Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)
1910-05-01 / 18. szám
Szatmárnémeti, 1910. ÉSZAKKELET 3. oldal. emelkedik, leleplezik s a hálátlan tömeg a tegnap még világhírű tudósban csak a csalót látja s hogy a csapás még fájóbb legyen nem a börtön elől kell szöknie, hanem azok elől, kiknek életét ő adta vissza. A darabban egymást követik az izgató jelenetek, amelyekből fokozatosan s a tudás és képesség erejével emelkedik ki az egész darab. Itt-ott s különösen a harmadik felvonásban nagyokat botlik s inkább csak frázisokat hallunk, de az egész dráma felépítése olyan, hogy a sok szép részlet mellett szinte észre sem vesszük azokat a helyeket, hol Földest cserben hagyta inventiója. Az előadás megfelelő volt. Nagyobb sikere Szilágyinak, — ki ugyan szerepét nem tudta jól, Czakó M. és Gömörinek volt. Hétfőn a „A sasfiók“-ot játszották tizedikszer s e szezonban utoljára. A szin - házat zsúfolásig megtöltő közönség zajosan ünnepelte a címszerepben Sipos Zoltánt. Kedden Aitner Ilka bucsufelléptéül Bernsteinnak egyik rabvallató drámája, az „lzráel“ került színre. A búcsú-estén igen szép közönség részesítette meleg óvációban társulatunk távozó tagját, aki pár éves ismeretségünk alatt tiszteletreméltó törekvésével és nem egy sikerült alakításával reá is szolgált a megnyilatkozó szeretetre s elismerésre. Legjobb alakításai közé tartozik természetesen de Crucy hercegnő szerepe is. Fiát, de Crucy herceget Sipos játszotta, tőle épen nem szokatlan művészettel. Gidlieb megjátszásában Vájná jutott ezidén legnagyobb szerepéhez. Ha azt mondjuk róla, hogy „nagy“ volt benne, ezzel tényleg nagyot mondunk ugyan, de nem kritikát. A kritika az, hogy észrevehető alapossággal tanulmányozta nehéz szerepét, egyes jeleneteit sikerült is igen szépen megjátszania, azonban az egész játékán megérzett az ilyen szerephez szükséges gyakorlat hiánya. Éhez járult még egy boszantó külsőség, t. i. hajának és bajuszának tarkasága. Szerdán egyike volt színi szezonunk legmelegebb estéinek. Somogyi Károly jutalomjátéka gyanánt ekkor került színpadra az ünnepeknek és Dénes Sándornak egyenesen ez alkalomra irt színházi reviije: „A Bazilo- vics cég.“ A társszerzők e revüben igen j ügyes ötletességgei Bazilovics Bazil herceg j házasságközvetitő irodája révén kaleidosz-I koppá tömörítették az elmúlt szezon legsi- j kerültebb alakjait és jeleneteit. Tréfa, móka, humor csak úgy ömlik e bolondságból, melyet speciális szatmári bohémek a speciális szatmári közönség számára és speciálisan az elmúlt színi szezonról Írtak. Ez a revü az 1909—910. évi színi évad sikerült epilógusa, valóságos nevetőfejfája. Járt is érte babér, taps, harsogó nevetés szerzőknek, szereplőknsk egyaránt. A szereplőkről szólva, teljesen elég, ha neveiket és szerepeiket említjük fel. Tehát Bazilovics : Somogyi, Juliéit : Bállá, Baissard festő: Roos, Kokozow grófnő : Szelényi (mindannyian „Luxemburg grófjá“-ból), Gibbsen: Herczeg és egy leánya: Dunai Rózsi („A bálkirálynő“-ből),j Benjamin : (Wirth Sári (A kis cukrosából), Keoner Ilona: Markovics Margit („Ataifun“- ból), a gonosz mostoha Markovicsné (János vitéz “-bői), Liliom: ifj. Baghy, Róth és Barna urak: Molnár és Vájná („A hivatalnok urak“ hasonnevű szereplőinek fiai). Végül megemlitjük, hogy az előadást Kaczér Ignácz prológja előzte meg, melyet rikkancsnak maszkírozva Czakó Mici mondott el igen kedvesen. Csütörtökön Bállá Mariskát halmozta el a közönség ajándékkal, meleg szereteté- nek beszédes jeleivel „Tiszturak a zárdában“ búcsú fellépte alkalmából. Kiviile Nárcisz szerepében Baricsnak volt igen jó estéje. Dénes Ella, Lugossy, Gömöri, Herczeg és Burányi zárják a nyertesek névsorát. Pénteken volt az utolsó előadás s az „Iglói diákok“ sikeres előadásban Baliának, Baricsnak s ifj. Baghynak volt jelentősebb sikere. A VÁROS. Tanácsi hírek. Az Irsik-féle lelencház igazgatósága az intézet Attilla-utcai telkén templomot és émeletes házat kíván építtetni. A városi tanács Pemp Antal prelátus kanonoknak az erre vonatkozó építési engedélyt megadta. A Fehérház telkén építendő bérpalota tervezésére nézve Földes és Scheiber épitémint macska az egérrel s gúnyolódik érzelmeimmel, bár jól tudja, hogy azok komolyak. Minduntalan érezteti velem fölényét.. .. De nem erről van szó. Maga eljött hozzám, előbb azonban körülsáncolta magát becsületszavakkal s ígéretekkel, mint az orfeumi „hozzáférhetetlen nő“. Aztán adja a nagylelkűt. Szemembe vágja, hogy értem félre lépett. — Kedves Sándor, ne olyan tragikusan, az Istenért. Úgy beszél, úgy néz ki, mint a kis városok színházi hős szerelmesei, akik a hatás kedvéért még a hajukat is felborzolják .. . Látja, ha magát komolyan venném, most venném a kalapomat, s mennék magától. De igy, látja, itt maradok .. . . . . Hallgasson meg. Nem szeretem az uramat s azt hiszem, nem is szerettem soha. Szürke, száraz, mindennapi, hogy úgy mondjam átlag ember. Mellette nem találtam fel azt a boldogságot, a melyről mint bakfis- leány oly sokat álmodoztam. Ha nem lettem volna tisztességes asszony, rég kárpótolhattam volna magam. De nem tettem. Maga, mint az uram kartársa, hogy úgy mondjam barátja, gyakran járt hozzánk s nem tagadom érdekelt. Csak érdekelt. . . Maga is vonzódott hozzám s egy napon arra kért, keressem fel magát a lakásán. Meglepett ez a nagy bátorság, ez az energia, amellyel ezt mondta, — s megtettem. Imponált nekem. . .. Tehettem-e ennél többet ? Nem tullép- tem-e azon határokat, amelyeket a tisztesség vont elém ? És még maga haragszik. Nekem több okom volna a neheztelésre ... Látja — folytatá nevetve, mióta ülök itt s még nem jutott eszébe, hogy felöltőmet lesegitse s nem gondoskodott teáról, bár ezt megigértettem magával. — Igazán bocsásson meg Margit, de fölötte szórakozott vagyok. Itt a teás készlet... Maga, édes Margit, hófehér alabástrom kezeivel segitsen elkészíteni azt. — Na látja ezt már szeretem. Nincs í szebb egy nyugodt férfinál, aki nem veszti eszét, ha egy nőnek selymes haja érinti arcát... így ni. Azonnal készen lesz... Fogja csak ezt a csészét... így . . No látja... Mig igy munkálkodott, a férfi csak bámulta. Hófehér keze, nyaka, halványpiros arca, érzékiségtől duzzadó ajka, karcsú termete oly kívánatossá tette ezt a nőt előtte, hogy elvesztette józan eszét. Fejébe szállt a vér s a tárgyak összefutottak szemei előtt, j Nem látott egyebet, csak annak a nőnek ide, oda hajló lenge alakját, hófehér testét. Szenvedélyesen magához ölelte s megcsókolta. Az asszony nem ellenkezett. Szótlanul megadással tűrte a férfi szenvedélyes csókjait, amelyek kezdtek mindinkább veszedelmesekké válni s — viszonozta azokat. A férfival forgott a világ. A fényes bútorok táncoltak szemei előtt... * Reggel későn kelt a fogalmazó ur s asztalán egy levelet talált. Az inas hozta. Sietve, izgatottan bontotta fel a levelet. Rövid volt. „Sándor! Nem haragszom. Szeretem.! Amióta haza jöttem, érzem, nem élhetek maga nélkül. Eddig csak színleltem a közönyt. Az uram vidéken van. Este várjon ... Margit“. A fogalmazó ur, — aki szemrehányó sorokat várt, — fásultan gyűrte össze a levelet. Perament, kiált arcát megnyomkodta kezéhez s fénytelen szemét magtörölve fásultan, unottan mondá.: „Semmi uj, semmi izgató. Olyan, mint a többi.“ Berki Géza. VÖRÖS GYULA czipész-tnííhelyében Szalmám, Ráhóczi-utcza ti. szám alatt készülnek a legszebb úri- SS női Cipőit, vadász és tiszti csizmák. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a leg- jutányosabb árakért. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. Egy tanuló felvétetik.
