Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1911-01-22 / 4. szám
6. oldal. így vagyunk ezekkel a teóriákkal is. Egy dolog azonban bizonyos, hogy akkor, mikor valamely állam a maga fizetési mérlegét összeállítja, az összeállithatóság tekintetében mi vagyunk a legkedvezőtlenebb helyzetben nemcsak annál a — hogy úgy mondjam — bizalmasabb összeköttetésnél fogva, amelyben Ausztriával vagyunk, hanem azért is, mert a fizetési mérleg megállapításának egyik segítő eszköze a devizáknak árfolyama is. Ha nekem, mint magyar embernek összeköttetésem van a német piaccal és ott fizetést kell teljesítenem, akkor azt teljesíteni fogom német devizákban. Ha pedig a németnek van dolga Magyarországon, — ha ugyan volna önálló devizánk — akkor ugyebár ő azt magyar devizákban teljesítené. A devizáknak ebből a forgalmából és a forgalomban kialakuló árfolyamnak alapján lehet megbízható számításokat teljesíteni és ez mindenesetre a mérleg passzivitása, vagy aktivitása felismerésének egyik biztos momentuma. Miután azonban magyar devizánk nincs, a kiszámításnak még csak ezzel a módjával sem rendelkezünk. Utalás történt arra is, hogy a fizetési mérleg aktiv tételeiben ott találjuk a vándormozgalomnak eredményét, amely, ha jól emlékszem, — lehet, hogy nem egészen pontosan idézek — körülbelül 145—146 millió koronával van felvéve. Már most Fellner tanár maga is azt mondja, hogy itt mi egy 40 millió koronás tartalékkal rendelkezünk. Én azt hiszem t. képviselőház — és szakemberek részéről kaptam ez irányban felvilágosítást — hogy ez igen alacsonyan van felvéve. Alacsonyan azért, mert a Fellner- féle. mérlegben tisztán a postai utón való pénzküldések és a csekkuldések vannak számításba véve, mint a hogy egyebet pozitiv alapon számításba nem is vehetett. Nincs tehát számításba véve sem az, a mi ajánlott levelekben érkezik és a mit nem mondhatunk kicsi összegnek; nincsen számításba véve az a nagy összeg, amely a bankátutalások alapján történik meg; nincsen számításba véve az, a mit a kivándorló maga hoz vissza, de nincsen számításba véve az sem, a mit a kivándorló azzal a barátjával küld vissza, a ki ide visszajön és akit pénzküldés céljából felhasznál, ugn, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján azt lehet megállapítani, hogy ez a tétel nem 170 millió, hanem körülbelül 340—350 millió. Ez az egyetlen tétel t. képviselőház, maga alkalmas arra, hogy az egész fizetési mérleg dolgát homályba döntse. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, igazán felesleges, hogy a fizetési mérlegnél különösebben theoretizáljunk. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Igen szakszerűen mutatott arra a t. előadó ur is, hogy végre is azok az értékek kiegyenlítést nyernek egy gazdasági törvény hatásánál fogva, kiegyenlítést is kell hogy nyerjenek, akár árucserével, akár uj értékek teremtésével. És ne méltóztassék elfelejteni, hogy végre is Európában az a pénzügyi helyzet ma, hogy még mindég több az elhelyezést kereső tőke, mint a szolid hiteligény, úgy, hogy hosszú időkön át ebben a kérdésben annál kevésbé kell aggodalmakat táplálni, mert minden aggodalomra rácáfol a leghatalmasabb cáfoló; maga az élet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen méltóztatik tudni, hogy nem egy állam van, amelynek ezen számítás szerint passzív fizetési mérlege van, és mindazáltal ezek az államok képesek voltak fenntartani jegybankjukat és papírjaik paritását is. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És azokon az államokon felül, a melyekre Földes Béla t. képviselőtársam hivatkozott, én a legekÉSZAKKELET latánsabb példára, Oroszország példájára hivatkozom, amely állandóan képes volt fenntartani a maga pénzének teljes paritását, dacára annak, hogy Oroszországnak fizetési mérlege általában passzív. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A kamatláb kérdése. Felhozta azonban, Madarassy-Beck Gyula t. barátom, (Halljuk! Halljuk!) a kamatdrágaság kérdését is (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mint a passzív fizetési mérlegnek egyik kisérő jelenségét és mint az önálló jegybank felállításának egyik akadályát. 0 a kamatdrágaság kérdésével kettős vonatkozásban foglalkozott. Az egyik az a vonatkozás, amelyet felemlítettem volt, t. i. a fizetési mérleg dolga, a másik pedig a bizalomnak az az állítólagos hiánya, amellyel az önálló jegybanknál találkozunk és amely a kamatok ^megdrágulásában találja a maga kifejezését. Legyen szabad ezzel szemben felemlítenem, hogy egy előttem fekvő statisztika szerint, amely feltünteti az európai összes jegybankoknak a kamatpolitikáját és amely most legújabban 1911-ben jelent meg, azt találjuk, hogy az egyes államok között, e tekintetben lényegbe vágó eltérések nincsenek, hogy a passzív fizetési mérleggel rendelkező államok átlagos kamatlába sem nagyobb, mint a milyen más államoknál, legalább nincs lényegesebb eltérés, ha pedig van eltérés, ennek köztudomásúlag, száz és száz közgazdasági oka van és ezt az eltérést a passzív fizetési mérlegben keresni nem lehet. E kimutatásban például azt látjuk, hogy mig az Osztrák-Magyar Banknak 4 százalék volt az átlagos kamatlába 1909-ben, — 1876- tól fogva van meg ez a kiszámítás — körülbelül 4 és 4-5 százalék között mozog a kamatláb, addig a passzív fizetési mérlegü Spanyolországban 45 százalék az átlagos kamatláb, a svájci passzív fizetési mérlegü banknak 322 százalék, az orosz banknak 4-99 százalék; tehát amint látni méltóztatnak, egy százalék határai között mozognak az eltérések, a hogy ezt különben t. barátom Földes Béla elmondotta; én csak adatokkal akartam ezt az állítást igazolni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De utalt Madarassy-Beck Gyula t. 1 képviselőtársam egyenesen az olaszországi példára, azt mondván, Íme, micsoda hallatlan kamatdrágulás történt kevéssel azután, hogy Olaszország áttért az önálló jegybank rendszerére ; Olaszország passzív fizetési mérleg következtében az olasz jegybank rendkívüli zavarba jutott. Ez az állítás nem fedi a tényeket, mert az olasz jegybank-krizisnek egészen más okai vannak; ez összeköttetésben van azzal a nagy építkezési válsággal, amely abban az időben Olaszországban volt; ez a dolog természete szerint éreztette hatását az összes rokon iparágakkal és igy megrázkódtatta az egész gazdasági életet, mindez pedig visszahatással lett volna az olasz jegybankra még akkor is, ha az nem lett volna közvetlen részese ezeknek a dolgoknak meg nem engedett építkezési spekulációk folytán. Az olasz jegybank azonban — és itt a tanulság a jegybank számára, hogy immobil elhelyezésektől óvakodni kell — az építkezési spekulációkat támogatta és igy következett az építkezési krach után az olasz bank veresége is. Épen azért akkor, mikor ilyen egyikünk vagy másikunk előtt nem egészen, ismert adattal állnak elő, akkor olyan szakembertől, mint amilyen báró Madarassy-Beck Gyula, elvárhatjuk, hogy Szatmárnémeti, 1911. csakis teljesen megbízható adatot hozzon fel, (Úgy van! Úgy van! balról.) mert megbízhatatlan adatok nemcsak az álláspont komolyságát támadják meg, hanem az illető egyén komolyságot is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A másik kérdés, a melyet ő felvetett volt és amelyre ha nem csalódom, utalt az igen t. előadó ur is, a bizalomnak az a hiánya, amelynek egy ilyen újonnan megalakult bank részese volna szemben egy régi bankkal, amely már nem primer alakulat, hanem későbbi megszilárdult fejlemény, Én őszintén megvallom, hogy a kérdés egy vonatkozásával semmiképen sem tudtam tisztába jönni. Nem tudom felfogni, hogy miképen lehet a nyújtandó hitel s a kamatláb szempontjából kapcsolatot létesíteni a bizalom hiánya és a kamatláb között. Én érteném az igen t. előadó ur felfogását, ha a jegybank maga visssleszámitolná azokat a váltókat, amelyeket ő nála benyújtanak. Mert ha visszleszámitoiási hitelt vesz igényhe, akkor a nyújtott hitel kamatlábában a dolog természete szerint kifejezést talál a bizalomnak az a foka is, amellyel az illető bank iránt viseltetnek. De a világnak egyetlenegy jegybankja sem foglalkozik passzív visszleszámitoltatássa! abban az értelemben, hogy a hozzá benyújtott váltókat visszleszá- mitoltassa. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Merült fel egy ilyen idea a francia valutaankét idejében, mihelyt azonban felmerült, azonnal eltemették: ez tehát sehol megvalósítva nincs, örök igazság marad az, hogy a kamatláb magasságának eredője mindig az igénybevenni kívánt szükséglet összege egyfelől, másfelől pedig az a készlet, amellyel a hitelszükséglet kielégítésére rendelkezünk. Mivel pedig, amint bátor voltam kimutatni, és amint ez kétségen felül áll, a mi maximális hitelszükségletünket az önálló bank saját készletével teljesen képes fedezni, az ő kamattételében semmiképen sem tükröződhetik vissza az a bizalom vagy bizalmatlanság, amelyre hivatkoztak. Gr. Wickenburg Márk előadó: A bizalom momentuma az ázsióra vonatkozik, nem a kamatlábraKelemen Samu: Arról is fog szó esni. Felhozta volt Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam az Osztrák-Magyar Banknak azt a felette lojális magatartását is, amelyet az illető intézet akkor tanúsított . . . Elnök: Csendet kérek! Kelemen Samu: . . . a mikor a nagy gazdasági és pénzügyi válságoknak idejét éltük és felemlítette, hogy ime, az Osztrák- Magyar Bank akkor nem ment ei a kamatláb felemelésben addig a h .árig, ameddig elment az angol bank, vagy a német birodalmi bank, hannem annak lényegesen alatta maradt. Én ennek az állításnak a valóságát teljes mértékben aláírom. Ez igy van. De méltóztassék akkor talán az éremnek másik oldalát is megtekinteni. Ne csak azt méltóztassék figyelembe venni, hogy az Osztrák- Magyar Banknak a kamatlába nem szökött fel ánnytra, mint amennyire felszöktették a külföldi intézetek, hanem azt is méltóztassék megnézni, hogy amikor az angol bank kamatlába 2 százalékra, 2 és fél százalékra szállott le, a mikor a Németbirodalom kamatlába leszállód 3 százalékra, vájjon ezt a csökkenő tendenciát is teljesen követte-e az önálló bank ? (Úgy van! Zajos helyeslés a baloldalon.) Akkor azt méltóztatik látni, hogy az önálló bank állandóan megmaradt a 4 százalékos standard hűvös magaslatán és alig tudunk rá példát, az utolsó időkben, hogy 3 és fél százalékra szállott volna alá. (Helyeslés a baloldalon.) De nemcsak ez a kérdés, hanem van
