Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1911-01-15 / 3. szám
Szatmárnémeti, 1911 ÉSZAKKELET 3. oldal. küli többséget meggyőzni lehessen. Azonban egy örvendetes eredménye mégis van a javaslatnak. Az t. i., hogy a két függetlenségi táborban megindult az együttműködés folyamata, amely ez idő szerint csak egy közösen aláirt határozati javaslatban és személyes szimpátiák nyilvánításában jelentkezik ugyan, de azért mustármagvát rejti egy újra eljövendő tekintélyes ellenzék terebélyes fájának. Adná a magyarok Istene, hogy függetlenségi politikánk kertészei teljes mértékben felfognák e teiebélyes fa életbe vágó szükségét és minden más, kicsinyes tekintet mellőzésével ápolnák a gyökeret verő kis mustármagot A színház. De mortuis nil nisi bene. A szombaton, vasárnap és hétfőn előadott „Édes öregem" és „Narancsvirág" c. egy felvonásos operettek, sajnos, nem haltak még meg, csak halódnak, hanem azért vagyunk olyan kíméletesek velük szemben is, hogy jót nem Írhatván róluk, inkább nem Írunk semmit sem. Csak annyit árulunk el, hogy az elsőt Wilhelm és Fali Leó, a másodikat pedig Farkas Imre követte el. A szereplők közül pedig Bállá Mariskát dicsérjük meg. A férfi húzódva felelt. Kényes kérdés. Megmondjam őszintén. ? Nem. Csak azt hittem. Talán megfogtak. Valóban jelentéktelen eset. De most már nem hiszem, hogy szerettem. Hízelegni próbált. Elhiheti...! ........A darabot folytatták s a két leány figyelte az előadást. Helyesebben az egyik, az idősebbik. Őt már nem igen érdekelte különösebben semmi. Ö már teljesen belenyugodott sorsába. Az ő lelkét már fá- snltá tette az emberek gyarlósága. Meg a leány-ábráodnknak, azoknak a ragyogóan színes álmoknak be nem teljesülése. Ő már megismerte az emberket. Megismerte a férfiakban az életet. A szürkeséget. A valóságot. Belátta, hogy minden férfi — talán kivétel nélkül — egyforma. Ő már teljesen bebélte magát abba a tudatba, hogy az életét egyedül, mormota módjára fogja leélni. Hogy nem fogja ismerni az életnek csodás misztériumait. Eleinte talán bántotta ez. Sértette a hiúságát. Meg az is bántotta, hogy az emberek szánakozással, lekicsinylőleg néztek reá. De utóbb megszokta. Beletörődött. Így járt a húga is. A kettőjük életét már nem igen zavarta meg semmi különösebb Kedden „A cigánybáró“-t elevenítették fel olyan előadásban, amelyről — az idén nem lévén túlságosan elkényeztetve ez irányban — elmondhatjuk, hogy viszonylag jó volt. Burányit (Barinkay) és Dénest (Szaffi) már tavaly nagy elismeréssel emeltük ki pompásan megjátszott és énekelt szerepeikben. Az uj tagok közül pedig Mátray (Zsupán) szolgált rá, igen jó izü alakításáért, teljes megelégedésünkre. Ezt az előadást ragadjuk meg annak felemlítésére, hogy társulatunk egy uj táncosnővel gyarapodott a kis Zsolnai Margit személyében. Ez a 12 éves baba igazi ballerina-csodagyer- mek, aki ennivalóan bájosan és nagy öntudatossággal lejti táncbetéteit. Ami a tapsot és újrázást illeti, közönségünkre aztán nem is lehet pahasza. Reméljük, hogy a zord kritikus bácsikra sincsen. Szerdán harmadszor került színre a „Csákó és kalap.“ Csütörtökön „Hoffmann meséi “- nek előadásában, Offenbach soha nem múló szépségű zenéjében gyönyörködtünk. Már amennyire a helybeli zene- és főleg férfi-női kar megengedte. Ez utóbbi azonban szinte kritikán aluli volt. A címszerepben Burányi, a hármas női szerepben Dénes Ella és a lelki érzés. Néha okozott ugyan még némi szomorúságot a szivük, az idők múltával ez is elmaradt. Fásultak lettek. Mikor az előadásnak vége lett, a leáynok felvették bő köpenyegeiket s édes anyjuk kíséretében lementek a színház előcsarnokába. A nagy emberáradatban nem haladhattak előre. Megálltak a lejárat előtt. Az ajtóban egy fiatal embert pillantottak meg. Azt, aki a fiatalabbnak a vőlegénye volt. Vidáman segítette felöltőjét jelenlegi menyaszonyra. Egy fölényes pillantást vetett a nővérek felé. A fiatalabb nővér zavartan huzgálta köpenyegét, az idősebbik pedig erőltetett mosollyal mondta: Micsoda néptömeg. Csak már kívül lehetnénk. Aztán lassan megindultak kifelé. A fiatalabbik zavart tekintetét a földre sütve, lelkében csendes megadással, fájó lemondással, egy letűnt boldogság fájó érzésével, nővére egy biztató pillantást vetve egy bámészkodó fiatal emberre, lelkében a reménynek egy halvány sugarával, a mama pedig meg nem alkuvó hittel lépkedett a kijárat fefé.... hármas férfi szerepben Szende Ferenc szolgált igazi gyönyörűségünkre. A két előbbit illetőleg visszautalunk tavalyi elismerő sorainkra, az utóbbira nézve pedig örömmel jegyezzük fel, hogy nem csalatkoztunk előlegezett szép bizalmunkban. Meg kell még emlékeznünk Mátray pompás alakításairól (Cochenille és Ferenc). Pénteken „A testőr“-t, Molnár Ferenc legújabb vigjátékát mutatta be társulatunk. A premiérre igen szép közönség gyűlt egybe, melyet aztán fen- tartás nélkül meg is hódított e szédületesen merész eszméjü s ragyogóan szellemes megépítésü színpadi csoda. A vígjáték meséjének magva az, hogy a színművész próbára akarja tenni feleségének hülni látszó szerelmét. Testőrnek maszkírozza tehát és ily módon intéz ostromot tulajdon felesége ellen, akitől sikerül is találkát nyernie. Hogy azonban komolyak-é az asszony szerelmes érzései vagy sem, afelől úgy a néző, mint a magát leleplező férj egyaránt bizonytalanságban marad, mert a művésznő mindenképen elhiteti, hogy férjét nyomban felismerte a testőrben s csak kíváncsiságból folytatta tovább az izgató játékot. Az előadás — eltekintve némely rendezésbeli ügyetlenségtől, igen jó volt. Zöldi Vilma, Vidor (a művésznő és férje), meg Herczeg (a kritikus) pompás összjátékot produkáltak, melyhez jól simultak kisebb szerepeikben Herczegné (a mama) és Burányiné (szobaleány). Heti műsor : Vasárnap délután „A muzsikus leány“ nagy operette, este harmadszor „A testőr“ Molnár Ferenc senza- ciós vigjátéka. Hétfőn mérsékelt helyárakkal kilencedszer „Cigányszerelem“ Lehár óriási sikert aratott operettje. (Bérlet szüuet). Kedden uj betanulással „Kasza- nova“. Faragó Jenő és Barna Izsó gyönyörű zenéjü operetteje. (A. bérlet.) Szerdán másodszor „Kaszanova“. (B. bérlet.) Csütörtökön harmadszor „Kaszanova“ (C. bérlet.) Pénteken újdonság először „Az uj Isten“. Dr. Sziklay Ferenc a Mészáros-pályázaton dicséretet nyert színműve. (A. bérlet.)
