Északkelet, 1910. február (2. évfolyam, 6–27. szám)
1910-02-27 / 9. szám
6. oldal. Szatmárnémeti, 1910. egyes részei vannak elfagyva, különféleképen segíthetünk a bajon. Faiskolai oltványoknál, kivéve a dió- és gesztenyefákat, elmetszük a fagyott részt egészen, sőt még az egészségesből is egy darabot és az előtörő hajtásokból kiválasztjuk a legalkalmasabbat, melyből aztán újból neveljük a törzset, illetve a koronát. Azon esetben, ha a nemesitett része egészen elpusztult, de az alany ép: akkor azt újra be kell oltani. Minthogy azonban ezeknél gyakran csak a hóvonalig, vagyis addig, a meddig a hótakaró alól kiállottak, szokott a baj mutatkozni, az ismételt beoltáshoz ritka esetben kell folyamodnunk. A dió- és gesztenyefákon, melyek a fagyási jobban kiheverik, tavasszal semmiféle metszést nem alkalmazunk; hanem magukra hagyjuk őket junius hó közepéig, a mikor az elhalt részeket levagdaljuk, az uj hajtásokból kiválasztjuk a szükségeseket, a többit pedig szintén lemetszük. A fagytól csak keveset szenvedett fákat, vagy oltványokat az első év tavaszán egyáltalában nem szabad kiásni és ültetésre használni, mert akkor biztosan elpusztulnak. Ha azonban a faiskolában hagyatnak még néhány évig: akkor egy részök többé-ke- vésbbé kiheveri a bajt. Éppen azért ilyen fákat ne ültessünk, mert ritkán válik azokból jó és hosszú életű fa. Önként értendő, hogy ilyen fáról oltó vesszőt sem szabad venni. Az idősebb fáknál a fagy két alakban szokott jelentkezni és pedig vagy úgy, mint már fentebb előadtam volt, hogy t. i. az egy vagy több éves részek fagytak el egészen; vagy pedig akkép, hogy csak a törzs egyes részein, nevezetesen a délin és délnyugatin mutatkoznak u. n. fagyási foltok. Ezen két fagyás kezelése annyiban tér el egymástól, hogy az egészen elfagyott részeket, amint felismerhetővé válnak, lemetszük az ép részig. Termőfáknál a fagykár néha úgy is mutatkozik, hogy csak a duzzadtabb termőrügyek pusztultak el, a fás rész pedig épen maradt; ez esetben a termővesszőket rövidre 2—3 centiméteres csapokra metszük vissza, hogy a tövükben lévő alvó rügyek életre keltve termőrüggyé fejlődjenek. A kéregszu ellenszere. Nemcsak a vén fákat, de a fiatal oltványokat is megtámadja a kéregszu és lassan a fát elpusztítja. Kár ezért a fát kivágni és elégetni. A kis lyukakba öntsünk denaturált szeszt s ettől a rovarkák elpusztulnak. Így irja ezt egy kertész, aki megpróbálta. Taplógomkák a gyümölcsfákon. A taplógombák rendszerint az öreg fákon fordulnak elő. Különösen három faja van ezek- neknek, amelyekre a kertésznek ügyelnie kell. A közönséges tapló, mely fiatal fákon is képződik, főleg tartós esőzések után, ha ezek nedves, mocsaras helyen állnak. Ez a taplógomba egyszerűen letörhető s a helyét jól ki kell tisztitaui. Az úgynevezett fatapló eltávolítása már nehezebb, mert ez sokszor oly keménnyé válik, mint maga a fa; ezt fejszével kell a fáról levágni, a sebhelyet pedig viasszal kell bekenni. Legveszélyesebb a gyökértapló, mely fákat nagyon megrontja s könnyen meg is öli. Veszélyes azért, mert a föld alatt fejlődik s igy nem látható. Ha valamelyik fa betegeskedik s okát nem tudjak, vizsgáljuk meg a gyökereit közvetlenül a föld színe alatt; többnyire rátalálunk a gombára, melyet eltávolítunk s a megtáma- dett gyökeret is levágjuk. Aztán kevés mész- port kell a föld közé kevernünk, amellyel a gyökereket betakarjuk. A szekér-kerekek tartóssá tétele. Sok baj van a ráfok húzásával, ezt tudja minden gazda. A kerekek vízzel megszivják magukat nedves időben s ekkor kitágulnak. Száraz időben elpárolog a viz a kerék fájából, aminek folytán a kerék összehuzódik és a ráfok leesnek. Ezen segíteni kell, föl kell huzni újra a ráfokat. Télen pedig a nedvesség megfagy a kerekekben és szétfesziti a likacsokat. Repedések állanak be s a fa igy romlik. Ezen úgy szoktak segíteni, hogy kát- rányozzák vagy carbolineumozzák a szekér farészeit s a kerekeket is. Sokkal célrave- vetőbb a kerekeket meleg olaj vagy nyers petróleummal itatni meg. E végből keskeny hosszas edénybe öntjük a meleg olajat, vagy petróleumot és egy föléje helyezett rúdon forgatjuk az uj vagy egészen száraz öreg kereket benne, a mig csak beveszi az olajt. Az igy telitett fakerekek nagyon tartósak, mert a vizet be nem eresztik likacsaikba, de az eljárás évenkint egyszer ismétlendő. A tyúkok elíojása. Ha ilyen eset előfordul, akkor célszerű a tojócsőbe sót bevinni. Ez a só izgatja a tojócsövet s az állat azt hiszi újból tojnia kell és felkeresi a rejtekhelyét, amire a tenyésztő igy rá jöhet s megmentheti a tojásokat a megromlástól, mert a tyuk állandóan erre a helyre jár tojni. Fehérnemű varrást eiváiiai: Hartha Ilonka Szatmár, Hunyadi-köz 1. sz. Egy jó családban nevelkedett, iskolát végzett 12—14 éves íiu nyomdász tanulónak megfelelő fizetéssel azonnal felvétetik e lap nyomdájában. [ Hirdetmény. A Szatmári Leszámítoló Bank r.-t. a jelenlegi 2000 drb azaz kettőezer K 200 n. é. összesen K 400.000 koronát kitevő alaptőkéjét 1000 drb uj 200 korona n. é. részvény kibocsátása által 600.000 koronára emeli fel folyó év március 6-ikán tartandó közgyűlésén. Az uj részvények 280 K árban bocsáttatnak ki oly módon, hogy minden régi 2 drb. birtoklása egy uj részvényjegyzésére jogosít; a jegyzések az intézet hivatalos helyiségében Petőfi-utca 1. szám alatt a hivatalos órák alatt történnek. Jegyzéskor, de legkésőbb f. é. április hó 1-ig a 280 korona kibocsátási árral egyidejűleg egyszerre megfizetendő az 1910. január 1-től a befizetés napjáig járó 5°/0 kamat és kiállítási díjban 2 korona 64 fillér. Viszont ennek ellenében az uj részvények már a folyó év hasznában is a régiekkkel egyformán részesednek, tehát az 1910. évre szóló 4 számú osztalék szelvénnyel bocsáttatnak ki. Ezen művelet befejeztével az intézet saját tőkéi 840.000 koronára emelkednek, vagyis 3000 drb részvénynek megfelelő 280 korona részvénybelértéknek felel meg. A Szatmári Leszámítoló Bank r.-t. Igazgatósága.
