Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1911-01-22 / 4. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET szeli bokrok közé vannak rejtve. Ezeket a kőszéndarabokat azok a szén- száliitók helyezték el oda, a kik szintén szállító a kórháznak, és félretették, hogy ha visszajönnek, a maguk számára felveszik. Ezeket a szép, finom kőszéndarabokat Eizlicer ur felrakja a szekerére, útnak indul és íamulusával mindketten vígan dörzsölik a kezüket, csak az az egy kétség van kettőjük között, hogy melyik fog ezekből a kőszéndarabokból nagyobb tüzet gyújtani : az t. miniszterelnök ur-e, vagy az igen t. pénzügyminiszter ur, akarom mondani Eizlicer ur vagy Hugó (Derültség balfelől.) És akkor feltűnik a láthatáron egy zordon rendőr alakja. A gondolat iránya és a szekér rudjának iránya nyomban megváltozik, mert Eizlicer a rendőr felé tart és azt mondja: éppen oda akartunk menni a rendőr-állomásra, hogy letegyük ezeket a széndarabokat. (Derültség balfelől. Hát t. képviselőház, igen büszkén méltóztattak hirdetni a készfizetések megkezdésének dolgát mindaddig, a mig az osztrák marcona rendőr alakja meg nem jelent. A mint ez feltűnt a láthatáron, nyomban megváltozott a szekérrud iránya és most azt méltóztatnak mondani hogy hiszen mi azt akartuk eleve is a mit megcsináltunk. (Derültség és taps a baloldalon.) Ezzel szemben áll az igen t. pénzügy- miniszter ur nyilatkozata, a mely — mint ez már egy ízben kiemeltem — ennél nyíltabb és lojálisabb, mert ő csak annyit mond, hogy ő lehetőleg megközelítette azt a mit elérni akart. És ime, most két nyilatkozattal szemben áll igen t. barátomnak, Madarassy- Beck Gyulának kijelentése, a ki azt mondja: „De hiszen miért pörlekednénk ezen a kérdésen ez teljesen lényegtelen kérdés!“ B. Madarassy-Beck Gyula: Régi idő óta folyton ez voltja felogásom ! Wekerle kormánya alatt is ugyanazt hirdettem. Kelemen Samu: Nem azt mondtam, hogy t. barátom meggyőződése megváltozott; egyetlen célzást sem tettem erre, de azt mondottam, hogy ez a meggyőződése ellentétben áll azokkal a nyilatkozatokkal, a melyek a kormány padjairól elhangzottak; ez pedig kétségtelen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De most már, ha t. barátom felvette ezt a kérdést, akkor engedje meg, hogy én ezzel szemben felvehessem azt a másik kérdést, hogy vájjon akkor, ha a t. kormánynak tényleg sikerült volna a készfizetések megkezdése, ennek az örömtüznek a gyújtásakor is jelentkezett volna-e t. barátom itt ezzel a gondolatával, hogy ez a kérdés egészen lényegtelen, ezért különösebb emócióba jönni nem érdemes. Az újkori Salamon király. Br. Madarassy-Beck Gyula: Én veszélyesnek nem tartottam, csak lényegtelennek! Kelemen Samu: Igenis, csak lényegtelennek. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ott minden egészen lényegtelen!) Méltóztatott volna-e azt hirdetni a kormány padjain akkor is, hogyha ennek sikeres megvalósítására került volna a sor ? T. barátom többek közt szemrehányást tett Holló Lajos igen t. barátomnak is azokért az ellentétes nyilatkozataiért a melyek abban a bankreferátumban foglatatnak, a melyet ő mint a bankügyi bizottság előadója annak idején efőterjesztett. T. képviselőtársam t. i. azt mondotta, hogy abban Holló Lajos barátunk a főcél, a kizárólagos cél, vagy irányadó cél gyanánt — nehogy kifejezésembe belekapaszkodhassanak — a pénzparitás biztosítását hangoztatta, már pedig a pénzparitás biztosítva van. Báró Madarassy-Beck Gyula igen t képviselőtársam ebben a kérdésben körülbelül olyanformán járt el, mint egy modern Salamon király, valamivel kevesebb bölcse- séggel ugyan de valamivel több kegyetlenséggel, Ö t. i. Holló Lajos t. barátom ezen szülöttjét egészen kettészelte s az egyik darabot szives volt kiszolgáltatni nekünk, a másik darabot azonban megtartotta magának. Holló Lajos t. barátom ugyanis előadói javaslata második részében a következőket mondja (olvassa): „De áttérek most már a jegybank hivatásának másik kérdésére, a mi talán még a pénzérték fenntartásánál is fontosabb dolog, t. i. a hitelszükségletek kielégítésének megvilágítására. A pénzérték fen- tartása kétségtelenül nagyon fontos cél, de csak egy talaj arra, hogy azon a talajon szilárdan megállva, a jegybank a hitelszükséglet kielégítését elvégezhesse. Hivatása a jegybanknak ott kezdődik, midőn jól megalapozva és értékben tartott pénzekkel mű- ; ködve kifelé és befelé is felveszi az akciót, i ujjáteremti az állami gazdasági életet, és előmozdítja az állam gazdasági érdekeit“. í (Mozgás.) Azt hiszem, hogy ebből legalább egyet tárgyilagosan meg kell állapítani, azt t. i., hogy sohasem volt kizárólagos vagy domináló érdek gyanánt, vagy csak mint felette lényeges érdek is feltüntetve a pénzparitás fentartása. Személyileg pedig talán levonhatjuk ebből azt a tanulságot és talán levonhatja ezt báró Madarassy-Beck Gyula t. barátom is, hogy sohasem jó az, ha az egyik holló megpróbálja kivájni a másiknak a szemét. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Báró Madarassy-Beck Gyula barátom egészen egyezőleg Hegedűs Lóránt t. képviselőtársammal és t. barátommal különös éllel hegyezett ki egy második szemrehányást is, amely abban áll, hogy mi nem valósítottuk meg az önálló jegybank dolgát akkor, mikor szerintük ezt megvalósíthattuk volna. Ilyen terminus gyanánt felállította báró Madarassy-Beck Gyula barátom az 1907-iki terminust és illetőleg a kiegyezési törvény- javaslatok megszavazásának idejét, mert azt mondotta, hogy abban az esetben, ha a kiegyezési törvényjavaslatok meg nem szavaztatnak és mi a gazdasági közösséget fenn nem tartottuk volna, automatice bekövetkezett volna az önálló bank felállításának kötelezettsége. Elég tárgyilagos azonban a t. barátom ahhoz, hogy hozzáfűzhesse azt is, hogy ezt az időpontot ő a megvalósításra alkalmasnak nem találta. Engedje meg t. barátom, hogy ezt az „alkalmas“ szót egy ennél alkalmasabbal helyettesítsem, mert hiszen itt nem arról van szó, hogy ez az időpont alkalmatlan lett volna, hanem ez egy lehetetlen időpont. A kiegyezési törvényjavaslatok megszavazását akkoriban — és ezt méltóztassanak tudomásul venni — pártkülönbség nélkül sürgették, tekintet nélkül arra, a mibe most nem bocsátkozhatom, hogy ezeknek a kiegyezési törvényjavaslatoknak a tartalma mennyiben oldja meg sikeresen a feladatot, amelyet maga elé tűzött. Utólagosan is minden oldalról, a volt szabadelvű párt oldaláról is csakis olyan nyilatkozatokkal találkoztunk, hogy ezeket a törvényjavaslatokat meg kellett szavaznunk. De ettől függetlenül ebben a pénzkrizisben, amely éppen abban az időben uralkodott, azok között a gazdasági viszonyok között, melyek épen abban az időben praedominál- tak, abba az általános zuhatagba egyszerre belezuditani magának a jegybanknak a dolgát is, teljességgel lehetetlen volt. (Igaz 1 Ügy van 1 balfelől) De ettől elnézve, egy második kérdéssel állanak elő t. képviselő3. oldal. társaim mind a ketten, a midőn felvetik’ a kérdést, hogy miért támasztottunk mi a Be- nedikt-féle formula megszavazásával mesterséges akadályokat az önálló jegybank megvalósítása elé. A benedikt formula. T. képviselőtársam báró Madarassy- Beck Gyula maga kiemelte azt, hogy ennek a Benedikt-féle formulának az egész szövege homályos és nehezen érthető. Én ezt az állítását aláírom, de akkor felvetem a kérdést, hogy amikor homályos ez a formula, mit méltóztatnak gondolni, kinek szolgál ez a kárára, azoknak-e, akik ebben a formulában kötelezettségeket vállalnak, vagy azoknak, akik a maguk részére ebből jogokat akarnak származtatni ? Báró Madarassy-Beck Gyula: Mindenkinek, a ki meg akar egyezni benne 1 Kelemen Samu: Majd ki fogom mutatni, hogy nem. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek a formulának a szövegezése nem véletlenül, hanem célzatosan homályos és ez nekünk kárunkra semmi esetre sem szolgálhatott volna. Ennek a formulának két része van. Az egyikre célzott gr. Wickenburg előadó ur, mikor felemlitette, hogy az első nyílt részében a formulának mi kötelezettséget vállaltunk arra, hogy az önálló jegybank létesítése esetén állami kötfclezettségeinket aranyban fogjuk teljesíteni és hozzáfűzte a t. előadó ur némi rejtett maliciával azt is, hogy ő bizony sohasem ismerte volna igy be, hogy önálló jegybank esetén diszparitás elő nem állhat. Azt hiszem, a t. előadó ur lényeges tévedésben van és visszájáról érvel; mert vállalhattuk és vállaltuk ezen kötelezettséget nem azért, mert ennek a diszparitásnak a bekövetkezéséről voltunk meggyőződve, hanem azért, mert abban a tudatban voltunk, hogy ez nem terhes kötelezettség és az önálló jegybank felállítása esetén a diszparitás nem fog bekövetkezni. Hiszen hasonló módon lehetne most is érvelni a mostani törvényjavaslat ellen. Akkor az igen t. előadó ur felvethette volna azt a kérdést, hogyan tehette meg az Osztrák-Magyar Bank, hogy kötelezettségeket vállalt arra az esetre, hogyha ő nem képes fentartani pénzjegyeinek az árfolyamát, még pedig büntető szankció terhe mellett; tehát ime az Osztrák-Magyar Bank ezennel elismerte, hogy a diszparitás be fog következni 1 Ami most már a formulának a második részét illeti, a melyről ma is annyi szó esett, azt hiszem, t. képviselőház, hogy mindnyájan egyetértünk abban, hogy felette nehéz, sőt mondjuk meg az igazat, szinte lehetetlen dolog annak megállapítása, hogy ha ily diszparitás netalán bekövetkezik, vagy az árfolyamok változásával árhullámzások következnek be, mily tényezők azok, amelyek az árak kialakulásánál közrehatottak, vagy mily tényezők azok, amelyekkel megküzdeni kell. T. barátom arra helyezte a súlyt, hogy nekünk előzetesen a bankkérdés előtt kellett volna megállapodnunk erre nézve és itt van a súlyos akadály. Súlyos akadály csak akkor volna, ha a meg nem egyezés következménye gyanánt elő volna írva a formulában az, hogyha pedig meg nem egyezünk, akkor a közös bank szabadalma automatice meghosz- szabodik. Ily szankció azonban ehhez fűzve nincs. Tehát mi következik? Akkor nekünk meg kell kísérelnünk, hogy megállapodjunk a közös bank szabadalmának meghosszabitásában és ha nem állapodunk meg, pedig rajtunk áll, ha az i-n levő pontot kifogásoljuk és nem állapodunk meg, ak-
