Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1911-01-22 / 4. szám
Szatmárnémeti 1911. Hegedűs Lóránt és Madarassy-Bek t. képviselőtársaim szakértőileg kimutatták, — hogy evvel a kérdéssel nem érdemes tovább foglalkozni, nem érdemes ezt betetőzni, mert az egész nem fontos. Nem szándékozom vitatkozásba bocsátkozni — már az idő előrehaladott voltánál sem — (Halljuk! Halljuk!) a készfizetések jelentőségéről, vagy jelentéktelenségéről. De mégis legyen szabad utalnom egy osztrák képviselőnek talán egy elszólására, a mely azonban igen érdekesen jelemzi a helyzetet. Ez az osztrák képviselő, Kuranda — épen úgy, mint az osztrák kormány és az osztrák képviselőház — a készfizetések megkezdése ellen foglalt állást, de azután azt mondja, hogy a készfizetések megkezdésének ideje akkor fog elérkezni, ha mi háborút fogunk vívni, mert akkor „kifelé mutatnunk kell valutánknak fundáltságát“. Nos, ha ez az érv megáll, akkor mél- tóztassék elhinni, hogy a készfizetések mégsem annyira jelentéktelenek, mint a hogy azt most a bekövetkezett félsiker és a bekövetkezendő sikertelenség tudatában a t. túloldal egyes képviselői hirdetik. (Úgy van! Úgy van! belfelől.) Csak arra mutatok rá, hogy az Osztrák- Magyar Banknak egyenesen hivatása az, hogy készfizető legyen; ez a hivatása kifejezést nyer azokban a bankjegyekben, amelyeket a bank kibocsát és a melyeken ott van a szöveg, hogy ezt törvényes ércpénzért kell beváltani; benne van a bankstatutum 83. §-ában, amely ugyanezt kötelezőleg írja elő és a 114. §. csak ideiglenesen tünteti fel ezt a rendelkezést addig, mig az államjegyek kényszerforgalma tart. Miután pedig ez megszűnt, az alaprendelkezésnek hatályba kell lépie. Jogi, gazdasági és erkölcsi kötelessége tehát a kormánynak az, hogy a készpénzfizetések dolgát megvalósítsa, mert a félmeg- valósitások rosszabbak a teljes sikerteleség- nél, mert mig a sikertelenség felnyitja szemeinket, félsiker elálmositja es elaltat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a kérdés tehát, hogy vájjon meg le’netett-e gazdasági és pénzügyi szempontokból most valósítani a készpénzfizetéseket vagy nem. Bátor leszek rámutatni arra, hogy a pénzügyi helyzet e tekintetben teljesen kedvező volt. 1909 dec. 31 -i kén az Osztrák- Magyar Bank aranykészlete 1713 millió volt, a váltóárfolyam abban az időben épen úgy, mint az utolsó években 0-048-ra rúgott csupán, a világ aranytermelése pedig ez időben négyszerié nagyobb, mint a minő a koronaérték behozatalakor volt. Semmiféle akadálya annak, hogy azt, a mit programmjául tűzött ki a kormány, most megvalósítja, pénzügyi téren akadály útjában nem állott. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De a t. kormány azzal vigasztal bennünket, hogy legalább közeledtünk a készfizetésekhez. Bátor leszek az ellenkezőt bizonyítani. A t. kormány t. i. azt hangsúlyozza és Hegedűs Lóránt t. barátom is ezt ma különösen kiemelte, hogy hiszen a lényeg a pénzparitás fenntartása, most pedig kötelezőleg van az megszabva, hogy az Osztrák-Magyar Bank a pénzparitást minden rendelkezésére álló eszközzel fentartartani köteles. Csak mellékesen érintem annak a megállapításnak nehézségét, hogy a pénzparitás fenn ÉSZAKKELET van-e tartva vagy nem. Ez olyan dolog, mint a hogy meg lehet állapítani, hogy vájjon tényleg beváltják-e az én jegyeimet vagy nem, mert hiszen ezt, a mint hangoztatva volt, két tanúval és közjegyzővel mindig igazolni lehet. De azt a másik kérdést vetem fel, hogy mit méltóztatik az alatt érteni, hogy „minden rendelkezésére álló eszközzel.“ Azokkal az eszközökkel-e, a melyek az Osztrák-Magyar Banknak tényleg állanak rendelkezésére, azok- kal-e, a melyek jogilag, vagy azokkal, a melyekkel gazdaságilag rendelkezik ? Mert az Osztrák-Magyar Banknak van olyan aranyérckésziete, a meiylyel ő tényleg rendelkezik, de jogilag nem ; ilyen az, a mely a magyar és az osztrák kormányok részéről tétetett le a valutarendezés céljaira, a melyet fel lehetett használni, de a melynek letéti jellege meg van őrizve és a mely az Osztrák-Magyar Bank tulajdonába át nem ment. Vannak továbbá olyan érckészletei, a melyekkel tényleg is, jogilag is rendelkezik. De van egy gazdasági értékhatár is. És ha Hegedűs Lóránt t. barátom a mai ülés folyamán azt mondotta, hogy most már ngy áll a helyzet, hogy az Osztrák-Magyer Bank mieden érckészletét is kötelns kiadni, hogy fen- tartsa a paritást, bátor vagyok felvetni a kérdést, hogy honnan veszi ezt a magyarázatot t. barátom. Nagyon szeretném ezt a nyilatkozatot a t. pénzygyminiszter úrtól hallani, mert hiszen úgy áll a dolog, hogy az Osztrák-Magyar Banknak majd módjában lesz és meggyőződésem szerint joga is lesz arra hivatkozni, hogy „nekem ugyan még volt érckészletem, a meiylyel talán még fentarthattam volna a paritást, de egyéb gazdasági tekintetek egyenesen eltiltanak engemet attól, hogy arany- készletemet az utolsó fillárin kiadjam; nekem erre az érckészletre egyéb gazdasági és pénzügyi szempontból is szükségem van.“ . Szembekötősdi. Ha már most igy ezt a kérdést a maga mélyében nézzük meg, akkor úgy látjuk, hogy ez az egész paragrafus nem egyéb, mint — hogy egy t. képviselőtársamnak ma használt kifejezésével éljek — szembekötősdi játék, amelyre azonban sokkal jobban illik rá ennek a szónak német fordítása, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a szembekötősdit németül Blinde Kuh-nak nevezik. (Taps a szélsőbaloldalon.) A t. túloldal azonban igen nagy 11. oldal. nagy súlyt helyez arra, és Hegedűs Lóránt t. barátom ma erről valóságos dicshimnuszokat zengett, hogy milyen óriási jelentőségű dolog az, hogy a szabadalmat meg lehet vonni az Osztrák-Magyar Jegybanktól, hogyha nem teljesiti ezt a kötelességét és azzal a kifejezéssel élt, hogy ez nem egyéb, mint a halálbüntetés alkalmazása az Osztráb-Magyar Bankkal szemben, már pedig többet, mint halálbüntetést még mi kegyetlen, vagy íüggetlenségiak sem követelhetünk. Annak, hogy a szabadalom-megvonás lehetősége fenn- álljan, azonzkivül, a miket elmondottam, még az az előfeltétele, hogy több jegybankja legyen az országnak, mert akkor el lehet mondani, hogy ettől elvonom a szabadalmat, mert vannak jegybankjaim, melyek fenn tudják tartani azt a hivatást és kötelességet, mely a jegybankra van róva. Ámde a halálbüntetés kiszabása akkor, amikor a kegyelmi levél előre el van készítve (Taps a szélsőbaloldalon.) olyan do- lng, amelyről komolyan beszélni nem lehet. (Úgy van! Úgy van ! balfelől.) Ennek dacára egyes képviselő- társaim és az igen t. túloldal még mindig fentartják azt az álláspontjukat, hogy kogy közel vagyunk a készfizetéshez, sőt egyik t. képviselőtársam, Hantos Elemér, t. barátom, odáig ment elragadtatásában, hogy egy igen előkellő lap hasábjain nyilatkozott is erről a kérdésről, abból az alkalomból, hogy ez a lap, a Pester Lloyd, Körkérdést intézett az egyes pénzin- tézntek vezetőihez, és ennek a diorámának a keretében ő is volt szives elhelyezni a maga képecskéiét. (Derültség balfelől.) Az én t. barátom t. i. azt mondta, hogy elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, a mely után most már automatikusan fog bekövetkezni a készfizetések felvétele. Valamiféle automataság lesz ebben a dologban de nem abban az értelemben, a mint t. barátom mondotta; meri itt alighanem arról az eszmei 20 fillérről van szó, a melyet más dobhatott bele t. barátomba, és ö aki tud különben önállóan is gondolkozni és meg van hozzá a képessége, ezs automatikusan kianta magából. (Élénk derültség, taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék nekem megengedni, hogy az ő felfogásával szembeállítsam az igen t. előadó ur felfogását, a ki előadói beszédében azt mondotta, hogy háromféle alternatívát tud elképzelni a készfizetés dolgában. Az egyik az volna, hogy valamely meghatározott időpontnál ipso facto beáll a készfizetések feltétele. Ez valóban automatikus szabályozás volna, elismerem. A második alternativa az
