Északkelet, 1910. február (2. évfolyam, 6–27. szám)
1910-02-06 / 6. szám
II. évfolyam. 6-ik szám. Szatmárnémeti, 1910. február 6. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Me-gjeienik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona, j Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona. | Egy szám ára: 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-utca 18. Főszerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Felelős szerkesztő: BARTH A JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. Többször feladott hirdetéseknél nagy árengedmény Nyilttér sora 20 fillér. Mindennemű dijak és levelek e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Zeneiskola. — Dr. Veréczy Ernő. — Most, a midőn figyelemmel kisérjük a zeneiskolában dúló torzsalkodást, amidőn látjuk azt az indokolatlan s tisztán csak összeférhetetlenségből fakadó személyes küzdelmet, önkéntelenül előtérbe tódul az a kérdés, hogy mi lesz minden közintézménnyel, ha abban a vezető szerep nem a köz, hanem az önérdek? Hogy fog fen- maradni, fejlődni minden közintézmény, ha annak vezetői nem a magasztos, közt szolgáló eszmének állanak szolgálatában, hanem az öncél az, amely őket áthatja ? Megmarad-e egy közintézmény fejlődéséhez az alap akkor, amidőn a vezetők közötti személyes gyűlölet, a meg nem értésből fakadó ellenszenvképes a közérdektől. illetve annak szolgálatától egyeseket eltántorítani ? Midőn valaki egy közintézmény katonájává lesz, minden erejét, tehetségét munkakedvét az illető közintézménynek köti le! Félre kell tehát tenni minden személyes momentumot, s a közintézményt szolgáló előtt csak magának a közérdeknek szabad lebegni. Sohasem szabad az esetleges személyes momentumból fakadó gyűlöletnek, ellenszenvnek gyümölcseit magának a közintézménynek is megérezni ! A közintézmény által szolgált célnak mindig felül kell állani az öncélon, mert hiszen egyébbként maga a közintézmény fent sem állhat. Ezzel szemben mi történt zeneiskolánkban ? A szatmári dalegyesület nagy vagyoni áldozat mellett, a városnak, mint erkölcsi testületnek erős támogatása mellett s a közönségnek igénybe vételével megalkotta a zeneiskolát, mint egy fejlődő nagy város igazán szükséges, igényét kielégítő intézményt. Ez a zeneiskola fejlődő képes, sőt ha szem előtt tartjuk a más vidéken alakult zeneiskolákat, határozottan azt kell állítanunk, hogy szépen fejlődött, ügy maga a cél, amit szolgált, a tanulók száma, mint az alkalmazott erők kiválósága, biztos alap volt a tovább fejlődéshez! Fejlődött volna is tovább, ha két tanár kicsinyes ok miatt szembe nem állott volna egymással! Ők ugyanis elhatározták, hogy hangversenyeket rendeznek, hogy eleget tehessenek a már követelődzőén F Ü S t.*) (Szín: előszoba-féle Lőrinczy házában, közép- és Két oldalajtóval, jobb és bal előtérben több apró színes ablaküvegből összerótt ablak, közepén nagy ebédlő-asztal négy gót-székkel. A falon különféle fegyverek. Hajnal.) I. jel.: Klára, Erzsi. Klára (Középről): Korán fölébredtél Erzsiként ma, Kakas még alig kukorékolt, A város még csöndes, az utca még néma, Odakünn csillagos az égbolt. Erzsi: El sem aludtam került az álom, Le nem hunytam szemem egy percig. *) A helybeli írógárda tehetséges tagjá nak : Kaczér Ignácnak f. hó 15-én színre kerülő vígjátékéból ízelítőül közöljük az első jelenetet. Klára: Ó ez, én szegény kis virágszálom, Rajtad ugyancsak megismerszik : Az arcod sápadt, a szemed bágyadt. Mondd: tán’ kemény volt az ágyad ? Erzsi: Nem az ágyam volt ezúttal kemény, Puhábbnak azt sosem kívántam. Édes atyám . . . Klára: Oltó már értem én ...! Erzsi: Igen ő volt a kemény irántam. Klára: Nemzetes uramnak mord lett a lelke! Erzsi: Én bizony nem tudom, hogy mi lelte Mostanában édesatyámat: Bezárkózik. Nem szól senkihez se. Az embernek azt kell, hogy hilesse: Gond gyötri, vagy emészti bánat. Klára: Se gond, se bánat. Egészen más a’. Fogott rajt’ a sátán tanítása. Erzsi: Hogy? Klára í Házat is rossz hírbe keverte. Nyíltan beszélik már városszerte, Hogy szivét megejté az Ármány S a gonosz lelkek fekete szárnyán Pokolba száll le minden éjjel . . . Erzsi: Ej no Klári, csak ne hinnél el Minden kis pletykát, amit költenek! Klára: Te vagy int élő bizonysága: A te szived is ő bűvölte meg, MinÉnnü npitatiáiyohat úgy gonddal, Ízléses Méta, legjutányosabb írért Itait az „ÉSltlELETI HlYlYÖMir Szatmárnémeti, Kazinczy-utca (Zárdával szemben). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“.
