Északkelet, 1910. március (2. évfolyam, 10–13. szám)
1910-03-27 / 13. szám
Szatmárnémeti, 1910 ÉSZAKKELET 3. oldal. közgyűlését ugyanakkor városunkban tartja. E kulturális ünnepély száz meg száz idegent hoz városunkba. Főgimnáziumunk körülbelől 150 vendégre számít, akik már május hónap 17.-én megérkeznek. Ismerve nagy közönségünknek páratlan vendégszeretetét és áldozat- készségét, bizodalommal fordulok az elszállásoló bizottság nevében mindazon tanügybarátokhoz, akik e nagy múltú intézet iránt jóindulattal viseltetnek, tegyék lehetővé, hogy vendégeinket kedves körükben elszállásolhassuk s városunk jó hírét, nevét öregbítsék azzal is, hogy 3—4 napra egy-két vendéget fogadjanak kedves családi körükbe. Az elszállásoló bizottság nevében Szatmár-Németi, 1910. március 26.-án Tankóczi Gyula, bizottsági elnök. A színház. Szombaton Sardou „Váljunk el“ cimü pompás vigjátékát melegítették fel. A darab szellemes .ötletein, jóízű jelenetein igen jól mulatott a közönség. Bizonyságául annak, hogy igen sokszor nemcsak a régi jó idők, hanem a régi jó öregek is jók; sőt jobbak, egészségesebbek akárhány bíazirt és perverz ifju-óriásnál. Így találja ezt még Párizs ultramodern közönsége is; ott meg a napokban volt premiérje Balzac „A házasélet iskolája“ c. vigjátékának, amely kerek 75 évvel ezelőtt Íródott és mégis meleg fogadtatásra talált. A „Váljunk el“ előadás általában a szokott nívón állott. Különös elismeréssel emlékezünk meg Markovics Margitról, kinek Cypriennje legsikerültebb alakításainak egyike. Pártnerei: Baghy (Des prunelles) és Sipos (Adhemár) szintén jók voltak, a többi szereplővel együtt. Vasárnap este „Luxemburg grófja“ 11. előadását inég mindig zsúfolt ház nézte végig. A darab a legutóbbi szereposztásban került színre, a címszerepben Inkével, Bris- sard szerepében Roos Jenövei. Az a körülmény, hogy ma estére szintén „Luxemburg grófja“ van műsoron, mindennél jobban mutatja úgy magának a darabnak, mint az előadásnak kiválóságát. Hétfőn némi csalódással konstatáltuk, hogy a népszerűség aránylag gyorsan búcsút mond. „A varázskeringő“ szokatlanul kis számú közönséget hozott össze. Az előadás is több tekintetben kifogásolható. A szereplők (csekély kivétellel) nagyon is maguknak és a karzatnak kedélyeskedtek. — Nikit egyébként Inke, Francit Bállá Mariska, Heléna hercegnőt Dénes Ella, Joachimot Rónai, Lothárt Somogyi játszotta. Kedden a „Cigánybáró“ főkép Burányinak és Dénes Ellának adott alkalmat arra, hogy elismerésünket újból kiérdemeljék. Szerdán ünnepe volt színházunknak. — Egyik legtehetségesebb közszeretetnek és elismerésnek örvendő tagja tartotta jutalomjátékát. Sipos Zoltán ez, akinek eddigi szereplése után fenttartás nélkül adományozhatjuk a „művész“ címet és jelleget. Ez a fiatalember nemcsak a legkülönbözőbb zsánerű szerepekben adta jelét Istenáldotta tehetségének, hanem páratlan ambíciójává nagyban emelte színházunknak, mint müin- tézetnek színvonalát is. — Gondoljunk csak „A sasfiók“-ra mellyel minden vidéki színpadot felülmúltunk s melynek szinrehozása, egyik legkedvesebb színházi emlékünkké való avatása oroszlánrészben Sipos Zoltán érdeme. „A gyermek“ előadásra egybegyült zsúfolt ház három pálmaággal, ötpecsétes levéllel s más ajándékkal kedveskedett az iinnepeltnek, ki Abonyi Árpád hatásos színmüvében a címszerepet játszotta s annak hol vígjátéki, hol drámai fordulataiban ra- gyogtatta művészetét. Az előadás is igen jó volt. Aranyos bájjal játszott Wiríh Sári s a többi szereplők (Szilágyi, Aitner, Herceg, Gömöri, Inke) szintén derekasan kivették részüket a megérdemelt sikerből. Csütörtökön közepes közönség előtt mutatták be „A sötét pont“ c. német vígjátékot. — A darab, mely vérbeli termék a sajátos ízű német-humornak, meleg fogadtatásra talált. Az előadás is jó volt, dacára a premiérnek és annak, hogy a szereplők ismét különösen fontos személyiséggé tették a — súgót. — A vígjáték váza ez lenne: Von Dünnen báró (Herceg,) aki csupa-gög arisztokrata, megtagadja beleegyezését fia (Sipos) házasságától azért, mert leendő menyének (Gömöri) bátyja (Inke) egy kellemetlen szomszédjának, Brinkmayer kér. tanácsosnak (Rónai) leányát (Csákó M.) jegyzi el. Brinkmayer nemcsak kellemetlen szomszéd, hanem — horribile dictu ! — fia révén egy sziszter leányának az apósa is. — A szerelmes fiatalok nem képesek a báró gőgjét megiörni. De segit a végzet. A nemes báró leánya Amerikában egy néger ügyvédtámadt, hogy valami uj, valami szokatlan gyönyörűségre vágyik. Rég elmúlt tavaszok ötlöttek hirtelen az eszébe és évek óta most először érezte, hogy az életének szürke, fárasztó egyformaságát halálosan megunta. Az exisztenciája kérdésével immár véglegesen leszámolt. Nexusok nélkül, minden alkalmazkodási képesség hijján maga is belátta, hogy biztos álláshoz jutni képtelen. Egyideig riportereskedett egy nagy napilapnál, de csakhamar helyet kellett adnia a segédszerkesztő unokaöccsének. Azután egy kisebb laphoz került és azután nem került sehová. A fél diplomája révén, amit évekkel ezelőtt szerzett a filozófián, még reménye sem lehetett, hogy állást kapjon. Tovább tanulni nem akart, mert biztosra vette, hogy amúgy sem megy semmire. Az újságoknál többé nem is próbálkozott. így valami nagyon szánalmas foglalkozásra adta magát. Újságcikkeket szállított kiapadt tudományu tudósoknak és felkapott társadalom-bölcseknek, akik nem győzték a sok megrendelést naprólnapra kielégíteni és busás jövedelmükből juttattak valamit az állati szorgalommal dolgozó Szabónak. Délutántól késő estig a lapokat bújta, minden betűt elolvasott, ami naponként Budapesten nyomdafestéket látott. Este hazagyalogolt a szánalmas ferencvárosi hónaposszobába és a sok-sok uj eszmét, amit az agya olvasásközben termelt, formás cikkekbe öntötte. Többnyire kora reggelig dolgozott. Ilyenkor jött egy-egy hordár a megrendelőitől és távozásuk után Szabó fáradtan tért nyugvóra. Évek óta folyt ez sorvasztó igavonás. Nap-nap mellett figyelte, hogy lesz naggyá és híressé egy-egy felkapott antitalentum az ő munkája révén és olykor valami furcsa örömet tudott érezni, ha egy eszméje a társadalomban visszhangot keltett. Etikai felháborodásaival réges-régen leszámolt és jóidéig eszébe sem jutott, hogy az életmódján változtatni kellene. Ma azonban valami furcsa érzés ütő- dött gondolataiba, amelyek az első tavaszi szellővel kezdtek szertekalandozni. Valami megnevezhetetlen vágy feszítette a mellét és amikor a kávéház tükörablaka mellé letelepedett, undorodva fordult el a hiriapíömeg- től, amit a pincérfiu szolgálatkészen eléberakott. A körúton a boltok lámpái kezdtek nyiladozni és a sétálók, akiket az első tavaszi nap az utcára csalt, sűrű egymásutánban vonultak el Szabó előtt. Egy kevés irigység támadt benne azok iránt, akiknek a polgári jólét megadja a napi sétaidőt és most még- inkább ostobának találta a maga lázas mun- kábag töltött életét, amely minden célnak és minden vágynak hijjával volt. Amikor már a járókelők tömege kezdett ritkulni, hirtelen egy arc tűnt a szemébe a ! bámuló Szabónak. Egy bájos asszonyarc, amelyet a friss levegő rózsásra csípett és ! amelyet bodros szőke hajával, pici csókos szájával a Murilló butácska angyalaira emlékeztette. Úgy érezte, hogy sohasem állott még ilyen ellenállhatatlan báj hatása alatt és VÖRÖS BVULil oapész-raielptai Szalmáim Rófei-iitaa 11. szám alatt készülnek a legszebb E1PÍ- B$ IIÖ! CipÉ, UűdÓSZ BS tiszti ESSZflJáli. — Oríopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a leyjufányosabb áraiért. — javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. Egy tanuló felvétetik.
