Északkelet, 1910. március (2. évfolyam, 10–13. szám)
1910-03-20 / 12. szám
2. oldal. Szatmárnémeti, 1910. tének és fejlődésének ilyen döntő mozzanatához ér. Jó tanácsadó minekünk gróf Széchenyi István az ő halálának a félszázados évfordulóján. Tőle tudja meg a magyar, hogy sem politikai, sem gazdasági haladás nem áldás, ha nyakló nélkül indul a nemzet. Tőle tanulja meg, hogy a divatos áramlatok, a melyek a Nyugotról lepik meg a gyanutalan, mindig nagylelkű és soha sem kicsinyes és legkevésbé sem óvatos magyart, csak akkor járnak igazi áldással, ha azoknak a talaja el van készítve itthon. Hogy igen sok reform egészen más hatást ért el nálunk, mint a külföldön, a honnan lemásoltuk, azt annak kell tulajdonítani, hogy ötven év alatt, mióta Széchenyi nemzete jobb jövőjéről álmodik a cenki sírboltban, ez a nemzet gazdag volt aktiv tényezőkben, de szegény a kritikai elmékben, még szegényebb a magyar igazi nemzeti érdekeit felismerő egyéniségekben; akik pedig ilyenek voltak, azokat a divatos és sokaknak használó áramlatok rendesen visszaszorították a küzdőtérről. Az országos Széchenyi ünnep, mely április 8-án a legnagyobb magyar emlékezetében összeforrasztja a nemzetet, nem önző célokért serénykedő politikusok kezdése: az ifjúság, hogy ön leányának egy arcképét őrzi, melyet j mestermünek tartanak. Úgy gondoltam, hogy ha megláthatom, ez annyi, mintha mindkét- i tejüket viszontlátnám ... A különös látogató hangjában rosszul titkolt fájdalom remegett s Delines asszony szive szintén elszorult. Könnyei, melyeket eddig visszatartott, arcára peregtek s kezének egyszerű mozdulatával odamutatott a képre, mintha magát Antóniát mutatná meg az idegennek. Pierre Lillois sokáig mozdulatlanul és némán szemlélte a ragyogó képet, azután halkan igy szólt: — Mintha ő maga volna! — Igen — szólt boldogan az anya. És látván, hogy Pierre Lillois nem tudja levenni tekintetét Antóniáról, hozzátette : — Ha önnek tetszik ez az arckép, örülni fogok, ha máskor is megmutathatom. ÉSZAKKELET az ideálokért lelkesedő fiatal magyar nemzet ragadta meg annak a kezdeményezését. Tehát ennek az ünnepnek nincsen vonatkozása a politikához, amely ma inkább szétválasztható, mint összetartó faktor. Annál nagyobb; visszhangot kell, hogy keltsen ez az ünnep. Mert abban igazi tanulság rejlik a nemzetre. Ha az ország valamennyi iskolájában felelevenítik ezen a napon gróf Széchenyi István emlékezetét, lehetetlen, hogy a nemzet gondolkodás nélkül térjen napirendre felette. Sőt biztosan tudjuk, hogy az a nap Széchenyi István tanításainak I az igazságait csepegteti bele a gon-| dolkodó elmékbe, a melyek ez alkalommal meglátják, hogy a cenki sir-1 bolt örök életet rejt magában. Ez az örök élet a magyar nemzet élete, amely uj lendületet fog nyerni a nagy megemlékezés szent tüzében. A főispáni installációk. Politikai vonatkozásoktól lehető-; leg mentesen, de annál melegebb ünneplések közt igtatták állásába Csaba Adorjánt 14.-én Nagykárolyban, 17.-én Szatmárnémetiben. Az ünneplés, mely a nagy érdeklődésen kívül a külső pompában, a fogadtatás fényében is megnyilvánult, főkép a megyebeli földbirtokosnak szólott, akit zajtalan, de érdemes főszolgabírói működéséért és egyéni tulajdonságaiért város- és megyeszerte tisztelnek, szeretnek. Ez a gondolat- menet vezette épen azért valamennyi ünnepi szónok beszédét is. Ezért ígérték támogatásukat még az ellenzék vezetőférfiai is mindaddig és mindott, ameddig az uj főispán a törvények talaján mozog s ahol a város, megye érdekeiről van szó. ❖ A beigtatás részletei egyébként a következők: Nagykárolyban a város nevében Debreczeni István polgármester üdvözölte az uj főispánt, mig a nőegyletek üdvözletét dr. Seríy Gusztávné és Roóz Samuné tolmácsolták, akik a főispánnénak két hatalmas virágcsokorral is kedveskedtek. A bevonulás nagy néptömeg sorfalai között történt. A fél 11 órakor tartott rendkívüli vármegyei közgyűlést Ilosvay Aladár alispán nyitotta meg. A megnyitó beszéd után Luby Géza körvonalazta a függetlenségi párt álláspontját az uj főispánnal szemben, akit e beszéd végeztével két tagú küldöttség hívott meg a közgyűlési terembe. A hivatali eskü letétele után ősi szokás szerint a vármegyei , főjegyző: Péchy István mondta el üdvözlő beszédét, majd következett a nagy hatást keltett székfoglaló. Beszédet mondottak még: Szuhányi Ferenc (a törvényhatósági bizottsági tagok nevében), Jékey Zsigmond (a vármegyei függetlenségi és 48-as párt réEz időtől fogva Pierre Lillois hetenkint meglátogatta Delines asszonyt. Nehány meghitt, bizalmas vendég körében, akikkel az öreg hölgy szivesen elcsevegett a múltról. Pierre ott szokott üldögélni egy sarokban, legtöbbször szótlanul és tekintetét a csodalatos képen nyugtatva. Ez a néma szemlélődés szemmelláthatólag boldoggá tette s hálás volt érte Antonia anyjának és úgy tisztelte ezt a nyújtott alkalomért, mintha a saját anyja lett volna. Végül maga Delines asszony volt az, aki a fiatal ember gyakori látogatását sürgette. Nem kérdezte, hogy micsoda különös érzelem az, mely az ismeretlenhez fűzi s nem kereste, hogy ez mi gyönyörűséget talál a fájdalom örökös felidézésében. Ösz- tönszerüleg érezte, hogy közelebb állanak egymáshoz. Gyengédsége, figyelme, sőt hallgatása és mélabuja is meghatotta. Mindany- nyiszor, ha eddigi szokása ellenére szivét őszintébben kitárta, úgy érezte önkéntelenül is, mintha Pierre egykor legmeghittebb barátja, testvére vagy férje lett volna Antóniának s ez annyira bizalmassá tette, hogy egy napon megvallotta neki azt a rejtett gondolatot, mely nyugtalanította. Delines asszony nagy karosszékében ült, Pierre Lillois pedig megszokott helyén. ; Csevegésük a szokottnál kissé hosszabbra nyúlt s az alkonyuló nap sugarai már ráhullottak az arcképre. A fény egyre gyengült, Antonia arca elmosódott, távolodni látszott. Vállainak ragyogó fehérsége fakóra vált, hajának színe egyre sötétedett. — Megért ön engem, — kérdezte félénken Delines asszony. — Elgondolni, tudni, hogy ő soha sem örvendhetett fiatalságának, szépségének ! . . . Ez rettenetes ! Pierre Lillois halkan, vontatottan felelt: — És nem látja ön az ő mosolyát ?... Fölemelkedett és nehány lépést tett az egyre halványuló kép felé, melynek ajkain Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
