Északkelet, 1910. augusztus (2. évfolyam, 32–35. szám)
1910-08-14 / 33. szám
II. évfolyam. 33-ik szám. Szatmárnémeti, 1910. augusztus 14. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMET1I FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona, j Negyed évre 1 korona. Fel évre . . 2 korona, j Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár- Németi (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Sz ügyvédjelöltei! mozgalmához. — Dr. Veréczy Ernő. — Az igazságügyminiszternek az ügyvédi pályára való özönlést, a túltermelést megakadályozni akaró javaslatával szemben egy táborba gyűltek az ügyvédjelöltek s gyűléseken memorandum, felirat alakjában teszik meg észrevételeiket a javaslat ellen. A javaslat elleni érvek meglehetős komolysággal gyűjtettek össze, de mint alább alkalmam lesz kimutatni, a javaslat ellenzők két irányban óriási tévedésben vannak! Mindenek előtt óriási tévedésben vannak akkor, midőn a javaslatot olyannak tekintik, amely őket nem véFelelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó : az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA«. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. deni, hanem támadni akarja, olyannak tekintik, amely az ők létkérdését alapjában támadja meg. Mi ugyanis ezen javaslat célja? Az, hogy az ügyvédi pályán a túltermelést megakadályozza. Ma már tudvalevőleg olyan nagy a túltermelés az ügyvédi pályán, hogy ha továbbra is igy özönlenek az ügyvédi pályára a megélhetés biztos reménye nélkül, idővel megérnénk azt, hogy több ügy védő lenne, mint ügy, amelyet védeni kellene! Ha ma nézzük az ügyvédi pályán működőket s látjuk azt a meg nem engedhető torzsalkodást, versengést, kliens hajszolást, önkénytelenül előtérbe tolul az a kérdés, hogy mi lesz ennek a vége ? Ha pedig figyelemmel kisérjük a | majdnem naponkénti ügyvédi bűntetteket, nemde jogosan felmerül az a kérdés, hogy a már igy is teljesen lejárt ügyvédi pályának mi lesz a végső határa? Ma már épen a túltermelés folytán ott vagyunk, hogy az ügyvéd, tisztelet a kivételeknek, minden csaknem ügyvéd! Ma már a létfentartás kényszerítő hatása alatt, a megélhetés miatt az ügyvéd minden, csak az ügyvédi hivatás körébe nem tartozó dolgokkal kénytelen foglalkozni s mindez azért, mert gomba módra szaporodik az ügyvéd s igy ma már úgy áll a dolog, hogy tisztán csak ügyvédi funktióból megélni alig-alig lehet. Ha már most nem keresünk valami kerékkötőt, a helyzet még tarthatatlanabb 200 korona. Nagy jó Urak! ide figyeljetek. Mondani fogok nektek valamit. Bocsánatot, ha talán szavaim Épen szivén találnak valakit . . . ! Nyissátok ki nagyságos fületek, S hallgassátok meg jól minden szavam; Hiszen beszélni talán veletek. A féregnek is néha joga van . . . ? ! Volt egy nagy ur, olyan mint ti vagytok. Az is, — mint ti — palotában lakott. Bőségben élt s undorral hallgatá, Ha küszöbén a Lázár jajgatott. Szolgák! űzzétek el! mit jajgat itt ? Szegény Lázár remegve fut tova ... Boldogtalan! — igy feddik társai, Halj meg inkább, többször ne menj oda ! Hiszen a kő hamarabb megindul, Mint az az emberképü szörnyeteg ... Szól a Lázár: ha én szólok véle, Megindul tán? megpróbálom, megyek! „Nagyságos ur! a Lázár térdre hull, Öt gyermekkel egy hete éhezem; Hideg a tél s szobánk még hidegebb, Óh könyörülj! óh tégy jól én velem !“ Óh könyörülj! hiszen szolgád vagyok, Becsülettel dolgozom béremért; Nagyságos ur! hű szolgád esdekel, Óh hallgass meg! segíts az Istenért! Az ur szemében fényes köny rezeg, „Na jó, fiam! csak jöjj el majd megint“ A Lázár hisz s mikor kezet csókol Örül... s már nem érzi a szörnyű ként. A Lázár hisz és vár és tűr. .. remél, Az igát húzza még egy hónapig; Szobájából egyenként hordja el Zálogházba utolsó rongyait. Hajh! de végre nincs már mit vigyen el, Napok óta nincs a háznál kenyér; S a gyermekek a láztól gyötörve, Álmában is mind-mind kenyeret kér. — Aludj kicsi fiam ! szól az apa. És az anya altató dalt dalol ... A mig itt közöttük a nyomor sikolt, A zene szól nagyvigan valahol... — Feleségem ! megszólal most a férj, Eredj... próbálj... szemébe gyűl a köny; A hű nő megy, nem sejtve semmit sem, S nem hallja, hogy suttog a férj: köszönj... Fut az anya a néma éjszakán, Bár szivében már a remény kevés... Fordulj vissza szegény boldogtalan! Hah, már késő... jaj, már villant a kés ...! FISCHER ANTAL női divatáruházában, Szatmár, a „PANNÓNIA“ mellett hatóságilag engedélyezett végeladás. az összes raktáron levő divatáruk ipns~ mélyen leszállított árban ámsíttatnah el.
