Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-28 / 28. szám
5. oldal. É Az erdei- és legelőközbirtokosság szervezkedése. Felmerült esetből kifolyólag elvi jelentőségű határozatban mondotta ki a földmivelésügyi miniszter, hogy az erdei- és legelőközbirtokosság együttesen nem szervezkedhetik, mégis a legelőügyeket is intézheti az erdei közbirtokosság vezetősége abban az esetben, ha a legelőközbirtokosság szervezési szabályai ily értelemben vannak megállapítva. Vármegyénk állategészsége. A száj és körömfájás terjedésében egy kis csökkenést mutat a múlt heti hivatalos kimutatás, amennyiben a fertőzött községek száma 338-cal apadt. A változott időjárás azonban nem nagy reményt nyújt az állapotok gyors javulására s igy vásáraink még előreláthatólag hosszú ideig zárva maradnak. Más állatbetegségek következőleg állanak vármegyénkben: Lépfene : avasi Kányaháza ; Rózsapallag csengeri Szatmárököritó p., fehérgyarmati Kisnamény, Kölese, Milota; mátészalkai Kántorjánosi; szatmárnémetii Kak- szentmárton, Nagypeleske. Veszettség : erdődi Krasznaterebes p.; nagykárolyi Mezőterem, Szaniszló p.; nagjsomkuti Hagymáslápos ; szatmárnémetii Mikola. Rühkór: avasi Vámfalu ló ; fehérgyarmati Tur- istvándi lő ; szatmárnémetii Szárazberek ló ; erdődi Résztelek ló. Sertésorbánc: csengeri Tyúkod t.; fehérgyarmati Nagyszekeres, Szamosujlak t.; nagykárolyi Csomaköz t. Sertésvész: avasi Kányaháza; csengeri Tyúkod t.; Óvári, Porcsalma t.; fehérgyarmati Jánk t., Majtis 3 u.; mátészalkai Kántorjánosi, Nyírcsászári m., Nyirmegyes t.; nagybányai Láposhidegkut; nagykárolyi Mezőterem t., Szaniszló t.; nagysomkuti Dánfalva 2 u., Hagymáslápos 2 u., Magosfalu 2 u., Pribékfalva t.; szatmárnémeti Sárköz m., Szamoslippó m., Szatmárzsadány t.; szinérváraljai Aranyosmegyes 11 u., Hóba 3 u. rr Őszi szántás, tavaszi tárcsázás. A közelmúltban igen érdekes előadások tartattak a mezőgazdálkodás köréből a Köztelken. Különösen érdekes volt az, amelyet Kerpely Kálmán, a debreceni gazdasági akadémia igazgatója tartott s a melyet legalább rövid kivonatban minden magyar gazdának nemcsak ismernie, de követnie is kell. Előadó hosszas kísérleteinek eredményeivel bizonyította be, hogy minden növény egy bizonyos meny- nyiségü vizet szükségei abból a célból, hogy egy biSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. N c« u> u X) X) c 2 15 N </) bJO 4) zonyos termésmennyiséget adhasson. Így pl. a zab 12000 hl. vizet vesz ki egy kát. hold földből akkor, s mikor 10 q-ás termést ád. Ha ennél kevesebb viz /an a talajban, úgy a termésnek is okvetlenül kisebbnek kell lennie, mert csak a jelzett mennyiségű viz oldhat fel annyi tápláló anyagot, a mennyi 10 q-ás termés elérése céljából szükség van. Azt is bebizonyította hosszas kísérletei alapján előadó, hogy annyi tavaszi csapadék, a mennyi a földet a növények részére szükségelt elegendő menuyi- ségü vízzel ellássa, csak minden tiz esztendőben egyszer van. Csak a téli csapadék olyan mennyiségű, a mely a növényeknek vízszükségletét fedezni képes, ha t. i. úgy gazdálkodunk, hogy ezen téli csapadék beszivároghasson a talajba s az onnét való elpárolgása meggátoltassák. A téli csapadék beszivárgását a talajba pedig csak olyan módon biztosíthatjuk, ha a tarlót meg- tárcsázfuk, vagy sekélyen megszántottuk, ha azután ősszel mély szántást adtunk a talajnak s a szántás után azonnal boronáltunk s ha tavaszszal ismét tárcsázzuk és boronáljuk a talajt. A tavaszi tárcsázásra és gyakori boronálásra azért van szükség, hogy a viz elpárolgását megakadályozzuk. A legnagyobb hiba tehát a mit a gazda elkövethet az, ha tavaszi vetésre szánt földjeit ősszel se nem szántja, se nem tárcsázza, mert ezáltal megakadályozza a víznek a talajba való beszivárgását s igy elvész rá nézve a téli csapadék legnagyobb része. Természetes azonban, hogy vannak évek, amidőn a korán beálló fagy miatt nem volt lehetséges a szántást befejezni, de ilyenkor is meg kell tárcsázni a talajt, utána pedig megboronálni, mert vizfogható képességét már ez által is nagyon fokozzuk. Az ősszel szántatlanul maradó talajban kát. holdanként 8—10000 hl. vízzel kevesebb van mint abban, amelyet ősszel felszántottunk, vagy egalább tárcsával megjárattunk. Az ősszel felszántott földeket azonban tavasszal nem szabad szántani, hanem csakis tárcsázni és utána boronálni, mert ezzel az eljárással lehet a viz elpárolgását leginkább megakadályozni. Minél többször boronálunk tavasszal, annál több viz marad a talajban. Olyan talajokra, a melyek ősszel szántatlanul maradtak, a műtrágyákat is hiába alkalmazzuk, mert ha csak rendkívül dús csapadék nincsen, azok nem oldódnak fel és nem hasznosíthatók. Az ősszel felszántott talajokra azonban tavasszal is nyugodtan szórhatjuk ki a műtrágyát mert tekintettel a talaj magas víztartalmára, az a növényzet rövid tenyész ideje dacára kifejti hatását. Bedő József divat-cipész BUDAPEST, IV. Váci-utcza. Megrendeléseket a legpontosabban eszközöl. Fehérnemű ■«- varrást -*« elvállal: Bartha Ilonka Szatmár, Hunyadi-köz 1. sz. Az összes fertőző betegségek, mint éra, Typhus, stb. ellen a legjobb óvszer az orvos szaktekintélyek által ajánlott baktériummentes és szénsavdus Főraktár a „Szatmári Kereskedelmi részvénytársaságinál. Továbbá kapható minden jobb fűszer- és csemegekereskedésben.
