Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)

1911-02-11 / 14. szám

2. oldal. ÉSZAKKELÉI' Szatmárnémeti, 1911. táplálékot nem nyújtó bankprogramm- ján rágódnak, a káposztát pedig be­ejtik a kútba a káposztáskertbe san­dító alkalomvadászok. Ezek az alkalmi hazafiak, ezek a jótakaró, se hideg, — se meleg po­litikusok csinálják a legtöbb galibát a magyar politikai életben. Ők a meg- akadályozói a tiszta helyzetek kiala­kulásának, kerékkötői a kívánt hala­dásnak. A tilosbanjárókat, nemzeti lé­tünk megtagadóit elseperheti a nem­zeti öntudat tettekre ébredése, de az aggályoskodók, a habozók, a jó és rossz között válogatósak itt maradnak és útját állják államiságunk újjászüle­tésének. 9 képviselőhöz ülése. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, február 10. A képviselőház mai ülésén Návay Lajos elnökölt. Napirend előtt Szen- tiványi Árpád szólal fel. Szóvá tette Lukács László pénzügyminiszter teg­napi beszédét, melyben gyanúsítások­kal illette koalíció vezérférfiait. Köve­teli, hogy vagy bizonyítsa be állításait a miniszter, vagy pedig adjon elég­tételt. A bankjavaslathoz Novák János szól. A kisgazda hiteléről beszél, me­lyet a közös bank nem elégít ki. A javaslatot nem fogadja el. Hierony.ii Károly kereskedelemügyi miviszter And- rássyval polemizál. A készfizetések mellett van. Lukács tegnapi beszédé­nek enyhítésén fáradozik. Az obstruk- ciót elitéli és a javaslatot elfogadja. Zlinszky István és Szmrecsányi György beszélnek a javaslat ellen. Lukács László és Justh Gyula nyilatkozatai után Pozsgay beszél a javaslat ellen. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Újságírók párbaja. Budapest, február 10. Ma délben a Rákosi-féle vívóte­remben kardpárbajt vívtak dr. Pályi Ede és Surányi József lapszerkesztők. A párbajban Surányi a homlokán könnyebben megsebesült. A párbaj oka hírlapi polémia volt. A pestis. Budapest, február 10. Bukaresti távirat jelenti, hogy a pestis Mandzsúriából átterjedt európai Oroszországba is. Asztrachanban négy halálos pestis eset fordult efő. Buka­restben nagy a nyugtalanság. A kritika joga. Egy színész, a szatmári színtársulat tagja teljes félreismerésével annak a viszony­nak, amelyben a kritikusi toll és a nyil­vánosság előtt szereplő színész állanak — indokolatlan durva és vakmerő támadást intézett a helyi sajtó ellen. Ezzel az illő tisztelettel, amellyel a kö­zönségnek tartozunk, hozzuk nyilvánosságra sérelmünket. Érezve a kezünkbeadott hata­lom súlyát, az elégtételt megszerezhetnők magunknak a nyilvánosság kizárásával is. De a sértés a nagyközönség előtt történt, magunk iránt való kötelesség tehát, hogy a nyilvánosság előtt szerezzük meg a kellő elégtételt. A helyi sajtó képviselői tagnap délután értekezletet tartottak ebben az ügyben. A hozott határozatot az alábbiakban hozzuk nyilvánosságra. Kivonat a szatmári újságírók 1911. évi febr. hó 10-én tartott értekezletének jegyzőkönyvéből. Csomay Győző, a „Szatmári Közlöny“ szerkesztője előadja, hogy a szatmári városi színházban 1910. február hó 9-én este a „Cigányszerelem“ cimü operett előadása közben a színtársulat egy tagja részéről jog­talan, durva és Ízléstelen támadás érte a sajtót. Ugyanis Heltai Hugó nevű társulati tag egy páros jelenetben nyílt színen gulyás sértéssel illette egyik helyi lap színházi referensét. Miután nevezett színész hasz­nált kifejezéssel nemcsak személyében sér- tettn meg az Így aposztrofált hírlapírót, ha­nem durván ínzultálta az egész helyi sajtót, letes érheti el. Mert a föld azt is ad. Anyagi J boldogságot. De tudja Isten, én a magam! szomorú, harmatos, boldogtalan hangulatai­mat jobban szeretem ennél a falusi boldog­ságnál. Mert gyönyörű ott kin a természet... Igen. Lám ez az ég is. És Gáthy va­lami szó után kutat, amivel megtudná érez­tetni mind, mind azt a szépséget, amit itt lát. Micsoda mélységesen kék-fekete eg el­lentétben a földi világossággal. Egy nagy, finom,jezerszin szomorúságot magába fogadó szem, amely most megértőén, bánatosan néz1 el a mi kicsinyes félelmünk felett, amelyben reszketve, ime milyen szépséges lámpasorral védekezünk. Gáthy mos* ért fel a korzó legmaga­sabb pontjára. Úgy látszott, hogy a város a maga káprázatos fényeskedésével még a saját lakóit is el akarja kápráztatni, akik már meg­szokták ezt a dolgot. El akarja kápráztatni, el akarja ragadni valahová, ahol minden fényesen ragyog, ahol az árnyékok színesek és annyifelé nyúlnak szét, mint a csillag, ahol az alakoknak a fény felé fordított része mint az élő, remegő ezüsttel ötvözött arany. A lámpák mint megannyi világossárga aranykrizantém, fényes, hideg aranyból ké- vert rózsa, úgy ültek a fekete égen. Kivál- lott közülök egy-egy ivlámpa a maga halo- ványan, bánatosan rezgő lila világosságával. És a házak tövében, mint valami patakme­derben a méltóságos folyam, megszakítás nélkül folyt a sokaság, a sétáló nép. Gáthy nem győzött ámulni. Nézte ezt a látványt és megilletődött. Nem tudott to­vább menni, megállt. A többiek csak nézték a barna, álmosmozdulatu fiatalembert és mentek tovább. Egy ember ? Semmi. Gáthy pedig boldog volt, hogy senki sem ösmeri, senkit se kell nyájasan üdvözölni, még ha ki nem állhatja is; senkire se kell barátsá­gosan mosolyogni, még ha az a másnapját el rontja is és ami a legjobb egy szót sem kell szólnia másról, arró| társaloghat maga­magával, amiről tetszik. Aztán elindult a többi sétálók között. Vitte őt is a halkan zsongó ár. Ment lassan, egyenletesen himbálva a testét és úgy érezte, ez a legszebb dolog a világon: semmit sem csinálni és zsebredugott kézzel sétálva ke­resztül álmadozni egy egész életet. Ha más tud az álmainkról, az is jó, de ha avatatlan kiváncsiak akarják megtudni, begombolkózni előttük, valami gyönyörűséges, fantasztikus gondolatszövedéket, egy más világot sejtetve elzárkózni: ez a legjobb. Úgy érezte, mintha valami kitágult volna a fejében és egyre nó. Nagy, nagy rengeteg lesz és belülről megtelik csupa tiszta fénnyel és azzal a hullámzó lassú lük­tetésű zsongással, ezerárnyalatu hangfosz­lány harmónikus összeolvadásával, ami ott lengett a korzó felett. Az övé minden ra­gyogás, minden szépség, teleszijja magát és elmenekül. Befordult egy néptelen mellékutcába. Az aszfalt puhán, selymesen simult a lába alá, a házak egyetlen félhomályos árnyékká olvadtak és ő sétált magányosan. A füle a Bámulatos az a sok újdonság, ami Győry üveg-üzletébe érkezett Az árak feltűnően olosók. TÁJÉKOZTATÓ: Megjegyzem az összes áruk legújabb fazonban gyönyörű festéssel és aranyozással. 6 db kávés-teás vagy mókás csak 6 K — f 6 drb sörös, vizes, vagy boros- 6 vizes pohár kristály üveg csak 72 fiit 6 „ étkező csak — — 16 „ — „ készlet csak — — — 5 K — f 6 boros pohár kristály üveg csak 54 „ 6 pár kávés vagy teás csésze csak 2 „ 40 „ 6 db lükör vagy konyak készlet csak 1 „ 50 „ Vidéki postacsomagolás 50 „ Tisztelettel Győry Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents