Északkelet, 1910. július (2. évfolyam, 27–31. szám)
1910-07-24 / 30. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET ‘ Szatmárnémeti, 1910. lemosásához, ha pedig leül, a ruháját szapulóba kell tenni. E mellett a mi kis kedvesünk demokratikus s a szociálista eszméket istápolja. A második osztályban egyszerűen urat, cigányt, napszámost összetuszkolnak, miért ne, hiszen egyenlők vagyunk. Azt csak nem kívánhatja senki sem, hogy drága pénzéért a sátoros cigánytól elkülönítve utazhassák a hegyre családjához. No aztán jön az utazás; nagy nehezen felkapaszkodunk a vonatra, ahol rendesen nincsen hely és sok taszigálás után végre is megérkezünk a gőzfürészre. Jön a parancs, tessék átszállani, mert ez vagy az a kupé nem meg tovább. Nagy sürgés, forgás, földindulás, de megtörténik ez is. Ekkor jön az etetés, itatás, egy fél óráig tolatás stb. úgy, hogy már régen a hegyen kellene lenni s még mindig szomjas a motor. Nagy nehezen elindulunk, mászunk lassan, majd neki rugaszkodunk, itt-ott megállunk s végre megérkezünk, — ugy-e mindenki azt hinné, a Szatmárhegyre, dehogy, a Csonkásra. Itt ismét állunk egy fél órát, mert hiszen itt jó viz van, tehát a motornak itt is ontani kell a szomját. Megtörténik ez is. Megyünk tovább, de csak úgy ha lehet. Eljutunk az emelkedéshez. Itt válik aztán el a test a lélektől. Megtörténik igen sokszor az is, hogy tengelytörés, vagy eső, vagy pedig jó idő miatt megállunk s egy lépést sem teszünk sem előre, sem hátra. Szedi mindenki a batyuját, pulyáját; ha már kirándulás, hát legyen kirándulás s gyalogoljunk fel a hegyre. Mikor aztán felérkezünk, azt hiszik, vége a kálvária járásnak? Dehogy hiszen vissza is kell jönni, feltéve természetesen, hogy kapunk helyet, mert hiszen rendesen annál a vonatnál van sok kocsi, ahol nincs utas s ott ahol van utas, ott nincs kocsi 1 De mondjuk, hogy egy órával hamarabb érkeztünk meg az indulás előtt az állomásra s feljutunk a vasútra. Ember ember hátán, aki kézén tud állani az kézén áll, aki jó tornász a pák helyére ugrik fel és talán ott a legkényelmesebben érezheti magát. Jövünk aztán hazafelé. A gőzfü- résznél megállunk ismét és halljuk a parancsot: tessék kiszállni, átszállni, felszállni, elszállni, mert ez a kupé nem megy tovább. Át akarunk szálla- ni, de nincs hová. Ki tehet rólla, a vasút az nem. Mikőze neki ahoz, van-e hely, vagy nincs; fő a pénz, ha azt megkapta, hozzon az utas kötelet s vagy kösse magát a vasúthoz, vagy kösse fel magát, ha jobban esik. De végre mégis csak hazaérünk. Azt hiszik, vége most már a tortúrának? Dehogy, akkor vesszük észre, hogy egy-két helyen ki van égve, egy két helyen petróleummal, zsírral van leöntve a ruhánk. Hát nem kedves a mi kis kedvesünk? Ha van valami kedvesebb, hát álljon elő, de mégse álljon, mert ütünk! Finita... Igazán semmi érdekes nincs a politikai világban. A nagy ürességben legfeljebb az megy esemény számba, hogy a julius 7-től tartó felirati vita egy egészséges szavazással pénteken, 22-én, véget ért. A kis mungók tehát szerencsésen túlestek a keresztelőn, az első szavazás nagy fontosságú mozzanatán. Volt már alkalmuk élvezni azt a kéjt, amit egy hatalmas, jól szervezett, szinte katonásan fegyelmezett többség egységes megnyilatkozása, egy pompásan összevásárolt és berendezett bábszínház összjátéka a szereplőkben ébreszt. Mungóék tényleg ki is élvezték ezt a mámoros helyzetet, miközben gyönyörüket csak fokozta annak tudata, hogy ők mégse bábok; mivelhogy az igazi bábok élettelen gép létükre mit sem éreznek az ügyes rendezőnek köszönhető sikerült összjáték öröméből. Egy némelyik fiatal mungó nem kevésbé örült annak is, hogy a lám- palázasan leadott „igen“ szavazattal szerencsésen tul-esett a „szűzbeszéd“ édes izgalmain. — Bizony igen-igen megeshetik, hogy egész képviselősége alatt sem fog többször és másként szerepelni. Fődolog azonban, hogy végre elkészült az az angolkóros valami, amit „Feliratának neveznek s ami a nagy kormánypárt legsikerültebb, de igen szomorú tükörképe. Igazi torzkép. Láttára a hatalmas kormánypárti tábor matikai iskolává; vagyonának nagy részét elkobozta, a városnak megtiltotta, hogy anyagi támogatásban részesítse. — 1754-től 1799-ig tartott e szomorú állapot. Az egyház e szomorú időszak alatt is állandóan küzdött egyfelől azért, hogy a felettes politikai hatóságok a város patronatusát ismerjék el, másfelől pedig igyekezett az intézetet magasabb fokra emelni. Az osztályok számát anyagi erejéhez mérten emelte s már 1788-ban négy osztályt találunk, 1795-től pedig 1852-ig a tegtöbb évben az osztályok száma hét. Részesült is e miatt a contiotorium elég dorgálásban a helytartó tanács részéről. — S csak akkor lett nyu- godtabb élete intézetünknek, amikor 1805-ben I. Ferencz az egyházkerületnek, a mi egyházunknak s kölönösen a városi tanácsnak többször megújított kérelmére — a viszonosság elve alapján — megadja a városnak a mi egyházunkat illetőleg is a patronatusi jogot s elrendeli, hogy a ref. egyház és iskola hivatalnokai is a városi közpénztárból nyerjék fizetésüket. 1805-től 1852-ig ismét áldó napfény árad iskolánkra. Az anyagi lét biztosíttatok. — Uj hajlék építéséhez fognak s bár az építés nagy nehézségekkel járt, 1822-ben a Kazinczy és Rákóczi utczák sarkán elkészült az egy emeletes ház, mely 1890-ig szolgált ez iskolának helyiségéül. 1805-től 1852-ig zavartalanul folyt az iskola, mint 6 osztályú gimnázium, élete. De a mikor 1852-ben megjelent az Organisations Entwurf czimü rendelet, ismét összetornyosultak feje felett a viharos felhők s ismét megsemmisülés szélén állott a már virágzónak indult 6 osztályn gimnázium. Az 1. Ferencz király bölcs elhatározása és rendelete iskolánkat oda juttatta, hogy már-már eléri ismét a főgimnáziumi rangot; az Organisations Entwurf megjelenése pedig a benne kifejezett kívánalmakkal lefokozza iskolánkat 4 osztályúvá és igy is 7 éven át (1852—1759.) csak mint magán gimnázium szerepel. — Az iskola anyagi ereje nem engedte, hogy tanárait az Entwurf követelései szerint fizesse s kénytelen volt a két felső osztályt szét- bocsátani. — S miután a pártfogóság szervezte ez iskolát az új rendelet szerint, folyamodott a nyilvánossági jogért. — 7 év telt el, mig a nyilvánossági jogot megnyerte 1859-ben a következő feltételek mellett: bevétetik az állami tanterv; elfogadtatnak az állami intézetekben használt tankönyvek; a tanítók csak sup- plenseknek tekintetnek mindaddig, mig tanári jogosítványt nem szereznek; Bartók Gábor tanár igazgatónak elismertetik. E szigorú feltételek elfogadásáért magára vonta a pártfogó- ség úgy az egyházkerület, mint a közvélemény neheztelését. — Az egyházkerület még bizottságot is küldött ki a körülmények megvizsgálására. (Folyt, köv.) Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék" cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
