Északkelet, 1910. november (2. évfolyam, 45–48. szám)
1910-11-20 / 47. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR^NÉMETII FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona, i Negyed évre 1 korona. Fel évre . . 2 korona. \ Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár- Németi (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltéinek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Bizottsági tag választás. Dr. Veréczy Ernő. Még egy hét s a hosszas torzsalkodásnak, az ok nélküli iekisebbités- nek, az alapnélküli támadásnak vége. Lezajlik a küzdelem s beáll a mindennapi csendesség. Így is kell aunak lenni! A küzdelem hevében okszerüleg kiváló gyűlöletnek a küzdelem megszűnte után vissza kell vonulni odújába. Ez egy természetes folyomány, amely elé nem szabad akadályt gördíteni. Nem is akarok akadályt gördíteni, csak a választás küzdelmeiből néhány olyan motívumot kell kiemelnem, mely alkalmas arra, hogy a közügyért ideálisan lelkesedő, a közügyekhez értő egyéneknek kedvét vegye a köz ügyeiben való közreműködéstől s átadják a működési teret olyanoknak, akik a bizottsági tagságot egyéni, önző érdekeik legyezge- tésére keresik, amely körülménynek aztán maga a közérdek adja meg az árát! Szerintem egy városnak élete távol áll minden politikától, minden családi,, egyéni érdektől. Egy város életében csak egy irányitó elvnek kel! és szabad lenni s ez a város érdeke. A varos .érdeke az, hogy minden olyan tényezővel, amely a maga ható erejével a város nagygyá tevéséhez, a város fejlődéséhez hozzájárulhat, keresni kell a jó irányt s minden olyan irányt amely a feliődés elé akadályt akar gördíteni, le kell törni. A politikától való függetlenség aztán vonja maga után azt az okAz elégtétel. Irta : Stomfay Imre. Máté kijött harmadszor is. Ott volt sötét estig. Az asszony a kapuig kisérte. De még eddig egyszer se említette urának, hogy vendége volt. Mikor ezt is megmondották neki, egy kicsit sétált fel és alá a havas országúton, azután nyugodtan ment be. Barátságos szépen szólott a feleségéhez: — Mi újság lelkem ? — £emmi kedvesem. Ma korábban jöttél haza. Mi történt veled? — Összevesztem a kompániával. Semmi egyéb. Asszony megcirógatja. A férj mosolyogva mondja nejének: — Tudod mit, . . . lelkem? Vágass le öt csirkét, egy szép kövér ludat, csináltass ma fényes vacsorát. Te nagyon szereted a kirántott libamájat... — Lesz valaki vacsorán ? — Csak mi ketten . .. — Hát. . ? — Ma ilyen ándungom van. — Az asszony furcsálja egy kicsit a dolgot, de nem meri tovább faggatni. Megrendeli a vacsorát, az ura kedve szerint. Együtt vacsoráznak, az asszonynak nem izük a falat. Péró kínálja erősen, mintha vendég volna. — Péró, te különös vagy ma este, rettegek tőled. — Ne félj semmit, csak egyél, igyál, mintha lakodalmad volna. Azután csak feküdj le nyugodtan. Rettenetes volt éjszakája. Másnap már kora reggel négy szekér szerű következményt, hogy azért, mert valaki más pártárnyalathoz tartozik, ha annak tevékenységére máskülönben a város szempontjából szükség van, nem szabad megakadályozni az érvényesülését a város érdekéből, viszont le kell törni minden olyan családi érdekcsoport befolyását, érvényesülését, amelynek nincs más célja, mint a hiúság legyezgetése. Nézzük mi történik a mostani választásnál. Összeállnak néhányan s jelölteket állítanak. Megindul a házalás, a kapacitálás, jönnek a kortesfogások, a tisztes, arra érdemes emberek lerántása, lekicsinylése azért, hogy az ők kevésbé érdemes jelöltjük kiemelkedjék. Évtizedek óta a város életében résztvevő, azt irányitó embereket kiáll a széles udvaron, rakják fel rá a bútort, a cifra szőnyeget, a sok selyem függönyt, térítőt. Az asszony rémülten áll meg az ajtóban. — Mi ez, Péró? — Csak annyi asszony, hogy oda a becsület, hát küldelek vissza az anyádnak. A nő sir, könyörög, mind hiába. Belátja, hogy ezt a hideg közönyt nem tudja megtörni, már a csörgős szánkó is ott áll az ajtó előtt. A cselédség könnyes szemmel nézi. Vájjon melyiket sajnálják? — Csak Péró áll a fal mellett hideg arccal, közömbösen, majd oda lép a lovakhoz, motyog hozzájuk valamit, megveregeti nyakukat, megsimogatja. Az asszony odamegy hozzá, el akar búcsúzni, a férj nem ellenkezik. Klánicza László polgári, katona és orthopäd cipészmester modern cipész-műhelyében Szatmár, Kinizsi-utca 32. a legszolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek úgy francia valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopadj) Fájós lábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl
