Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-01 / 6. szám
6. oldal ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. REGÉNY. A holt város. . i. Beesteledett. Viane Hugó szokásaszerint sétálni készült. Magányos tétlenségében az egész napot szobájában töltötte, melynek ablakai a vízre néztek. Keveset szokott olvasni: folyóiratokat, régi könyveket; ellenben sokat dohányzott és csúnya időben a nyitott ablaknál merengett, teljesen elmerülve emlékeibe. Öt éve már, hogy Brüggebe jött és itt él. A felesége halálát követő naptól fogva. — Öt éve már! És magában folyton és újra ezt ismételgette: „Özvegy — özvegy vagyok!“ Az elszakadás rettenetes volt reá nézve, ó a szerelmet jólétben, tétlenségben, folyton utazva élvezte és ezért minden újabb lépés a szétfoszlott idilt újította fel emlékében. Ő nemcsak csöndes boldogságát ismerte a házaséletnek, hanem a féktelen szenvedélyt, a szünet nélküli izzást is. Csókjaik, öleléseik alig pihentek és lelkűk oly közel volt egymáshoz, mint párhuzamos partjai egy csatornának, mely képüket együttesen tükrözte vissza. Tíz boldog év! — Alig vették észre, olyan gyorsan röppent tova 1 Ekkor harminc éves korában, egyszerre csak meghalt ifjú felesége. Csak pár hétig őrizte az ágyat és már, is a ravatalon feküdt úgy, amint még sose, látta; sárgán és sápadtan, mint a halotti gyertyák viasza. — Ravatalon feküdt az, akitj rózsás szépségében annyira imádott. Holttestére borulva, levágta gyönyörű j borostyánkőszinü haját, amelyet betegségének utolsó napjaiban egyetlen tömött ágban fontak össze. — Vájjon nem a halál könyörö- lete-é ez? Mindent elpusztít, de a hajat érintetlenül hagyja. — Szemek, ajkak — minden tönkre megy; de a haj még színét sem veszti el. Egyedül benne áljük túl magunkat. — öt év múlt már el és a halott hajfonata annyi sós köny dacára sem vesztette fényét. Különösen most élte újra át múltját megújult fájdalommal Hugó, most ezeken a szürke novemberi napokon, mikor a harangok mintegy port szórnak a légbe — kihűlt hamvát az esztendőnek. . . . Ennek dacára is elhatározta, hogy kisétál. Nem azért, hogy kint szórakozást, vagy fájdalmára enyhülést keressen: erre egyáltalán nem gondolt. De szívesen járkált a leszálló est-homályban és kereste bánatának visszképeit a magányos csatornákban és városnegyedekben. Mikor a földszintre ért, látta, hogy minden ajtó, melyek egyébként mindig zárva voltak, tárva-nyitva áll. — Barbe, Barbe — kiáltotta a csöndbe öreg szolgálója nevét. A szólított nyomban megjelent az első ajtóban. Már tudta, miért hivja ura. — Kedves gazdám, — szólott — ma ! kellett rendbe tennem a szobákat. Holnap ünnep van. — Ünnep? — ismételte Hugó busán— Igen, hát nem tetszik tudni ? Holnap van Mária-jelenése. Misére kell mennem, mert ez a nap olyan, akár vasárnap. És mert holnap nem lehet dolgoznom, már ma betakaritottam. Viane Hugó nem titkolta elégedetlenségét. Barbe nagyon jól tudta, hogy e műveletnél ő maga is mindig jelen akar lenni. Ez a két szoba nagyon sok kincset és emléket rejtett a halottra és a múltra vonatkozólag, semhogy a szolgálót egyedül hagyta volna bennük rendezni. Azt akarta, hogy ez mindig szeme előtt legyen, hogy kövesse mozdulatait, figyelje szándékait. És ha a takarítás sürgős volt, maga 's hozzá látott és a drága nippeket, a halott e kedves tárgyait, majd ezt a párnát, majd azt a kályhaellenzőt, melyet ő csinált, saját maga vitte odébb. ügy tetszett neki, mintha mindé birtokokon az ő ujjai pihennének. Ő ült ezeken a kereveteken, pamlagokon, székeken, amelyek mintegy megőrizték alakját. A függönyök még ugyanazon redőkben omlottak alá, melyekbe ő rendezte őket. És a tükröket különösen vigyázva kellett letörölni, nehogy letörlődjék beléjök metsződött képmása, i És még inkább kellett óvni, minden ütő- déstől védeni szegény boldogultnak arcképeit, ezeket a külömböző évekből való képeket, amelyek a kandalló-párkányon, a falakon, a lámpaállványon ott állottak és függtek mindenütt. És aztán mindenek fölött hajának különösen féltett kincsét, amelyet Hugó a világért be nem zárt volna egy szekrény sötét fiókjába, — hiszen ez annyi lenne, mint sírba temetni! Még mindig elevenen és az évekkel dacoló aranyos fényben feküdt az ott szabadon és szétterítve, mint szerelmének halhatatlan része. Folyt. köv. Az összes fertőző betegségek, mint Kolera, Typhus, stb. ellen a legjobb óvszer az orvos szaktekintélyek által ajánlott baktériummentes és szénsavdus M U SC HONG* BUZI ASFÜRDO iBDZIÁSl PHDNIX^iSgl Főraktár a „Szatmári Kereskedelmi részvénytársaságinál. Továbbá kapható minden jobb fűszer- és csemegekereskedésben. ftOVÁCS GYULA asztalosmester^ fptTlP'f'LrP'ZPCÍ infP7pfo Szatmárnémetiben, Kazincy-u. 15. lillCZíClv a ref. főgimnáziummal szemben. m?gTeteiöTmelánk«k"°: a legjutányosabb ár mellett eszközöl helyben és vidéken. Temetkezési társulatoknak kedvezményt nyújt. Modern gyászfüggönyök! Díszes gyászkocsik! Temetkezési cikkek nagy raktára;
