Északkelet, 1910. március (2. évfolyam, 10–13. szám)
1910-03-27 / 13. szám
2. oldal ÉSZAKKELÉI' Szatmárnémeti, 1910 pasztaiható, a hitetlenek által sem tagadható földi megújhodásokban gyökeredzik ama sirontuli feltámadás bizonyos reménysége. Ám a feltámadás hiténél vizsgált földi élet nem csupán: létei, a testi szervek működése, hanem egy magasabb szellemi, lelki élet. „A lélek, ami megelevenít“ mondja a Jézus. Szá- nandők azok az eltévedt elmék, kik e földön nem látnak mást, mint anyagot, kik az embert csak pornak és sárnak nevezik, kik nem az élet fényes nyomait vizsgálják, hanem csak a rothadást veszik észre. Nézzük az emberi életet kezdettől végig: a bölcsőben ujongva üdvözli a kisdedet a szülei szív s a szeretet repeső szárnyaival fedi be, a sírnál könyezik a hála s világit az emlékezet; nézzük az embert a magános és nyilvános életben, családi és világi összeköttetéseiben, küzdelmeivel, céljaival, hitével és reményével, áldozataival és szent lelkesedésével, jellemével és erkölcsi értékével, nézzük őt az élet különböző hullámaiban: a dicsőség magaslatán, megaláztatás mélységében és azután szóljunk: hát, valóban, nem egyéb-e az emberi élet, mint csupán, anyagiság, testiség? És éppen az emberi sorsnak váltakozásai, sokszor meg-l renditő, vagy éppen felemelő fordulatai, a lelki életet mozgató erkölcsi erőknek a megaláztatásokon keresztül is kivívott győzelme, az igazság ünneplése : nem földi feltámadások-e mindezek? Ha pedig már e porhazában látjuk, tapasztaljuk a feltámadás valóságát, a húsvéti diadalmat, nem lobog-e lelkünk legtisztább lángja ama sirontuli világ felé? És ugyanezt a húsvéti diadaimat hirdeti nekünk a társadalom és nemzetek múltjának története, az eszmék, jogok, igazságok harca, halhatatlan müvek és alkotások! Csak édes magyar hazánk történetét vizsgáljuk : hányszor vott nagypéntekünk, de volt dicsőséges feltámadásunk is nem egyszer. Vájjon nemzeti életünk viszályos jelenén aggódó szivünket is nem egy boldogabb feltámadás reménye vigasztaljad és nem él-e bennünk egy általános megújhodás vágya hazánk boldogabb jövője iránt? Lehetetlen; nem éreznünk az erkölcsi és szellemi élet minden nyilvánulásában a föítá-i madás hitét, a husvét győzedelmét. I Ez a hit lelkűnkhöz tapad elválhatat- lanul, csak a szolgalelkek tagadhatnak,! kiknek minden nemes érzését lenyűgözte az anyag, á testiség bilincse. Óh húsvéti szent ünnep! Nemcsak a természet tavaszi tündöklő tá-| madásával, az elporladt mag kikelé- i sével, a virág megújulásával, a sirhal- mokon kipattant virágok példájával, az ég seregeinek uj életet árasztó, mosolygó fényével, mindmegannyi csodás, beszélő bizonyságokkal hirdeted nekünk az élet diadalát, a feltámadás bizonyos hitét. De sőt lelkünk táblájára vésted e boldogító reménységet, amit az erkölcsi újjászületés magasztos fényeivel és egész életünk folyásával folyton szemünk előtt tartasz, Idvezitőnk föltámadásával pedig örök időkre szentül megpecsételtél. Ám hitetlenkedjék a fennhéjázó tudatlanság, legyen tagadó a kiszáradni kezdő szív, a szárnyaszegett lélek; ám verődjék rög között, a szeny- nyes porban az eszmény nélküli testiség, hadd imádja a sárt s gyönyörködjék saját árnyékában; de mi a megszentelődés győzelmi hangját hirdetjük: legnemesb erőink, legszentebb küzdelmeink, legvalódibb békénk, itt a szívnek mélyén, mind-mind diadalmat nyertek e napon. Krisztus halhatatlanságot adott. Hol vagyon hát halál a te diadalmad? Kérelem. Folyó évi május hónap 18. és 19. napjain református főgimnáziumunk örömünnepet ül annak emlékezetére, hogy 300 éve áll fenn a mostani helyén. Az ünneplésben részt vesz az Országos Református Tanár- egyesület is azzal, hogy f. évi rendes Tavaszi alkonyat. Irta: fíiky Andor. Fruzina óvatosan megkopogtatca az ajtót. Amolyan halk, tartózkodó kopogással, aminő csak az ilyen öregedő és szemérmes Fruzináknak adatott, akik a kilencedik kerület nyugodalmas életörömei között őrölik le a nagy változatlanságot. Azután megnyomta a kilincset és egy picikét megnyitotta az ajtót. Vigyázva és óvatosan, csak éppen annyira, hogy a késélnyi nyíláson a hangja hallható legyen, de azért szemérmesen elfordította a fejét, nehogy akaratlanul is meglásson valamit a hónaposszoba szinte folyékony félhomályban úszó titkaiból. Keljen fel Szabó ur, kérem már négy óra elmúlt... A hangjában mindig volt valami szomorú tompaság és állandóan rövid, befejezetlen mondatokban beszélt. Ezeket a felcsa- pottvégü mondatokat csak gondolatban vé; gezte be Fruzina és közben bánatosan nézett a két nagy barna szemével. Bizonyára elszomoritó volt neki az a tudat, hogy gondolatainak további menetét nincs kivel közölnie. Mert a kilencedik kerületben általában prózaiak az emberek és Fruzina csak délutánonként akadt egy-egy rokonlélekre, akivel együtt Odiot Maxim és társai gyötrelmeit szorgalmasan siratgatta. A délutáni négy órának fenti teendő- : jét lelkiismeretesen elvégezte Fruzina és egy kevés megelégedéssel vonult vissza a másik j szobába. Ezt az utat az előszobán keresztül szinte futva szokta megtenni, amit bizonyára az a félelem okozott, hogy a szobaur esetleg óhajtani talál valamit és akkor Fruzina a legkétségbeejtőbb helyzetbe kerül. Mert a szobaur kényelmét megrövidíteni még gondolatban sem akarta, márfelől azonban se- hogysem tudta kitalálni, hogy adandó esetben miképen fog érintkezésbe lépni a bent még minden bizonnyal deranzsált állapotban leledző Szabó úrral. Ez a félelmes érzés, valamint a szobaur bajnélküli távozása felett érzett megkönyebbülés hozzátartozott a Fruzina lelkiéletének napirendjéhez. Ilyen volt Fruzina, árvája egy népszerűségben jobblétre szenderült veteránnak. Szabó ur, a négyórai felkelésnek szorgalmas betartója, vonakodás nélkül engede a felszólításnak. Pár pillanatig tündődött a szoba fütetlen voltán és a kényelmetlen sötétségen, de csakhamar megnyugodott a földi nyomorúságok megváltoztathatlanságában és gyorsan öltözködni kezdett. Az öltözködés nála nem volt problematikus természetű, mivel csupán a reggel levetett ruhákat kellett magára öltenie. így csakhamar elkészült e toalettjével és miután különös gondot fordított arra, hogy a szobája egyetlen ablakának szárnyait a lehetőségig kitárja, sietve távozott a hegyes kavicsokkal kirakott udvarból. Hűvös és mégis kellemes márciusi szél csapódott az arcába, amint a kapun kilépe és ebben a pillanatban az a szokatlan érzése Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, :: • villany erővel pörkölve. :::
