Északkelet, 1910. december (2. évfolyam, 49–52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
Szatmárnémeti, 1910. Északkelet 3. oldal gedü-szólóját játszotta nagy készültséggel; majd Bendiner Nándorral együtt Bethoven csodaszép II. szonátjából adtak elő három tételt. Ez örökszépségü zenei alkotás művészi interpretálása viharos tapsokat váltott ki a lelkes közönségből. A pompásan sikerült estét Haydnnak u. n. magyar triója fejezte be. Kedden és szerdán Füredi Sándor zeneiskolájának növendékei számoltak be tanulmányaikról. Ki kell emelnünk a két Hermán nővért: Ellát és Milikét, akik tüneményes hegedüjátékuk révén még mindig monopolizálják a helybeli „csodagyermekek“ rég időtől birt címét és jellegét. A fiú növendékek közül pedig a két Szarukán testvért: Zoltánt és Kálmánt lehetetlen meg nem említenünk; előbbi a gordonkát, utóbbi a hegedűt kezeli meglepő készséggel és érzéssel. Egyébként az egész növendék-hangverseny jól sikerült. Innen-onnan. Vállára vetett puskával, vadásztáskával a vállán, lovát kantárszáron vezetve és két vadászkutya kíséretében megállt egy vadász egy Páris közelében levő őrültekháza kapuja előtt, hogy lovát a kutnál megitassa. Egy őrült, akit ápolója kisért, odament a vadászhoz. Beszédbe egyeledtek. A következő párbeszéd fejlődött ki köztük: — Szép lova van — kezdte az őrült. — Mennyi lehet az értéke? — Tizenötezer frankon vettem — felelte a vadász. rülten feküdt anyja karjaiban. IJMajd felriadt. Éhes volt. Enni akarok... Kalácsot. Olyat, mint amilyet a tiszteleteséktől kaptunk a tegnap. Na hát miért nem adtok .. ? Éhes vagyok!.. Az anya lelkét őrlötte, epesztette a szenvedés. Minden szó tüzes láng volt, a mely égette a lelkét. De mit tehetett? Magához szorította szive magzatát. A férfi tehetetlenségében csak bámult ki az éjbe. A nagy csendességbe. Szeme révedezve kószált az üres légürben. Szemei előtt megjelentek a boldog, megelégedett emberek arcai, akik teljes gyönyörűségében élvezik a szent ünnepet. Azoké, akik a dúsan megrakott asztal mellett lakmározva, nem juttatnak asztalukról lehulló morzsát sem szenvedő embertársaiknak. S lelkében először dobbant meg az elégületlenség és irigység szózata. Pedig ezt az érzést eddig nem ismerte. Kint szállingózni kezdett a hó. Nagy pelyhekben hullott alá. Eltakarta a fák körvonalait. No meg a holdat, amely néha — Mennyibe került a puskája ? — Nem kevesebbe, mint ezerhétszáz- ötven frankba. — És a két kutya ? — Mindenik legalább ötszáz frankot ér. — Mi van a vadásztáskájában ? — Egy lelőtt szalonka. — És mit ér ez a szalonka ? — Most, ha nem tévedek öt frankot. — Kedves barátom, — szólt az őrült — üljön fel gyorsan a lovára, sarkantyuzza meg és vágtasson el minél hamarabb, mig az intézetünk igazgatója ki nem jön. Mert ha ez megtudja, hogy valaki tizenhétezer frankot kiad, hogy lelőjjön egy madarat, melyet öt frankon akármelyik vadasboltban meg lehet venni, menten közénk záratja önt. * Egy kis község korcsmájában múlt vasárnap vigadó legényeknek muzsikált egy szál cigány. Ritkán gurult feléje a garas de hát jobb vendég híján csak húzta keservesen. Egyszer csak belép a korcsmába egy gyüröttképü városi ember, bort rendel és egy forintot dob a cigánynak. Erre természetesen a cigány menten a kaputos vendég mellé szegődik. A legények egyszer-kétszer intettek feléje, de aztán dühösen felkerekedtek, hogy odébbálljanak. Egyikük útközben visszaszólt a cigánynak: — Gyere velünk mocskos! — Nem mehetek, — felelte csak úgy félvállról a cigány, — hisz’ látja kend, hogy állásban vagyok. — Nohát akkor — kiáltott rá mérgesen a legény — verje ki a ragya a pofádat! néha kacér kedves, játszi kedvvel bujt ki a hófelhők közül. Éjfél volt. Megkondult a kis templom vékony harangja s csengő, lélekemelő hangjai mellett lassú baktatással mentek a hívők az Isten házába dicsérni az Urat. Odabent a kis viskóban pedig egy árva gyermek lelke szállt hosszú útra. Megtért az Ur birodalmába. Oda, ahol nincsen ur, nincsen szegény, ahol nincs nyomorúság. Oda, ahol mindenki egyformán részesül az Ur kegyelmében. A fütetlen viskóban pedig egy beteg ember s egy elgyötört asszony lelke maradt üresen. Egy beteg ember ökle szorult össze tehetetlen dühében s néma fájdalmában és egy elkényszeredett, testben, lélekben megtört asszony fogta reszkető kezében gyermekének kihűlt tetemét. A kis templom harangja még zsongott s bent a templomban ájtatos lélekkel énekelték a hívők: „Dicsőség magasságban az Istennek !“ A cigány mosolygott s alázatos hangon szólt a távozó után: — Jul van, jul! In ázsir kendnek semmit se kívánok, még egissiget se! * Mózsi: Thekintethes or kherem! miféle modár asz, a mékh ogy szól, hogy poty- poloty ? Az ispán ur: Hát Mózsi az a fürj- madár. Mózsi: Mindjárt thodtam a hangjáról. * — Jó tejhez szeretnék jutni. Mi az ára egy liternek ? — Tiz krajcár. — De én egészen tiszta tejet akarok. — Akkor tizenkét krajcár. — Szeretném azonkívül, ha a fejesnél a cselédem ott lehetne. — No, akkor — tizenöt krajcár. * Bérmálás volt a faluban. Ki is tett a kántor ur magáért. Meg is dicsérte érte a püspök ő méltósága. Másnap felmegy a kántor ur a kórusra és mondja Jóskának, ki takács, kosárkptő, harangozó és fuvónyomó is volt egy személyben, hogy „megdicsért a méltóságos ur, mert jól orgonáltam.“ — Mit — mond Jóska — orgonáltam ? Nem jól van, orgonáltunk, hisz tán én is segétettem valamit ? vagy hogy ? Csengetnek misére. Kántor ur ráteszi kezeit a billentyűkre, de nem szól. Rákiált hát Jóskára: — Nyomjad Jóska nyomjad !!! Jóska is visszafelel: — Ma nem! nem ! Ha tegnap nem együtt orgonáltunk, hát orgonáljon ma is egyedül. * Az újoncokat iskolázzák a kaszárnyában, mikor a huszárezredes belép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkott se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állót a feltett kérdésre a felelet s újonc orra elé tartva mondja: — Olvasd! — Alásan jelentem ezredes urnák, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században? — álmélkodik az ezredes. — Alásan jelentem az ezredes urnák én a tizenhatodik században vagyok. * S................n van egy boltfelirást: Cukor, kávé, bors, keményítő, ecet, só és mindenféle fűszerek. Ásó, kapa liszt, szekérkenő, lekvár, szemfedő és ostornyél s több jóféle szeszes italok. Űri fehérnemüek méret szerint © Kelengyékhez költségvetés. Kalap, keztyü, mellény, nyakkendő. Gallérvédő. Ujjas és uj nélküli vadászmellények. Teveszőr árukból különlegességek Ragályinál Szatmár, Deák-tér. _
