Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-11 / 14. szám
111. évfolyam. 14-ik szám. Szatmárnémeti, 1911. február 11. Szombat. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. szatmArvArmegye és szatmAr VAROS függetlenségi pártjainak hivatalos lapja. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Főmunkaíársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó: az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a iegjutányosabb árért közöltéinek Kerékkötők. (B) Egy alkalmi hazafi, gróf And- rássy Gyula beszédet“mondott az önálló bankról. Nemzeti munkáéknak meg volt az örömük: a későnkelő gróf elfogadja közösbankos javaslatukat. Nem hisz ugyan a kormány őszinteségében és nem látja biztosítottnak az ország sorsát Khuenék kezében, de annyira ellensége a gazdasági önállóságra való törekvésnek, hogy inkább hozzájárul egy szavazattal és egy hosszú beszéddel- « körös bank meghosszabitásához. Egyszóval a volt koalíciós belügyminiszter nem tud megállapodásra jutni önmagával, nem tud és talán nem akar egy szilárd és határozott álláspontot elfoglalni. A nézetei, amelyek a koalíció uralomraj utasa óta határozottan körvonalózdta , még mindig' a perifériákon mozognak és gyakran érülköznek ellentétes felfogásokkal. A beszéde, amelyet a bankkérdésben tartott, ellenzéki beszéd volt, mégis a végén enyhült annak súlya és a nemes gróf — úgy lehet: súlyos önmegíagadás árán — feláldozott egy keveset úri megállapításaiból és hajlandónak mutatta magát arra, hogy felhúzza a keztyüjét és azután kezet fog egy íiigiénikusabb berende- dezésü miniszterrel. A szép cél, mely a kecske jólla- kását és a káposzta megmaradását egyesíti magában, Andrássy gróf beszédében akaratlanul is kidombordoott. Kormánypártiak, akiket mégis csak bánt olykor a lelkiismeret, egy kevés örvendezéssel fogadták ezt a beszédet és igen alkalmasnak vélték arra, hogy benne a maguk igazolását megtalálják. Az ellenzékiek vegyes érzelmek között szintén koncedálták, hogy milyen szép is az az elvhüség. Szóval mindenki megtalálta a neki tetszőt Andrássy gróf beszédében. És a végén mégis keserű szájízzel konemplálta mindenki a hallottakat. Kormánypártiakra és ellenzékiekre egyformán nyomasztólag hatott a se jobbra se balra nem igazodó bizonytalanság. A célt épenséggel nem érte el ez a beszéd: a munkapárti kecskék tovább is Lukács száraz és Séta. Gondosan behúzta maga után a kaput és kilépett az utcára. A közeli gázlámpa tisztán világította meg mindenét. Barna arcát, naptól fakult szőke haját kes- kenyszéiü kalapja alatt, bánatosan kék szemét és különösen kiemelte a fáradt vonást az ajkai körül. Szétnézett. A lámpa közeles fénye bánthatta a szemét, mert hirtelen elfödte a kezével. Finom alkatú, de most nagy és el- barnult kéz volt, nyilvánvalóan mutatva, hogy a gazdája nyaralt és ott lett ilyen. Falun lehetett. Legalább a járásán ott van a falusi lehellet, valami árnyéka a kényelmes butaságnak, amelyet minden ember megszerez, aki két hétnél több időt tölt falun, kivált ha még mást, testi munkát is csinál, ami a városban a rendes foglalkozása volt. Most egy ember jött szembe és örvendező, de alázatos arccal mondotta: — Jó estét Gáthy ur. Mikor tetszett haza jönni ? Gáthy ur pedig éppen a várost nézte a gázláng szennyes világa jmellett. c.s valahogy igen kedvesnek találta ezt a viszontlátást. Nem sietett a válasszal. Bántotta is egy kicsit, hogy éppen most, legelőször ezzel az arccal kell találkoznia. És erre az ember még hozzátette. — Jól le te letszett bámulni odakinn — Jó estét. Ma délben jöttem, most megyek szétnézni egy kiesit. Isten áldja ... Azzal elsiet. Az ember egy csodálkozó, aztán egy megvetően mérges pillantást küld utána. Ment Gáthy, ment. Úgy teszett a mellékutca sárgalángú lámpái bókolva meghajolva köszöntik. Örvendett hogy itt lehet. Már nyomta a lelkét a falu levegője. Úgy érezte, hogy már nem birja tovább az ő Ikedves városa, a megszokott szellemi foghoz is né U;. Mert falun tudj’ Isten, nem olyan az ilyesmi, ha van is, egészen más. ' Aki falun van, mintha a föld alatt volna. Igen a föld alatt. A parasztnak nincs egyebe, csak a föld. Ha iparos és nem is szorul rá a nehéz munkára, amit a föld megkövetel, akkor is csak azt csinálja. Mindig. Ezt hijják a föld varázsának. És ez elterpeszkedik a falu levegőjében, minden parázsát át meg áthatja, úgy, hogy aki ebben a levegőben él, hogy ha nincs is szüksége rá, földet szerez és túrja, mintha ez lenne az egyetlen feladat a világon. Falun nincs más, csak a föld. A föld pedig nem enged más foglalkozást. Ő a fő. Uralkodik a gazdáján és ha az az agya munkája után él is, e szellemi foglalkozás mind csak mellékes körülménnyé satnyul. Mert fő a tanya, a föld, ha egy tenyérnyi is. A birtok. Ez a boldgság. Nem tudom — és ezt mind Gáthy gondolja — azt mondják, a földi emberek célja a boldogság elérése. Érdemes erre törekedni? Tökéletlen faj vagyunk, a boldogságot, az igazi boldogságot pedig csak tökéivat udvar“ Szatmármegye legnagyobb és legfényesebb áruháza külföldi mintára berendezve megnyílik 1911. márc. havában Kazinczy-u. 4. II
