Északkelet, 1910. január (2. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-09 / 2. szám
Sí. évfolyam. 2-ik szám. Szatmárnémeti, 1910. január 9. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona, j Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona. Egy szám ára: 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-utca 18. Főszerkesztő: Dr. VERECZY ERNŐ. Felelős szerkesztő: BARTHA JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltéinek. Többször feladott hirdetéseknél nagy árengedmény. Nyilttér sora 20 fillér. Mindennemű díjak és levelek e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Szatmári Bőzsnalom-Társnlat. — Dr. Veréczy Ernő. — Egyetlen nagyobb szabású ipar- .yátiajatunk a gőzmalom. Ezen vállalat terjedelme, üzletköre, összeköttetéseinek kiterjedtsége, az alkalmazott munkások száma az, amely ezen’vállalatot nemcsak szükebb értelemben a város életében teszi irányadóvá, hanem tágabb értelemben befolyással bir egész Magyarország malomiparára is. Magyarország ipartermékeinek kivitelét illetőleg talán első helyen bir fontossággal épen a liszt termék. Ezen téren a kivitel szálai behálózzák a minket körülvevő külföldi államokat, amiből aztán természetesen következik az, hogy ezen ipari terméknél a nyereség és veszteség első sorban épen a kiviteltől függ. Ha nagy a kivitel, vagyis, ha a külföldi államok nagyobb mértékben szerzik nállunk be szükségleteiket, a nyereségszámlán is nagyobb összeg fog szerepelni, ellen- kezű esetben csökkenni fog a nyereség. Hogy ezen külföldi összeköttetésre mennyi száz és száz féie körülmény gyakorolhat és gyakorol is befolyást, hosszasabban fejtegetni feleslegesnek tartjuk, bár szem előtt tartva gőzmalmunk mérlegét, nyerefég- és veszteség számláját, nem lenne érdektelen foglalkozni hosszasabban azon hatásokkal, amelyek a hóiliáns vezetés, irányítás dacára a részvények értékének esését eredményezik, mégis most egy lényegtelennek látszó, hatásaiban azonban igen fontos kérdéssel, a munkások helyzetével kívánok röviden foglalkozni. A gőzmalom, mint nagy kiterjedésű iparvállalat meglehetős, sőt tekintetbe véve más ipari vállalatokat, igen nagy számú munkást alkalmaz. E nagy számú munkás és családjaikénak megélhetése, existentiájának biztosítása tehát a malomtól függ. Hogy ; vájjon a munkások dijjazása meg- | feleló-e, hogy összhangzásban van-e a munka az azért kapott ellenértékkel, olyan kérdések, amelyekkel most nem foglalkozunk. A mai, minden irányban szociális izü irányzattal minden vállalatnak számolnia kell, sőt számolnunk kell mindnyájunknak, hiszen a jövő társadalmi berendezkedés épen a modern szociális eszméken fog nyugodni. !Hogy egyeztethető már most össze a j szociális eszmékkel a malom részéről az, hogy télviz idején halomszámra A költő otthon. Irta: Vajthó Lajos. FeUeghszilárd Tihamér költő volt, — mint már a neve is mutatja. Igaz, hogy mikor a teknőben ringatták, nem Tihamér- nek, sőt nem is Fellegszilárnak, hanem egyszerűen Konyecz Jóskának hívták. Ami elég tisztességes név is egy borbélyinasnak. Igen! mert FeUeghszilárd Tihamér kezdetben borbélyinas volt. De mikor érezte, hogy őt az alanyi költészet istene magasabb hivatásra szólította el, (az ollót hexameterekhez csattogtatta, a vendégek haját ■ sánta jámbusok- ként garádicsosan vágta, sőt az üzletből is balladai fenséggel hajították ki), mikor tehát érezte magasabb kivatását, — elpirult. „Nagy pech“ gondolta „mikor egy költőt Konyecz Jóskának hívnak.“ Nevet keresett hát, (nevet, amelyen mindenki nevet.) Így lett Konyeczből: Fel- leghszilárd, Jóskából: Tihamér, a borbélyinasból pedig: alanyi költő. Mindez azonban régen történt! Spon- gyát reá! FelIeghszi 11árd, alias Konyecz ép most jön haza. Benyit a szobába s földhöz csapja kopott és kapott cilinderét, mint az egy alanyi költőhöz illik. A cilinder a földre esik és összeporolja magát. A költő felrúgja a cilindert, mire az bánatában megreped. Mikor ezeken szerencsésen keresztül esett, leül asztalához. A szobában sejtelmes borongások, borongó sejtelmek és legyek zizegnek. A falról a költő atyja: Konyecz Szepi és Petőfi arcképei nézik búsan a Fellegh- szilárd által elkövetendő bűncselekményt, mely „költemény“ nevezet alatt fog napvilágot látni. Belép a szobalány s kéri a cipőt. A költő megvető mozdulattal szabadítja meg magát hitvány földi hurkainak legron- gyabbikától s néma fájdalommal telt méla sejtéssel átnyújtja azt a szobalánynak. Szobalány: (el a balfenéken.) A költő hátraveti magát a székben és gondolkozik. A szék meggondolja magát s mint egy haldokló ősz szerecsen: összereccsen. A költő lezuhan a földre, majd föláll és egyéb szék híján az ágyra ül, behunyja szemét s látnoki ajkai a következő misztikus szavakra fakadnak: MindnKfHi nyamíatBányokaí nagy gonddal, Ízléses kiBiteta, legjetáiyosabb ápéft készít az „ÉillLETl É1Y1H1“ Szatmárnémeti, Hazinczy-ntca (Zárdával szemben]. HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“. ÉSZAKKELET
