Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-19 / 21. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 5. oldal. Dr. Kelemen Samu beszéde. T. képviselőház! Lelkiiámeretes mérlegelés tárgyává tettem, hogy a záróbeszéd jogával éljek-e vagy sem? Alapos megfontolás után az a meggyőződésem, hogy a felszólalás, az adott viszonyok között, politikai kötelességem. (Helyeslés balfelől.) A határozati javaslat, melyet beterjesztettem és a mely a készfizetések törvényes megkezdését sürgeti, a ház minden oldalán elvi elismerésre talált. A különbség köztünk és a t. túloldal közt lényegileg kalendárium. Mi a készfizetéseket meghatározandó határidőn belül óhajtjuk megkezdeni, a t. túloldal pedig perhorreszkálja minden határidő megállapítását. Ez pedig lényegileg nem jelent mást, mint az elvek hirdetését, az elvek gyakorlati megvalósítására való törekvés nélkül. (Úgy van! balfelől.) Tudvalevőleg olyan álláspont, mely ellen épen a t. túloldalról hangzott fel a gáncs és a kritika, (Igaz! Úgy van! balfelől.) De szükségesnek tartom a felszólalást még más ssempontból is. Az ilyen nagyméretű vita, rendszerint az eszméknek tisztázására vezet és ha ennek a vitának egyéb tanulsága nem volna is, nagy eredményül kellene már elfogadnunk azt is, hogy valótlanságát mutatta ki egy eddigelé élő legendának. Ez a legenda abban állt, hogy minket, az önálló bankra való törekvésünkben, tisztán dogmatikus elvek vezettek és hogy mi ezt a kérdést pusztán érzelmi alapon, uem pedig a gazdasági és pénzügyi belátás alapján akarjuk megoldani. Már pedig el kell ismerni minden oldalról, hogy ebben a vitában nemcsak férfi állt szemben a férfival, hanem pénzügyi szempontok állottak szemben pénzügyi szempontokkal, gazdasági érvek küzdöttek gazdasági érvekkel. Ennek a tanulságos vitának folyamán oly gazdasági iskolázottságot, a pénzügyi kérdések részleteibe való olyan elmélyedést tapasztalhattunk, amiről ezelőtt néhány esztendővel még álmodni sem mertünk és a mi mindenesetre biztatás a jövőre, hogy a nemzet mind fokozottabb erővel fog fordulni a reális célok megvalósítása felé. (Úgy van! balfelől.) Az ilyen szélesmedrü vita, rendszerint magával sodor oly tárgyakat is, melyek eredetileg ahhoz nem tartoztak és telkavar bizonyos iszapot is, mely ráragad az egyes tárgyakra, azokat megfosztja eredeti alakjuktól és színüktől. Kötelességemnek tartom, hogy a t. ház szives beleegyezésével, ezeket az idegen tárgyakat a partra vonjam, tüzetes vizsgálat tárgyává tegyem, ezekről a dolgokról lehámozzam az iszapréteget és bemutassam azokat eredeti mivoltukban és színezetükben. Röviden kívánom ezt a feladatomat megoldani. (Halljuk 1 Halljuk !) Obstrukcio. Az első kérdés, a melylyel foglalkoznom kell, az a vád, hogy mi itt obstrukciót, vagy legalább is lappangó opstrukciót csinálunk. Csodálatos dolog, hogy már a vitának második-harmadik napján találkoztunk ezzel a gyanúsítással. Nekem ebben e kérdésben az álláspontom egyszerű és határozott. Ellensége vagyok minden obstrukció- nak. Ez nem mai keletű felfogásom, ezt hirdettem a választás folyamán választóim előtt, ezt hirdettem nemcsak saját választókerületemben, hanem ott is, ahol akár egyes képviselőtársaimnak, akár pedig az ottani választópolgárok bizalma folytán megjelentem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az obst- rukció egy merőben kidobandó alkotmányos fegyver. Azt el kell ismernünk mindnyájunknak, hogy az obstrukció az ultima ráció, az utolsó fegyver, a nemzetnek önvédelmi harca egy hazug és hamis parlamentárízmus ellen. De azt is el kell ismerni, hogy a parlamentnek a teste lázas, hogy a politikai légkör tele van villamos feszültséggel és vigyáznunk kell itt is, amott is, nehogy ennek a feszültségnek szikrái az alkotmány várának abba a részébe csapjanak be, ahol minden nemzet a maga alkotmányos várának lőportárát tartja. De azok, akik olyan nagy ellenségei gyanánt mutatkoznak minden obsírukcionális mozgalomnak, azok a t. kormánypárton talán meggondolhatnák ennek a dolognak egy másik oldalát is. Meggondolhatnák azt, hogy ha az obstrukció lényegében nem egyéb, mint egy erőszakos fellázadása a kisebbségnek a többség ellen, ha nem más, mint egy törekvés a többségi akarat meghamisítására, akkor talán a többségi akarat kialakulásának tisztaságát ne itt méltózlassék csak keresni, a kezdetet ne erre a pontra méltóztassék áthelyezni, keresni kell azt már ott, amikor a nemzeti kialakulásról van szó. (Úgy van! balfelől.) Azoknak a harcoknak, melyeket a nemzetek egymással folytatnak, meg vannak a maguk nemzetközi szabályai. A civilizált nemzetek nem folytatnak egymással úgy harcot, mint az afrikai vad törzsek és a kabilok, nem küzdenek mérgezett nyilakkal vagy golyókkal, mert ha a küzdelem ilyenfajtájuvá válik, ha az ellenzéknek minden áron és minden eszközzel való kiirtását tűzi ki a maguk céljául, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, ha a mérgezett golyónak és a méregnek a testbe való beoltása nyomán, szükségszerűen beáll a lázas állapot. (Úgy van 1 balfelől.) Benedikt formula. T. képviselőház! Egy másik kérdés, a mely itt a vita folyamán felmerült, az a súlyos vád, hogy a kiegyezésnek megkötésénél már eleve lehetetlenné tették a koaliciónak pártjai és — különösen a függetlenségi pártra tartozó vád ez elsősorban, tehát — lehetetlenné tette a függetlenségi párt az önálló bank megvalósítását. Ez a felfogás három forrásból táplálkozik. Az első kettőre vonatkozóan Désy Zoltán t. barátom má- elmondotta a maga véleményét és igy én a kérdésnek ezt a részét csak egész röviden érintem. Hallottuk elsősorban azt a szemrehányást, hogy azzal, hogy beleegyeztünk abba, miként a magyar értékpapíroknak óvadékképessége Ausztriában megszűnjék az önálló bank felállításának esetére, már az önálló banknak egyik akadályát iktattuk törvénybe. Ez ellen igen helyesen hangoztatták azt, hogy ez egészen uj vívmánya volt a koalíciós kormánynak, ez a rendelkezés az előtt fenn nem állott és igy, ha ezt a vívmányt csak feltételesen lehetett kiküzdeni, szemben a múlttal, akkor a múlt álláspontjának képviselői ebből szemrehányást nem faraghatnak. A második az, a nyílt része a Bene- dikt-formulának, mely arra vonatkozik, hogy az önálló bank megvalósításának esetére az állami pénzügyi szolgáltatásokat kölcsönösen aranyértékben kell teljesíteni. Én ezúttal nem megyek bele azon igen érdekes felfogásnak részletezésébe, a melyet tegnap hallottunk Földes Béla t. képviselőtársamtól, aki azt a szép elvet állította fel, hogy voltaképen két olyan állam, mely egymással magasabb államjogi kapcsolatban van, mikor kölcsönösen állami szolgálatokat teljesít, nem egymásnak, hanem önmagának fizet. Az azonban minden kétségen felül áll, amit ugyancsak Désy Zoltán hangoztatott, hogy abban az esetben, a mikor Ausztriától ily módon pénzügyileg külön válunk, mint külön nemíalik Lajos varrógép és beszsla-gép (grammophon) raktára Szatmáron Széchenyi* ~~ -------------------utca a gör. kath. templommal szemben. — Az Eufon tölcsérnélkiili es zélöyépgyár kizárólagos egyedüli elárusítója Szatmár Nagykároly városa és vidékeire. — A világ legjobb fártmányu varrógépeit kedvező részletfizetésre árusítom. Varrógéprész és különösen hanglemezekben a legnagyobb ílaszték a legolcsóbb árak mellett. — A n. é. közönség szíves pártfogását kérve, mély tisztelettel Kálik Lajos.
