Északkelet, 1910. január (2. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-16 / 3. szám
2. oldal. Szatmárnémeti, 1910. tározatával azért sem, mert olyan prae- cédens lehet ez, aminek hatásai kiszámíthatatlanok. Mert hiszen ezen túl, ha egy tisztviselő nagyobb munkát fog végezni, hivatkozással ezen határozatra, egész joggal kívánhat jutalom diját s a közgyűlésnek nehéz lesz ellenkező álláspontra helyezkedni. A „Zöld-fa“ szálloda bérlete tárgyában a közgyűlés azt határozta el, hogy a helységet nem egy főbérlőnek, mint eddig, hanem a mostani albérlők- j nek adja ki külön—külön. Tekintettel j azonban arra, hogy a közel jövőben tervbe van véve a „Zöld-fa“ szálloda helyén egy bérpalota építése, oly módon lesznek megkötve a szerződések, j hogy építés eseténminden kártalanítás nélkül megszűnnek. A róm. kath. kántor lakásánál felmerült 500 kor. többletmunkát jóváhagyta a közgyűlés, Elhatározta a közgyűlés, hogy a Szatmárhegy nagyhagyi részén uj közkutat létesit és a Drágfi utcán levő viz vezető árkot 216 k. költség előirányzat mellett kikövezted. A kitermelt erdei termékeknek egységárát 1910 évre némi apróbb módosítástól eltekintve a tavalyi 1909 évihez hasonlóan állapította meg. Tudomására hozzuk itt a közönségnek azt, hogy a Saár- és Nagyerdőben a tek. Fején hatalmas keresztvágás, melyből lassanként szivárgott a vér. Nem tudtam, mitévő legyek. Ha itt hagyom, bizton elvész. Sebesültek összegyűjtése nem az én feladatom. Mentő gondolatom támadt. Ha ezt, nem mint sebesültet, hanem mint foglyot magunkkal visszük, ápolás alá veszik, s felgyógyulta után, egy pár magyar tisztért kicserélik. A gondolatot tett követte. Foglyom pár hét alatt felépült. Kihallgatásakor kitűnt, hogy előkelő német család tagja. Ki is cserélték. Mikor szabadon eresztették, útja csapatunk előtt vitt el. Mikor engem meglátott, hozzám sietett. Saját melléről levette ezt a keresztet s mellemre tűzte. „Az ilyen fiakra büszke lehet a haza, — mondá. Nem azé az érdem, aki a védtelent legyilkolja, — hanem aki megmenti azt.“ .... Látod fiam, azért becsesebb nekem az az érdemrend, mert azt az ellenségem adta. ÉSZAKKELET város közönségének részére az elővételi jog 1910 január 31-ig biztosíttatott. Aki tehát az említett erdőből fát akar a maga részére venni, az a vételibárcákat ez ideig váltsa ki. Az a terület, ahol most az uj postaépület van, valamikor Rákóci tulajdonát képezte s elhatározta a közgyűlés, hogy 700 kor. költség előirányzat mellett az uj postaépületre emlék táblát helyez. Markó Kálmán igazgató javaslatára elhatározta a közgyűlés, hogy a közvágóhídon lévő kutat villamos szivattyúval szereli fel, s ezen célra 1000 kor.-t engedélyezett. A képző és iparművészeti tanfolyam részére a város közönsége minden évben szokott segélyt adni. A múlt évi segélyre vonatkozó számadást a közgyűlés jóváhagyta s egyszersmínt a jövő évre 300 kor. segélyt, 3 öl fát és ingyenes világítást szavazott meg. A vízvezetéki bizottság jelentést tett a vízvezeték-csatornázás ügyének mikénti állásáról. Farkas Kálmán miniszteri tanácsos lent járván városunkban, oda nyilatkozott, hogy ez a kérdés azon tervek alapján oldható meg leghelyesebben, amely tervek a minisztériumban feküsznek. E tervnek lényege az, hogy a viz ne a Szamos mederből vezettessék be, hanem a Kossuth- kertben építendő kutakból és ne a választási rendszer, hanem az uszta- tási rendszer alkalmaztassák. E munkák költségei 3.000.000 koronában irányoztalak elő. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy október 6.-ának nemzeti ünneppé nyilvánítása céljából a törvényhozáshoz felír. Színház. Szombaton (8) „A kékegér“ c. francia bohózatnak volt bemutatója, vasárnap este második előadása. A darab francia, tehát további jellemzés fölösleges. Talán kevésbé erkölcstelen, mint társai. Legalább semmi olyas nem történik benne, ami reálisan erkölcstelen lenne. Mindössze a látszat mutat efélét, a látszatot azonban a darab végén szerencsésen leleplezi a szerző. A mese elmondásáról alig lehet szó. Csak tájékoztatásul említjük fel, hogy a „kék egér“ egy igen csinos, kedves kis állat (nem is szólva arról, hogy az előadásban Gömöri Vilma személyesíti), egy Maximbeli híres ko- kott, aki egy ideig helyettesíti Robin Cézárnak a Paris-St. Cloudi vasút igazgatósági titkárának feleségét. E helyettesítési trükk célja pedig az, hogy Lebodien igazgató ur (Herczeg) valamikép a házasságtörés bűnébe ej- tessék, hogy így viszont az épen üresedésben levő osztályfőnökség Robin ur ölébe essék. Csak természetes, hogy ezen közben Robiimé őnagysa- gát (Wirth Sári) nézik a „kék egérnek és hogy végül minden kiderül. Ez a váz aztán meg van rakva hús és vér gyanánt egy csomó lehetetlenül komikus helyzettel, melyek folyton mozgásban tartják a közönség nevető idegeit. Az előadás jónak mondható. A már említetteken kívül, akik mindannyian ismert tehetségüket és (a nők) bájukat vitték a játékba, említésre méltók: Sipos, Rónai, Molnár és Aitner Ilka. Ámbár nem hallgathatjuk el azt sem (és reméljük, hogy nem neheztelnek meg érte), hogy With Sári még nagyon leányosan bájos a Robínné szerepéhez. Hétfőn a „János vitéz“ előadása azért érdemel különös említést, mert Bagó szerepét a szerződtetés céljából fellépett baritonista: Barics Gyula játszotta. Ugyancsak ő szerepelt „Hoffmann meséi “-nek keddi előadásán, mint Lindorf, Coppelius és Mirakel. Határozottan kellemes megjelenésű, ügyesen játszó fiatal művész, akitől nem vennők ugyan rossz néven, ha a hangja ércesebb, intenzivebb lenne, de aki igy is legjobb az eddigi pályázók között. Az már igazán nem az ő hibája, hogy Burányinak (Hoffmann) olyan ritka szép, csengő tenorja van, amely mellett az összehasonlítás reá nézve a mondott formában üt ki. Dénes Ella (Olimpia, Antónia, Stella) látványosabb volt ugyan, mint Olimpia, de mint Antónia határozottan sikerültebben énekelt. Egyébként őszinte gyönyörűséggel hallgattuk egész este. Somogyi mint Cochenille és Ferenc mesteri alakítást nyújtott. Bevalljuk, hogy főleg Ferencét látva, nagyot nőtt a szemünkben. A szereplők közül megemlítjük még Rónait (Spalanzani) Markovicsot és Kőszegit (magánszámaikat nagy ambícióval énekelték), meg Bállá MaI/ó,rA4- legjobbat és lYaVGX legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, : :: villany erővel pörkölve. : : :
