Északkelet, 1910. január (2. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-01 / 1. szám
TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Mindennemű nyomtatyányohof nagy genial, ízléses Mieten, EegjnfonyosQbb árért készít az „É5Z1RELETI RÖRYVlIYOMir Szatmároémsti, Razinczy-utca (ZárdáyaE szánba). HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“. Újévi gondolatok. Elment ismét egy év az időknek mindent megemésztő méhébe. Ismét 365 nappal kevesebb az élet; — ismét 365 nappal gazdagabb a tapasztalás és szegényebb a remény. Alig néhány órája koporsó mellett keseregtünk, eltemetve benne a múltnak édes örömeit s fájó emlékeit. Most az újszülött esztendő bölcsőjénél örvendve állunk, hogy Isten megengedte ezt érnünk. De örömünk a végtelen idők e kis szakaszának küszöbén sem zavartalan. Elibiink áll a sötét arcú jövendő s kérdéseket támaszt lelkűnkben : mi lesz ez esztendőben sorsunk, mely reánk virradt? — jónak, vagy gonosznak, örömnek, vagy búnak, áldásnak, vagy átoknak esztendeje lesz-e ez, vajon élet, vagy halál közelget-e felénk ennek napjain és óráin, melyek a jövendő sötéi éjjeléből kibontakoznak ? Bizonytalan jövendő küszöbén tétovázva állunk. Boldogságra vágyunk, arra törekszünk, de melyik ut vezet a boldogság felé? E vágy a napok és esztendők megújulásával mindig megelevendrk lelkűnkben. » Az emberek nagy része a testi jólét biztosítását, gazdagságszerzésí és hatalomra való vergődést tűzi célul maga elé, ezekben véli boldogságát feltalálni. E borzasztzó istenséggel áll szövetségbe, mely eiszíni gyermekeit és magukra hagyja őket, hadd vergődjenek a porban és sárban. Hadd sírjanak vérkönyeket az erőtlenek. Hadd zsarolják ki a nyomorultakat a hatalmasok. A ravasz ügyességnek- és szívtelenségnek megnyitja kincseit,- a szerénységnek ad üres erszényt, koldusbotot, az igazságnak töviskoroij nát, az erénynek becsmérlést, a hitnek ,ja gúnyt, a reménynek csalódást ad s íja szeretetnek megtöri szívét, miért szeretett. Elborítja a földet koronként c! ledöntött országok romjaival, elpusz- < j titott városok üszkeivel, lemészárolt nemzetek vérözönével, özvegyek kö- i nyeivel, árvák jajjaival. Aki nem bírja 5 i el fájdalmát, halljon meg, — ott a sir, 1 arra való az, hogy felejtse el min- t j denki ott örömét és bánatát .... 1 j Szívtelen istenség az emberiség istene í a világ! . . . Istenem! milyen messze- vezet ez az ut azon nagy világboldo- i gitó eszme megvalósításától, melyet . 2000 évvel ezelőtt az emberiség leg- t nagyobb jóakarója s jóltevője hirde- c tett, mely e pár szóba foglalható össze: Haladunk a korral! — Franciából. — (Szin: Előkelő magánlakás, amelybe éjnek idején betörők hatoltak s épen fosztogatni készülnek. A szőnyegen feszitő rudak, álkulcsok s mindenféle más szerszám van szétszórva.) Első jelenet. A betörők feje: (Leveti felöltőjét; szalon ruhában van, ragyogóan fehér inggallérral és kézelővel; gomblyukában egy szál gardénia): Teljes számban vagyunk ? Senki sem maradt el útközbe ? Akkor kezdhetjük 1 Első betörő (gyönyörködik a pompás bútorzatban s a tüzmentes szekrényben): Jó fogás 1 A főnök (szigorúan): Miféle kaszárnyakifejezések ezek ? ! Nem tud illendőbben beszélni ? Becsületszavamra, nem tudom, hol képzeli magát.. Első betörő (zavartan): Kicsúszott a számon ... A főnök: Máskor vigyázzon a szájára, kedves barátom. Magának egyáltalában megbotránkoztató kiszólásai vannak, amelyek csak alsóbbrendű tolvajoknál bocsáthatók meg. Második betörő: A vezérnek igazsága van! A főnök: Mi itt egy világfinak a lakásán vagyunk. Bizonyos mértékben meghívott vendégeknek kell magunkat tekintenünk s ennek megfelelően viselkednünk. Az úgy se túlságosan kellemes, ha valakit kifosztanak; legalább az a vigasztalása legyen meg, hogy nem csirkefogók fosztották ki 1 A betörök: Nagyon jól beszél! A főnök: Ezt már ezerszer elmondtam Önöknek s nem szűnöm meg minden alkalommal ismételni. Mi nem külvárosi csirkefogók vagyunk. Mi betörők vagyunk ; azaz bizonyos fajtája a felügyelőknek, akik váratlanul megjelenünk a gazdagok palotáiban, hogy elemeljük felhalmozott kincseik fölöslegét. (Élénk helyeslés.) Ne zajongjatok nagyon, gyermekeim, mert bármely pillanatban jöhet valaki. Egy betörő: — Például a rendőrség. A főnök: Valóban : akárki. De ne feledjétek semmi körülmények között, hogy erőszakos eszközöket sohse szabad alkalmaznunk. Tapintat, gyöngédség, alkalomadtán humor, de erőszak soha ! Első betörő: Hol kezdjük ? A főnök: Természetes, hogy a szekré-
