Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)
1910-05-22 / 21. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMETH FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona, j Egy szám ára: 10 fillér. Szerkesztőség: Petőfi-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Kiadóhivatal: Kazinczy-utca 18. (Zárdával szemben) Felelős szerkesztő: Dr. VEHÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: BARTHA JÓZSEF. Dr. ÜLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába I (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Politikai erkölcsök. — Dr. Veréczy Ernő. — A napokban alkalmam volt Szi- lágysomlyón Ugrón Gáborral városunk hajdani képviselőjével találkozni. Találkozásunk kapcsán elbeszélgettünk az actuális és országos, politikai és gazdasági kérdésekről s közben eszem- j be jutott Ugrón Gábornak egy régi mondása, amelyre még olyan sokan emlékezünk vissza t. i. hogy „romlott értelmiséggel, gyenge néppel nem lehet a független AAagyarországot megalkotni.“ Ez a mondás általánosságban erős, mert hiszen általánosságban azt mondani az értelmiségről, hogy romlott nem lehet: a magyar népről azt állítani általánosságban, hogy gyenge, lekicsinylése a magyar nemzetnek, de ha önmagunknak kérdéseket teszünk fel s arra mi magunk őszinte feleletet adunk, azt is meg keli állapítanunk, hogy Ugrón Gábornak részben igaza van. Tegyünk fel néhány kérnést: Nem romlott-e az az értelmiség, akinek teljesen mindegy, akárki van kormányon, akinek az a fő, hogy kormány legyen, hogy legyen ki előtt hasra vágódni és dicshimnuszt zengeni? Ugy-e hogy romlott? Nem romlott-e az az értelmiség, kinek elve nincs, fő a húsos fazék, kavarja azt Kossuth, Wekerle, Tisza, vagy Héderváry az mindegy, fő az, hogy ha már nem csurran, legalább cseppenjen vaiami? Ugy-e, hogy romlott? Nem romlott-e az az értelmiség, aki szabadságot kiabál s a mellett I minden elképzelhető eszközt felhasznál a szabad-vélemény letörésére? Ugye, hogy romlott?! Nem romlott-e az az értelmiség, aki szavazatának ide, oda való adását pressióval, állásával stb. indokolja meg! Hiszen aki kötelességét pontosan végzi, nem kell félnie a pressiótól, hiszen még azért mert valaki függetlenségi párti, ha dolgát elvégzi, senkit fel nem akasztottak! Hatása csak azért van a pressiónak, mert a reszketek attól félnek, hogy egy esetleges fegyelmi kapcsán olyan dolgok fognak kisülni, a- melyek a függetlenségi pártállás nélkül is élégségesek lesznek, az általa viselt állás elvesztéséhez? Ugy-e, hogy az ilyen értelmiség romlott? Vetélytársak. ii. Irta: Berki Géza. A virágokkal futtatott terraszon ketten ülnek. Olga, egy alig tizennyolc éves, ábrándos, kékszemü, barna hajfürtü leány és a második tavaszát élő huszonnyolc éves Margit, — aki alig féléve vált el a férjétől, egy öreg nábobtól, aki állítólag hűtlenségen érte a szőke, fitos orrú, gőgös asszonyt. Szótlanul ültek egymással szemben. A terraszon lágy tavaszi szellő lengedez, kellemes rózsaillatot árasztva maga körül. A terrasz előtt fiatal rózsahajtások illatoznak. A hold ezüst sugarai kacérkodva tűznek a terraszon ülök arcába, megvilágítván az egyik szomorúan sáppadt, a másik gőgösen hideg márvány arcát. Mindkettőnek a gondolata egy lény körül forog. Olga, a fiatal ártatlan leányok szűzi szendeségével, fiatal tiszta lelke melegével, mig a másik gőgös, hideg büszkeséggel, a kacér asszonyok számitó ravasz, hideg mosolyával gondol a férfira, kiért megküzd ezzel a szerelmétől elvakitott leánynyal . . . S mig az egyik mirtus koszorúval fején, boldogságról álmodozik, a másik orgiákról alkot magának izgató képet. Az egyiknek arcán melegség, halvány pir ömlik el, a másik arcát eltorzítja a bűnös orgiák gondolata. A hold ép e pillanatban bujt ki egy felhő-foszlány mögül s erősen megviiágitotta a leány tűzben égő arcát. — Mi bajod ? kérdi az idősebb. Az arcod tűzben ég. Amaz felocsúdik gondolataiból. De nem válaszol. Talán nem is értette az asszony rosszul palástolt gúnyos megjegyzését. Az asszony gúnyosan folytatja. — Szerelmes vagy picikém ? ... A te bohó gyermek-eszeddel megkedveltél egy férfit, akit most szentnek, tisztának látsz. Bohó vagy kicsikém. — Ne bánts engem Margit — szóit halkan a leány . . . Tudod jól, hogy szerelmem nem a gyermeki szív első fellobba- nása, hanem egy ifjú szív tiszta, szent érzelme, amelyet kigunyolni szívtelenség. — Leckéztetni próbálsz? .... Nem! Idősebb vagy nálam s igy nincs jogom helytelen kifejezéseidért felelősségre vonni. Csak kérni akartalak, hogy válogasd meg a kifejezéseidet akkor, amidőn egy nő legszentebb érzelmeiről beszélsz . . ! — Látod, pedig most kétszeresen megMindennemű nyomtatványodat nagy gonddal, ízléses kivitelben, Segjuíányosa&fe árért készít az „ÉSZiüKELETI HÖlfYVHYOMDB“ Szatmárnémeti, Hazinczy-utca (Zárdával szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“. /
