhalványodtak, eltűntek az aranysárga, hulló szirmú krizan- témumok a szakadásos bakacsin lepelről. Oda volt minden, ami szépség. És Gáthy csak ment, lépett egyet- egyet gépiesen előre. És most már valam nehéz kedv, halálos keserűség szállta meg. Nem gondolt ő most semmit, nem foglalta a gondolatait szavakba. Csak átadta mágát a teljes lehangoltságnak. A fájásnak egyre nagyobb és nagyobb felhői suhantak át a lelkén. A terjedelmük egyre nagyobb lett, a színük egyre vigasztalanabb, végre pedig egészen sötét lön. És a szemében megjelent egy könnycsepp, amely világított, mint a pusztán az esteli pásztortűz. Ez a csepp pedig egy volt abból az el­következendő tengerből, amelyet majd azok sírnak el, akik nem tudják miért, de nekik időnként valami jótékony fájás zsibong a szivükben és könnyeznek, mert . . . mert mondjuk, vigasztalanul esik az eső. Ismét elért a remek kilátóhelyre és elmerengett a fényes lámpasoron. Most újra talán még gyönyörűségesebben szálongott fel a magasba a lelke a szépség szárnyain, hanem valami alattomos szag kezdette bán­tani. Valami nehéz, városi szag, nyomor­szag áradt egy közeli apró házacska kripta formájú kapuja alól. És az ünnepélyes han­gulat, mint széltépte fátyolszövet lengett el a levegőbe. Megfordult és lehajtott fővel elindult a setétség, a tisztalevegőjü homály felé. .dl*. Molnár Ernő. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4-40 korona, ::: villany erővel pörkölve. : J:

Next

/
Thumbnails
Contents