Északkelet, 1910. október (2. évfolyam, 40–44. szám)
1910-10-16 / 42. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. talán még titkos segítsége is. De bizonyosak lehetünk abban is, hogy a dunamenti királyságnak hasonló átalakulása még akkor se mehetne végbe, ha olyan hatalmas republikánus-párt volna is hazánkban, amilyen nincsen. Nem fujunk tehát harci riadót, nem megyünk éji bogár módjára a falnak, de viszont nem tehetjük azt sem, hogy a nagy eseményből magunkra nézve ne vonjunk le némely tanulságokat. Az első tanulság az, hogy a nép, az istenadta nép türelmének is meg van a határa; a második pedig az, hogy a királyi trónt, a nemzetközi diplomácia külső kapcsaitól eltekintve, belső erő gyanánt nem annyira a népek lelkesedése, mint inkább a népeknek türelme tartja már fent. Ha a külső kapcsok elszakadnak s a belső türelem húrja is elpattan, az „Isten kegyelme“ bizony édeskeveset használ. És jöhet olyan elkeseredés, amely sutba dobva minden ésszerűséget, fittyet hányva minden nemzetközi politikának, újra megteremti a portugál október 5-ikét És hiába következik reá egy magyar okt. 6-ika; külső erők hiában állítják újra fel az összeroskadt trónt. Levegőben lóg az mindaddig, amig nem a nép szeretete, lelkesedése, megértése tömörül alá szilárd belső támaszként. daktiloszkóp-szoba, a rabgyüjtő helyiség, az ügyészség néhány helyisége, a Tigris szobája, a szobaasszony barátja, a portás családja, a portás keresztleánya és ennek vőlegénye, a cupringer hálótársa és ennek menyasszonya, két pincér, aki a selyemfiut csütörtökön éjjel kidobta egy csikágói kávéházból, a kávéházi kaszirnő, akit a selyem- fiú megcsókolt és egy törzsvendég, akit a kaszirnő csókolt meg, a motozóasszony és a gyerekei, a kisdedóvó, ahová a gyermekei járnak stb. Tizennyolc fertőtlenítő kocsi járta be a várost estétől reggelig, amig végzett a sok munkával. Este javában folyt a tanácskozás ebben az ügyben a főkapitáoyságon, amikor a rendőrorvos a homlokára ütött. — Hopp! — kiáltott föl. — Mi az? — A legfontosabbat kifelejtettük. — Ki az? Vagyis a népek sorsát intéző hatalmasságok botorul cselekesznek akkor, mikor a nép türelmét mind erősebb próbára teszik. Mikor a teherviselő képesség és nemzeti jólét rovására dinasztikus, vagy pláne idegen hatalmi érdekekért milliót millióra áldoznak. A nemzeti türelem húrját legbiztosabban az anyagi túlterhelés pattantja el, a nemzeti vágyak következetes visszautasításával kapcsolatban. Nagyon rövid látó, nagyon rossz politika az ilyen! Az önmagát ismétlő világtörténelem tanunk rá, hogy nagyon rossz politika. Régi igazságok már ezek s ma már a portugál forradalom sem aktuális. De önkéntelenül eszünkbe jutnak, amikor olvassuk a delegációs költség- vetés újabb és újabb hadügyi terheit; amikor halljuk a biztatást, hogy: lesz ez még nagyobb is! És amikor olvassuk és halljuk majdnem minden nemzeti vágy rideg visszautasítását... Egy nemzettől mindig és újra csak áldozatokat követelni: a világ- történelem tanunk reá, hogy nagyon rossz politika ez !... EGYHÁZ és ISKOLA. A szatmári papválasztás ma d. e. 11 órakor istentisztelet után kezdődik. — Hát az az úriember, akit meglopott a leány a Tigrisben. A hibát hamarosan helyrehozták. Fertőtlenítő kocsi gördült a kikapós férj háza elé. Az ur, a felesége és három gyermeke már akkor békésen aludt. Ide megint diszkrét pontokat kellene tenni, hogy elleplezzük vele azt a ciklon- szerű vihart, amely a fertőtlenítők és a család tagjai közt lejátszódott. Minden kiderült s válóperrel való fenyegetéssel vonult vissza gyermekei szobájába a családanya. Természetesen újra megindult a nyomozás és fertőtlenítésre kerültek a következők : a férj hivatalbeli társai és szobája, az asszony nénje, a házitanitó, négy szomszéd, akik egész nap az asszonynál pletykáztak, a szomszédasszonyok családja, a házitanitó barátnője és kvártélyosasszonya, a két cseléd, egy bakakáplár és egy tüzér, egy szövetkezeti igazgató, akivel a férj aznap köl- csönügyben tárgyalt stb. stb. Papválasztás Szatmárudvari- ban. Szatmárudvariban f. hó 9.-én Koppermann Gyula hodászi ref. h. lelkészt, a „Protestáns Naptárkiadó Szövetség“ egyik vezető tagját s a kolozsvári tudomány-egyetemen a történelem-földrajz bölcsészeti szakból végzett tanárjelöltet, a ref. egyház egyhangú lelkesedéssel megválasztotta. Beköszöntőjét f. hó 30.-án tartja meg. Papválasztás. A vámfalui ref. egyház Kolos Vince öcsödi káplán- tanitót választotta meg a megüresedett papi állásra. Innen-onnan. Még a régebbi világban történt. Valamelyik bajos atyafi nagyon fontos ügyét fe- lebbezte meg a kúriához. Két esztendőn át várta türelmetlenül az elintézést, de csak nem akartak abban dönteni. Végre beleunván a hosszas várakozásba, feltisztelgett személyesen a kui iához és nagy alázattal kérte az egyik ügyvezető bírót, hogy ejtsék már sorját az ő felebbezésének, mert az ő egész existenciája ennek a dolognak a fordulásától függ. A biró utánna nézett a kérdéses ügydarabnak s konstatálta az atyafi előtt, hogy az Ő ügyirata az elintézésre váró aktahalmaz legalján hever s a törvényes rendnek meg felelően legutoljára kerül rá a sor. A mi emberünk erős instálásra vette a dolgot, kérte, hogy tegyenek most az egyszer kivételt, tárgyalják le először az ő ügyét, mert igy talán meg se éri életben a dolog kimenetelét. — Nem lehet, barátom, — viszonzá a biró. A sorrendet be kell tartanunk. Ami törvény törvény. Az alól nincs kivétel. Lám a Krisztus se volt kivétel, pedig Isten fia volt. Kimondották rá a szentenciát s meg kellett halnia. Az atyafi komoran nézett maga elé. Megvakarta a füle tövét és rövid gondolkozás után csak ennyit mondott: — Bizony, ha Krisztus megfellebbezte volna az ügyét a Kúriához, még ma is váltig élne. * Lajoska későn talált iskolába menni. A kedélyes tanító nem állja meg, hogy rá ne ijjesszen: — Már én barátom nem segíthetek rajtad, be leszel zárva. — Tessék most az egyszer megbocsátani ! — könyörög elpityeredve az elkésett nebuló. — No eredj csak helyedre, — biztatja jóakaratulag a tanító, — majd meggondolom a dolgot. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék" cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pöWrtHve. :::
