Északkelet, 1910. november (2. évfolyam, 45–48. szám)

1910-11-13 / 46. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. A politika. Hála a nemzeti munkapárt nagy arányú „munkálkodásának, megesik velünk az a szégyen, hogy politikai lap létünkre nincs politikai témánk, amelyről érdemes lenne megemlékezni. Az országgyűlés ismét el van napolva, csak a delegáció ül néha össze. Bár ne tenné! Mert akkor legalább nem volna alkalma -Tiszának nemzeti ér­dekből, de minden nemzeti „vívmány“ elengedésével sürgetni a létszámeme­lést. Politikussal szemben soha nem volt nehezebb helyzete a kritikának, mint Tiszával szemben. Magyarságát, becsületességét, jóhiszeműségét ösz- tönszerüleg nem merjük kétségbe­vonni ; és mégis meg kell döbben­nünk azon a következetességen, mely- lyel ez a nagynak tartott ember szembe­helyezkedik a leghőbb nemzeti kíván­ságokkal s öntudatlanul is az udvari politika szekerét tolja. Ez a végzet! Legutóbbi delegációs beszédének is az a gondolatmenete, hogy mivel ő nemzetét nagynak, hatalmasnak akarja iátni, minél hamarabb jöjjön a létszám-emelés még akkor is, ha az u. n. nemzeti vívmányok tekintetében az udvar még a kilences bizottság szűkmarkú engedményeit se hajlandó ellenértékűi adni. Mert a nagy hadseregre nem Bécsnek, nem az udvarnak, hanem nekünk, a magyar nemzetnek van égető szükségünk. Mintha bizony egy hadsereg nem­zeti jelleg nélkül, sőt minden nemzeti vonás következetes száműzése, kiir­tása mellett, támasza s talpköve le­hetne a védelmére szorult nemzetnek! S mintha bizony egy olyan hadsereg, melyet a nemzettel való érzelmi kap­csolat helyett ennek a nemzetnek foly­tonos elégületlensége tart fent, támasza lehetne akárcsak a kettős monarchiának is! És mintha bizony nem lehetne még arról is vitatkozni, hogy nekünk Magyarországnak, szükségünk van-e a nagyhatalmi állásra és hogy a nagy­hatalmi hóbortba érdemes-e belepusz­tulnunk ! Mert Ausztriával való mai kapcsolatunk mellett más vég szinte elképzelhetetlen. Ilyen beszédek, ilyen események merülnek fel a politika egyébként si­ma tükrü vizén. Ezekről pedig már- már megemlékezni sem érdemes, mert csak elkeseredés az eredmény. Az el­keseredés pedig sose volt sem egész­séges, se jó tanácsadó. A színház. Az első előadáson az a pech érte társulatunkat, hogy ruhatáruk csak igen ké­sőn érkezett meg. így aztán, megfelelő kiállí­tás és hangulat hiányában „A kard becsü­lete“ csak hétfőn mentette meg a színját­szók becsületét, amikor a bemutatkozó es­tének bizony-bizony kedvezőtlen benyomá­sai már a függöny felgördülte s az első je­lenetek után hogy úgy mondjuk: egy kard­csapásra eloszlottak. Csak azt nem tudtuk megbocsátani a szereposztásnak, hogy Roz- gonyi alispánt Vájná játszotta. „A kard becsülete“ igen hatásos katona darab. Hertelendy főhadnagy (Vidor) házas­ságához nem adja meg az engedélyt a mi­niszter, mivel a menyasszonyról (Dinnyési Juliska) kedvezőtlen erkölcsi információt szolgáltat a tiszti ülésnek Rozgonyi alispán (Vájná), a volt vőlegény. Az igazság azon­ban szerencsésen kiderül már a II. felvonás végén s a III. felvonás csak arra jó, hogy a rágalmazó elvegye méltó büntetését; pár viadalban elessék. A szereplők közül főleg az uj tagokról mondjuk el röviden, hogy Vidor József régi vélekedésünkhöz híven igen értelmes, tehet­séges és csinos művészember; Dinnyési Ju­liska bájos megjelenésű és kellemes beszédű társalgási színésznő. — Zöldi Vilmát (az ez­redes neje) még nem láttuk olyan szerep­körben, hogy ítéletet mondhassunk róla. — Eddigi szerepeiben tulfeszesnek mondhatnók. Kedden, csütörtökön a „Tavasziban Pongrácz Matild énekesnő és Káldor Dezső énekes bonviván mutatkozott be. Az első benyomásaink mindkettőről kellemesek voltak. Káldor temperamentumos fiúnak látszik, aki néha szinte takarékoskodhatna is élénkségé­vel ; ezenkívül pompásan fütyül és mint va­sárnap d. u. az „Iglói diákok“-ban kitűnt, szépen is hegedül. — Mátray és Heltai ko­mikusok remélhetőleg sok vidám percet fog­nak szerezni a szezon folyamán. Az anya színésznői és komikai szerep­kör, úgy nézzük, igen jó helyen van Her­cegné és Homokai Gabriella kezeiben. Szerdán Molnár Ferencnek újabban világhírűvé lett „A doktor ur“ c. bohózatát újították fel főleg Hercegnek (Puzsér) és Sí­posnak (rendőrfogalmazó) nagyobb dicsősé­gére. Egy epizód-szerepben uj naivánk: Horváth Lenke zálogosította el magát egy sokat ígérő jövőnek. Pénteken került színre „A muzsikus leány“, Buchbinder és Jarno újabb ope­rettje, melynek meséje az lenne, hogy Haydn, a nagy zeneköltő (Vidor), egy kis tehenészleányban (Bállá M.) feltalálja első szerelmének gyümölcsét. Mesének bizony gyengécske ez és az egész librettó nagyon vérszegény alkotás. A darabot tulajdonképpen csak a zenéje menti, ámbár ez is telve „Az erdészleány“ remi- niscenciáival. Az előadás élénk és látványos volt. A címszerepben Bállá Mariska az ő megszo­kott, rabulejtő, semmiből is mindent csináló kedvességével uralkodott a közönség szivén. És meg kell még emlékeznünk Dénes Ellá­ról, aki pompás inegjeienésével és élénk já­tékával művészi énekétől eltekintve is méltó maradt a „noch nie da gewesen kolo- ratura“ névre. A karról és zenekarról szintén jót mond­hatunk az eddigi tapasztalatok alapján. Egy azonnal elfoglalható újonnan épült modern úri lakás kedvező feltételek mel­lett eladó Uj ujcán (Dinnyés-kert). Értekez­hetni a tulajdonossal Szatmáron, Arany János-utca 2. sz. a. Innen-onnan. A múltkoriban egy éjszaka egy köz- rendőr becipelt egy embert a városházára s odavezette a rendőrfogalmazóhoz. — Mit csinált ez az ember? — kér­dezte a fogalmazó. — Énekelt az utcán, — felelte a rendőr — és mikor fülön csíptem, holt ré­szegnek tetette magát. — És honnan tudja, hogy csak tetette magát? — kérdezte a fogalmazó. — Onnan tudom, — mondta a rend­őr — mert mikor be akartam cipelni, rám­szólt, hogy én egy ostoba rendőr vagyok. Ebből tehát az következik, hogy teljes eszé­nél volt. * A kis leány rászól öccsikéjére: — Ne lármázz te! Nem hallod, hogy a mamának vendégei vannak ? A kis fiú: Honnan tudod, ha nem vol­tál benn? A kis leány: Nem voltam benn, de egész idáig hallom, hogy a mama „drága férjem “-nek nevezi a papát. * Egy felvidéki erdőőr a medvék garáz­dálkodásáról igy tett jelentést a főerdész urnák: — A medvék az udvaromba is betör­tek már. A szamaramat széjjelmarcangolták. Igen könnyen rám kerülhet a sor. Kérek megfelelő intézkedést! * Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. : ::

Next

/
Thumbnails
Contents