Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)

1911-02-19 / 21. szám

~'4£­III. évfolyam. 21-ik szálai. Szatmárnémeti, 1911. február 19. Vasárnap, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K ’ Vidéken: „ 016,in w8„ „ n 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Főmunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó: az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. A megtérés. Irta; Duszik Lajos. A politizáló kedv, a nemzet széles rétegeinek a politika hullámverését figyelő érdeklődése : a nemzet öntuda­tának, életkedvének hőmérője. Ez az a nemzeti közérzés, melynek élénksége az egészséges szervezet kéjelgése a friss egészség gyönyörében. Csak a betegnek nincs kedve önmagával fog­lalkozni: menekül önmagától, figyel­mének újabb és újabb izgalmakra van szüksége, hogy lekötődjék. A kétségbeesett lelkek számára nincs más hátra, mint a morfium, a narkózis. A Nirvánát csak egy álmo- sitó-bóditó, forró éghajlat hatása te­remtette meg. Az élénk, egészséges szervezetnek pezsgő életereje önkény- telenü! munkálkodik: a munka sztik- j ségszerü élvezete. Érdeklődik, tervez, remél, célokat tűz maga elé, ábrán­dokat sző, hogy gyönyörködjék bennük. A magyar nemzet politizáló ked­véről van szó. írjuk a politikai cik­keket az elolvasatlanul-hagyás biztos reményében. Valami narkózis tompitja el a nemzet figyelmét. Undor-é ez? Lemondás? . . . Vagy a bűntudat lenyűgöző, megbénító ereje ? . . . Ez az érdektelenség kis és nagy­arányú. Fent is, lent is reá terpesz­kedik álmositó hatalmával a kedé­lyekre. Mi a magyar poiitika most?. . . A nagystílű pletykák iránti perverz érdeklődés. A leleplezések, a titkos paktumok puszta sejtetése szít fel egy kis érdeklődést. Azután marad minden — a régi álmosságban. Egy kis nemes csapat birkózik — a zászló becsületéért. Előtte irdatlan ellenséges sereg. Áskálódás, megvá­dolás, szétbontó törekvések, aljas fon­dorlatok akarják a bizalmatlanságot felébreszteni a kis fa'anksz tömör so­raiban. Ez a célja a paktumok felránci- gálásának. És a kis csapat küzd tovább. Rendithetlenül. A siker késik. De eljő. Nem az önálló bank. Nem. Ezt elitta, eladta egy politizáláshoz nem értő, bűnös szavazó had. önmagát végezte ki ez elárulással. Meghalt. Ha nem volna közös a rabság viselése, amit ennek a szavazó hadnak bűne zúdított reánk azt mondanák: ám viseld a láncokat, úgy csörögnek majdnem, mint az ezüst; de az saj­nos: a bilincsek közösek. Hát csak jöjjenek, szorítsanak rajtunk egy na­gyot ezek a békók; jöjjenek a meg­vert népekkel szemben is kímélete­sebb, elviselhetetlen sarcolások; jöj­jön a nagy bünhödés. Keserű, gonosz óhajtás ez. De bünhödés nélkül nincs megtérés! Megtérés . . . Ebben a krisztusi erkölcsi fogalomban van a mi hitünk. Ettől reméljük a jobb jövőt, melyért bűnhődnünk kell. Mig a pletykákra ügyelünk, mig undor vesz erőt lelkűnkön az egyéni gerinctelenség és kétszinüsködés pő­rére vetkőztetésén, nem is vesszük észre: milyen csendben, de annál biztosabban folyik itt a nagy, a gyil­kos zsebmetszés. Öt esztendeig itt nincs alamizsna a mi siralmas kultú­ránk számára; iskolák, kórházak ter­vei irattárba kerülnek, mert őt évig itt minden verejtékből vert korona — a hadseregé! Bosznia milliókkal és millióknál drágább vitézi vérrel szer­zett földjét meghódítja az osztrák szellem! A nemzetiségekkel folyik a kacérkodás: maholnap a horvátok, oláhok lerántják alólunk a földet. És ezt érdektelenül, behunyt szemmel nézi ez a bűnös nemzet. A politika mozivá törpült. Szűk látóha­tárba nem férnek bele a nagy törek­vések. De él még — a remény. Hátha nem halt meg a leányzó, csak alu- szik? Hátha felébred egyszer egy fel­séges, izzó elhatározásra, hátha visz- szanyeri erkölcsi erejét, hátha keser­vében ökölbe szorítja kezét ez a most ajvó, bűnös mámorban szendergő nemzet? Hátha elevenéig marja a bi­lincs ? . . . És feltámad. Feltámad egy igazabb életre. „Dinit udvar" Szatmármegye legnagyobb és legfényesebb W I s külföldi mintára berendezve 0 MII In 21 ff 21 megnyílik 1911. márc. havában Kfi'liilÉflU Kazinczy-u. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents