Északkelet, 1910. február (2. évfolyam, 6–27. szám)
1910-02-27 / 9. szám
2. oldal ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. járják be nemcsak városunkat, de megyénk községeit azért hogy a hitelre szorulókat egyik-másik pénzintézethez irányítsák! Naponként látunk falragaszokat, melyekben egyik pénzintézet túllicitálja a másikat az általa nyújtandó előnyökben?! Mindenki, akinek hitelre igénye, szüksége volt és van, azt kielégíthette, és kifogja elégíthetni ezután is! Ily körülmények között tehát indokolatlan az, hogy minden évben uj pénzintézet alakuljon. Hogy már most mégis mi az alap, amelyre az uj pénzintézetek alapítva vannak, közismert dolog, itt bővebben fejtegetni felesleges, csak röviden annyit kívánok megjegyezni, hogy összefüggésben van ez is a minden téreni tulterméssel. Mi lesz már most a természetes következménye ennek a nem egészséges szaporulatnak? A pénzintézetek életében beálló pangás, amin ideig- óráig lehet ugyan segíteni fuzionálással, de a fuzionálásnak is van határa s azután mi fog következni ? A bukás, aminek pedig mi lesz szintén természetes következménye? Ezer és ezer embernek az anyagi romlásba való jutása, mint ezt nem is olyan régen Máramaros-Szigeten láttuk. íme a gombamódra szaporodó pénzintézetek sorsa! Megindult aztán épen a jövőbe látók részéről a szervezkedés! Hogy és mi módon lehetne ezen az előbbutóbb bekövetkezendő bajon segíteni ? Megalakult a cartel! Mi az a cartel? összeállottak a már meglevő pénzintézetek s kimondották azt, hogy minden rendelkezésre álló fegyverrel meg kell akadályozni minden uj pénzintézet alakulását! S mik ezek a fegyverek? Hitelt nem nyújtanak, az uj bank értékpapírjait nem lombardiroz- zák, részvényeiket nem jegyzik s az alakulandó bank tagjainak nemcsak nem nyújtanak hitelt, hanem a már meglévőt is felmondják! Hogy most van-e ezen cartelnek jogi, de különösen erkölcsi alapja, azon lehet vitatkozni! Mi magunk is azon a nézeten vagyunk, hogy midőn a törvényhozás, ha az előirt feltételek fent vannak, a megalakulás elé akadályt nem gördít, a cartel az erkölcsi alapot nélkülözi. De viszont el kell ismerni azt is, hogy a bankok kényszerhelyzetben vannak, a kényszer- helyzetben lévőnek pedig minden fegy- iver jogos, jogos pláne akkor, amidőn nemcsak épen a kényszerhelyzetben lévő, hanem sok ezer ember érdekéről van szó. A cartel! tehát ilyen körülmények között jogos és indokolt, csak meg legyen a tőle várt eredmény is. Színház. Megállapíthatjuk a „Trenk báró“ szombati (19.) bemutatója s vasárnapi előadása után, hogy a „Luxemburg grófjá“-nak ez ideig még nincs félelmes vetélytársa. A zabolátlan és nagy hóditó Trenk a színházi közönség kegyeiben csak a luxemburgi gróf után és itt is nagy távolságra következik. Tartozunk az igazságnak azzal a kijelentéssel, hogy e sorrendnek s e távolságnak nagy részben a szereposztás az oka. A címszerepet u. i. Inke Rezső kreálja, akinek azonban csak a puszta megjelenése elfogadható ; sem a játéka, sem az éneklése nem áll azon a színvonalon, amely szereplését csak türhetővé tenné. Az ő hangja ilyen szerepre abszolúte alkalmatlan. Őszintén sajnáljuk, hogy a legjobb akarattal se nyilatkozhatunk inkéről kedvezőbben ; de sajnáljuk a darabot is, amely különösebb belső érték hiányában ugyancsak reá szorul a szereplők lehető legjobb játékára; és sajnáljuk főleg Bállá Mariskát (Lídia grófnő), aki megszokott pompás, ötletes játéka dacára is csak mérsékelten érvényesült az Inkével játszott jelenetekben. A többi szereplő közül ki kell emelnünk Rónait, aki Wurzbacher udvari költő szerepében kitünően juttatta kifejezésre a parajsis progressiva poetica sziniptomáit; Lugossy Irént, aki Marica szerepét pajzán vidámsággal ügyesen játszotta. Somogyiról (Nikola), Hercegről (Tranfenbach) és Szelé- nyiről (Stecher) neveik megemlitésén kívül fölösleges bármit is mondani. Az ő nevük (a színpaddal vonatkozásban) már fogalommá vált. A darab maga, mint érintettük, nem túlságosan nagy értékű. — Meséjét Jókai közismert regényéből vették a szövegírók, de az nem illette meg őket mód felett. Mindamellett részint származására, részint magyar motivunokkal átszőtt, kellemes zenéjére való tekintettel megtelő előadás mellett nyújthat pár élvezetes estét. — Az bizonyos, vetett, vasalt nadrágu s cigarettázó „nagy diákok“ között. Ezúttal azonban — kivételesen — nem diák volt Berta ideálja, hanem Bodnár László, a kisváros „Híradó“ cimü világlapjának segédszerkesztője, kinek frázisokban bővelkedő cikkeit s naponként megjelenő lírai verseit oly epedve olvasta Berta, mintha annak minden sora neki Íródott volna. Egy majálison ismerkedett meg vele. Gyönyörű szép nyári este volt. A cigány húzta, a párok keringtek s mámoros volt a levegő. Ott táncolt Ő is, a párok között, karján a szerkesztőnek s csoda-e, ha a boszton s walcer vérpezsdítő, lágy akkordjai elszéditék lelkét s önfeledten, mámorosán simult a fürge szerkesztő nem épen izmos karjaiba. Az óta, — bár nem találkoztak — minden gondolata az övé volt s előadás után szinte lázas érdeklődéssel nézte a Híradó hasábjait s mohón olvasta a hozzá íródott sorokat. Egy ízben egy leánypajtása látogatta meg, aki már menyasszony volt. A két leány összeült s beszélgettek a jövendő boldogságról. — Olyan boldog vagyok, akár csak te, inondá Berta. — Ne mond. — De igen. Képzeld szerelmes vagyok egy szerkesztőbe, egy csinos, fess fiúba és hogy ő viszont szeret, azt kézzel foghatólag bizonyítják azok a naponként megjelenő versek, melyeket hozzám ir. Nézd csak, a mai lapban „Hozzád szál a sóhajtáso’m“ cimü vers is mily édes. . . . Tényleg. De mond csak, ki az a fiatal ember ? Úgy érdekel!... — No ugy-e, mondá kitörő örömmel Berta. Hát Bodnár László. Ismered? A leány-pajtás hangosan fel kacag. — Hogy ismerem-e ? Ezelőtt két héttel nekem vallott szerelmet s miután megtudta, hogy menyasszony vagyok, ma már a gazdag Kovács Irénnek udvarol, aki elég bamba ahoz, hogy szívesen fogadja szerelmi ömlengéseit. Berta kis szive e szavakra összeszorul; két könycsepp jelen meg két szép szemében, majd, mint mikor zivatar után a kék égen a szivárvány mosolyog, könyfátyolán át sugárzó szemmel s mosolygó ajkkal mondja: — Az utálatos. Pedig már majdnem szerelmes voltam bele. És hozzá teszi: — Te Elza, mond csak, hogy hívják azt a fiút a kivel a múltkor sétáltál ? Csinos fiú. U Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
