Északkelet, 1910. november (2. évfolyam, 45–48. szám)

1910-11-06 / 45. szám

vfi r ■ v r | r polgári, katona és orthopäd cipészKlanicza László

szolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek

ugy»francia valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopäd) Fájós lábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl.

Előfizetési árak:

Egész évre 4 korona, i Negyed évre 1 korona.

Fél évre . . 2 korona. | Egy szám ára: 10 fillér.

Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, SzatmárNémeti (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284.

Szerkesztőség : Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173.

Választások előtt.

Dr. Veréczy Ernő.

Szatmárnémeti szab. kir. város közönsége bizottsági tagok választása előtt áll. Mint ilyen alkalommal már általánosan szokás, foglalkoznunk kell az egyes kerületek sérelmeivel, ügyesbajos dolgaival, hogy bár lakónikus rövidséggel, de mégis kimutathassuk azt a kört, azt a teret, amelyen a megválasztandó bizottsági tagoknak működni kell akkor, ha megbízóik érdekeit igazán képviselni akarják.

Ez alkalommal a II. kerület sérelmeit és jogos kívánságait soroljuk fel azért, mert a Il-ik kerülethez tarFelelös szerkesztő : Dr. V E R E C Z Y ERNŐ.

Társszerkesztők:

Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF.

Laptulajdonos és kiadó:

az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“.

tozók a Szatmárhegy és külterület, az anyavárosnak igazán indokolatlanul elhanyagolt két mostoha gyermeke.

Ha igaz az, hogy akik egyenlő kötelezette .igét viselnek, azokat egyenlő jog is illnti meg, akkor ezen általá-; nos szabály aló! erkölcsi testületnél kivételnek nem lenne szabad lenni. Tekintettel azonban azon szintén általános szabályra, hogy a városok élete épen olyan fejlődésen megy keresztül, mint az emberi élet, természetes dolog az, hogy a külső részek, mint későbben keletkezett s a civiíis- tába bevont területek nem lehetnek a fejlődés ama fokán, mint a már korábban is meglevő részek, viszont

..................................................................................................................M ■ ....................................Ili ■IHM« I IIIBI ■IUlflé

Me

gjelenik minden vasárnap, j Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek.

Nyilttér sora 20 fillér.

j Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába j (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők.

azonban nem szabad elvonni ezen későbben keletkezett és városhoz csatolt területtől ama eszközöket, amelyek egyenesen alapját képezik a fejlődésnek.

Hogy állunk már most a Szat- márhegynéi? Évek óta nem kérnek egyebet, mint azt, hogy köveztessék ki a templomukhoz vezető ut, hogy rossz időben is elmehessenek az Isten házába. E kívánság olyan csekély és olyan méltányos, hogy akkor, amidőn épen olyan terheket viselnek, mint mi, ez a kérelem azonnal teljesítendő lenne. Minden sürgetés dacára ez a kérelem még ma is csak az Ígéretnél áll.

A tanár ur.

Irta: BERKI GÉZA.

A fiatal ambiciózus tanár unottan ült katedrájánál. Kelletlenül babrált irónjával s ideges nyugtalansággal nézett körül. Kinézett a hatalmas épület szárnyas ablakán. Tekintete elkalandozott a kis város nyüzsgő forgatagában. Vasárnap volt s ilyenkor minden olyan mozgékony, olyan eleven. A nap átszüré sugarait a tanterem ablakain. A levegőben szállingózó porszemek milliárdjai pedig vígan úszkáltak a napsugarakban.

De a tanár ur mindezt nem vette észre. Ma nem érdekelte a vásár zaja, ma nem vizsgálta búvárkodó szemmel a vásári sáfárok életét. Ma nem ejtette lelkét kellemes zsibongásba a napsugarak kacér hullámzása, a porszemek ártatlan játéka. Ma határozottan ideges volt és türelmetlen.

Fiatalon került e meglehetősen szép és kényelmet nyújtó állásba. Nem a protekció juttatta a tanári székbe, hanem az esze, az ambíciója. Nem volt mulatni, élv- hajászni vágyó, sőt inkább komoly s magába zárkózott természetű. Akik az utcáról ismerték, talán ellenszenvesnek találták, bár beszéde, modora megnyerő volt.

Dacára harminc évének, még eddig nem volt szerelmes. El volt foglalva hivatásával s eddig nem jutott eszébe a szerelem. Már, már azt hitte, hogy őt el fogja kerülni ez a betegség.

A katedrán ülve, idegesen dobol ujjaival az asztalon. Nem érdekli, ami körötte történik. Nem veszi észre a növendékek hangos viselkedését, a pajkosabbak hancúrozásait. Őt most egészen más foglalkoztatja. Egy szőke fej, egy bóbitás kalap, no meg egy könnyen suhogó lenge ruhadarab.

Igen, őt a komoly, törekvő tanárt most nem érdeklik a nyelvragozások, meg a különböző igenevek. Őt most jobban érdekli két szem kacér villanása, egy piros ajak beszédes hahotája.

Ő most arra a kis rövidszoknyás, hal- ványarcu leányra gondol, akit naponként nyomon követett a sötét sikátorokban. Aki előle mindig menekült. De akivel Ö mégis megismerkedett.

Mikor a leány az üzletből jött haza felé, Ö, mint rendesen, ott várta egy sarkon. Oda támaszkodott egy villanylámpához s türelmesen várta a leány bóbitás kalapját, lenge ruháját, szive hevesebben dobogott.

Mindig elhatározta magában, hogy most