Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-10 / 13. szám
2. oldal. kekben oltogatják belénk a lelkesedést, a ki- rályhüséget és más egyébb fenkölt érzelmeket. Közben a nép, a milliókat kiizzadó nép zavartalanul pipázik a hófedte nádereszek alatt, kazárék békésen ráncigálják az utolsó irhát a jámbor göröghitüekrői és a részvények ára sem mutat különösebb ingadozást lokális börzénk látogatóinak őszinte megelégedésére. Egyszóval űzi mindenki a megszokott foglalkozását és a főváros Iátványos- ságszerető népétől eltekintve sehol sem tapasztalható valami különösebb meghatódás széles ez országban. Ebből két dolgot tanulhatnak meg azok, akik a király útjait intézik. Az egyik az, hogy a magyar nép lo- jálitásáról szóló mese immár nyilvánvalóan lejárta magát és kár is beszélni manapsága magyar nép királyszeretetéről. A másik az, hogy hiábavaló doiog a nemzet jogos kívánságait és követeléseit parádékkal és királylátogatásokkal elütni. Nem Ígéretek, hiu- ságébresztő pompa és cifraság kell nekünk, hanem gazdásági önállóság és állami különválás. Ha ezt elérjük, akkor lesz király hűség és lesz lojálitás. Mert a magyar nép szereti az igazságot és szereti azokat, akik egy utón járnak az igazsággal. i 9 HépyisBloház ülése. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Kabós Ferenc alelnök fél tizenegy órakor nyitja meg az ülést. Hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. A bankvita. Csemez István: A bankügygyei a mező- gazdaság szempontjából foglalkozik. Kimutatja, hogy .csak az önálló bann biztosítja a mezőgazdasági hitel kielégítését. A javaslatot nem fogadja el. Csatlakozik Kossuth és Földes hotározsti javaslatához. Andrássy Qyula gróf: Két nagy beszédben támadták meg a volt kormányt, ezekre akar reflektálni. Álláspontja nem változott, ma is károsnak tartja az önálló bank felállítását. Az 1867: Xü. teljesen biztosítja az ország szabad rendelkezési jogát. Csodálatosnak barija, hogy a munkapárt behozta a vitaba a kiegyezés ügyét. Ha ez a kiegyezés olyan karos, miért nem támadták akkor, miért vonultak vissza ? Felkiáltások: Odúkba rejtőztek! Andrássy Qyula gróf: Nem szabad j azért támadni azokat a volt koalíciósokat, | akik most a munkapárthoz tartoznak. Súlyos ! vádat emelt a pénzügyminiszter, amikor azt állította, hogy a függetlenségi párt eljátszotta az ország függetlenségét. Ezt a miniszter semmivel sem bizonyította. A pénzügyminiszter szerint nem ígérték a készfizetések felvételét, hanem csak a rendezését. Hát ez nem úgy van. A munkapárt alakuló gyűlésén elfogadták Tisza István határozati javaslatát, amely egyenesen kimondja, hogy a készfizetések nélkül a párt az önálló bank álláspontjára helyezkedik. Kimutatja a ötödik szakasz sérelmes vofiát. Nagyon tudja értékelni az ellenzék aggodalmait és arra hívja fel a parlamentet, hogy ne segédkezzék az alkotmány megsértésében A javaslatot különben elfogadja. Lukács László pénzügyminiszter reflektál Andrássy szavaira. Deésy Zoltán személyes kérdésben szóiéi fel. Szatmárnémeti, 1911. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — A főrendiház ülése. Budapest, február 9. A főrendiház ma délelőtt 12 órai kezdettel ülést tartott. Az ülésen Csáky Albin gróf elnökölt. Az elnöki előterjesztések után beterjesztették az igazoló bizottság jelentését, azután megválasztották a delegációba a horvát főrendeket. Az ülés a jegyzőkönyv hir telesitése után fél egy órakor véget ért. Egy képviselő tragikus halála. Budapest, február 9. Maylaender Mihály munkapárti képviselő ma hirtelen meghalt a Ház^ bán. Halálát szivszélhüdés okozta. Ma reggel bement a Házba, azutáá átsietett a kereskedelmi minisztériumba, ahol Ott és Hoilán tanácsosokkal tárágyait. innen villanyoson ment vissza a Házba, hogy Andrássy Gyula gróf beszédénél ott legyen. Annyira sietett- hogy a villanyosról leugorva, futvá ment a Házig. Futásközben annyira elfuladt, hogy alig tudott lélegzetét venni, úgy hogy mire a Ház kapujáig ért, egy arrajáró újságírónak kelleti megfognia, hogy el ne essék. Az vagy talán a szeműn kicseppent könyétő nem láttam tovább szép alakját. Egy fordulással megint melléje kerültem és kezeim már-már érintették ruh<ja szegélyét. Roppantul komoly arccal fordilt felém, egyenesen és bátran, hogy sziite visszahőköltem. — Ön hová megy ? Megijesztett és megvigasztalt e lator kérdés, de a tekintet, mely végigfutott rátám, csak elbátortalanított. Valamit mondtam halkan, tompán: — Bocsánat ... nem tudom , . És erre olyan hangosan és föléiyesen belekacagott a májusi szabad levegőb, hogy egészen belepirultam, de mégis tetsze' nekem ez a játék. Visszafelé indultunk az orszáut felé és a dús lombu fák alatt az árokprfon leültünk a fűbe. És ő még mindig kacagott dalosán, édesen, csengő-bongó nyiven. — Én ismerem önt. Ez mondta. — Ön mindenütt ott van, ahol z élet utai szétágaznak és mindenütt tétován áll, nem tudja merre, hova induljon, hogy a boldogság messze viruló szigetét megtalálja. Pedig, ha tudná, hogy milyen haszontalan dolog utána futni ... És tétován nekivág. Az élet ezer labirintusán végig vergődve, öregen, fáradtan, fázva áll meg egyszer valahol . . . Nekibátorodtam egészen és roppant érdekesnek találtam a kedvesen csevegő nőt. Dallamosan, majd lemondó, bús hangon mondta tovább. — Még csak alig volt tegnap és én akkor egészen fiatal és nagyon szép voltam. Ragyogóan szép . . . Nem olyan, mint most. No, nézze, hiszen már ráncok költöznek a a homlokomra, előbb csak oda és azután onnan letelepszenek az arcomra. Rut leszek és vén, házsártos. Nem tudok többé édesen kacagni ... Úgy néztem reá, mint aki kételkedik abban, amit mond. De most egyszerre a szép ragyogó arc megkomorodott és titokzatosan lopva megjelent szép bársonyos homlokán egy kis gyűrődés, még egy másik és utána még több ránc. Mikor mogorvább arcot öltött, egyszerre csak annyira öregesnek láttam, hogy szinte megijedtem tőle. — No, ne kételkedjen — szólt. — Az őszinteség sok mindent megmagyaráz. Mikor én elindultam az életbe, rém is tudtam, nem is hallottam soha senkitől e kérdést-: hova? Csak szaladtam szép virágos utakon. Szép, kábitóan gyönyörű, lilaszinü köd ereszkedett le körülöttem és ittas, bódult lettem e köd páráitól. Vissza se néztem. Elfeledtem a kopott, hasadozott kis teknőt, melyben anyám ringatott és a szűk, világtalan, dohos levegőjű szobácskát, melyben hat éhező és maszatos testvéremmel együtt nagy kinnnal és sok nyomorúsággal nevelt egy örökké veszekedő és pálinkázó, dohányfüsttől büzölgő ember, akit apánknak szólítottunk mindannyian, visító, rivó, rakon- cátlankodó piszkos porontyok. És jöttek elém fényes, úri hintón. A kevély tornyu város Kávét legolcsóbban Benkő Sándor beszerezhetünk kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :
